Útravaló – 2019. június 9., pünkösd

Egészen különleges az, ahogyan ma a Szentlélekről beszélünk. Ha belegondolunk, a lélek a köznapi beszédünkben mintha a test ellensége lenne. Mintha ellentétben állnának. Szent Máté írja evangéliumában: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

Mégis mi történik ma? A Lélek lesz az, ami feltámasztja a félénk, bezárkózott tanítványokat, és átveszi az irányítást a test felett, és legyőzi az akadályokat, kinyitja a bezárt ajtót, és vezeti a tanítványokat a másik ember, a közösség felé. A Szentlélek nem ellensége a testnek, nem küzd ellene, hanem erővel tölti el.

Azt olvastuk Az apostolok cselekedeteiben, hogy „heves szélvihar” rázta meg a házat, ahol együtt voltak az apostolok. Nemcsak a házat, testvérek, hanem az apostolokat is megrázta ez a heves szél. Felkavarta őket teljesen, és a Lélek indítására kezdenek beszélni. Bár mi is megtapasztalnánk a Léleknek ezt a felkavaró élményét, bár jobban éreznénk a Lélek indítását – sokszor gondolunk erre. De nézzünk csak magunkba: hány esetben hessegettük el a segítés szándékát, hány esetben léptünk tovább, amikor segíthettünk volna, hány esetben utasítottunk el egy-egy beszélgetést, mert féltettük a saját kis világunkat.

Lehet, hogy a Lélek nem úgy jön hozzánk, hogy lángnyelvekben ereszkedik le ránk, de hányszor ébredt már bennünk égető vágy, hogy jót tegyünk, hányszor lángolt fel bennünk a tenni akarás, a változás szükségét érző lelkület. Az is a Szentlélek volt, csak nem vettük észre, csak nem értékeltük, nem használtuk úgy a kegyelmet, ahogy lehetett volna.

Kedves testvérek! A világ ma is tudja és érzi, hogy közösségeinkben valami különleges dolog történik, hogy jelen van köztünk a Szentháromságos Isten; lehetőség van arra, hogy köztünk találkozzanak a feltámadt Krisztussal, de nem tudjuk sokszor megszólítani őket. Elbeszélünk mellettük, vagy nem is szólunk nekik. Pedig a világ nagyon várja, hogy legyenek tanúságtevő emberek, akik ki mernek menni az emberek közé, és hirdetni nekik a keresztény reményt! Olyan emberré kell válnunk, akiknek a mindennapjait átjárja a kereszténység: a hit, a remény és a szeretet!

Olyan szép a Szentlélek hét ajándéka: a bölcsesség, az értelem, a jó tanács, a tudomány, a lelki erősség, a jámborság, az istenfélelem. Mennyi módon akar és tud nekünk segíteni ajándékaival a Szentlélek, és ezeket nem tarthatjuk meg magunknak. Legyünk tanúságtevők, legyünk olyanok, akik meg tudnak szólítani embereket, akik képesek beszélni a másik ember nyelvén, hogy tudjunk vigasztalni, bátorítani, jót mondani, erősíteni, ahogy az apostolok is tették.

A feltámadt Krisztus békességet adott a tanítványoknak: ha mi is képesek leszünk befogadni Krisztus békéjét, akkor nem fogunk félni többé, akkor megnyitjuk a szívünket Isten és ember felé, és láthatóvá, érzékelhetővé tesszük Isten csodáját, a mennyország boldogságát, már itt a földön. És így tud segíteni bennünket, hogy ne a világ értékrendje szerint éljünk, ne pusztán a mának éljünk, hanem előre tudjunk nézni, hogy tervezni tudjunk, hogy az élhető jövőért képesek legyünk visszafogottabban élni, hogy képesek legyünk másokért adni életünket.

Magyar Kurír