Magához hívta, akiket kiválasztott, és hatalmat adott nekik. Az evangéliumnak ez a mondata a papszentelést idézi föl bennem, amikor a fiatalemberek a püspök elé térdelnek, kezüket a kezébe teszik, és a püspök, ugyanúgy, ahogy az első apostolok kapták, átadja a hatalmat, az imádság szavainak kíséretében: „Adj, Urunk, a mi gyöngeségünknek is hasonló támaszt, mert apostoli munkánk végzésében nagyon is rájuk szorulunk!” A kép, ahogyan ez történik, bibliai, nem spontán egyetlen mozdulat sem, mégis annyira emberi, amennyire Jézus valóságos ember. Fölismerjük benne nemcsak az esendőséget (a nevek között ott van Júdás is), hanem a bátorságot is, mind a meghívó, mind a meghívottak részéről.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria