Vallásközi konferenciát tartottak Szegeden a békéről és a segítő szeretetről

Lomniczi Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke Márton Áron életútjából kiemelte: 1915-ben besorozták a történelmi Magyarország három és fél millió lakosával együtt, és a frontra vezényelték Doberdóba, ahol az I. világháború legvéresebb összecsapásai zajlottak. Ahhoz, ahogyan 1944-ben kiállt a zsidók deportálása ellen, hozzájárulhatott az a sok szörnyűség is, amit a harcmezőn átélt. Márton Áron a kolozsvári Szent Mihály-templomban az 1944. május 18-án tartott papszentelési szertartás során szót emelt a máramarosszigeti deportálások ellen. Május 22-én felhívással fordult a kormányhoz is, Sztójay Döme miniszterelnököt, Jaross Andor belügyminisztert, a kolozsvári főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot felszólította, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. Válaszul Kolozsvár rendőrkapitánya kiutasította a városból.

Márton Áron ezen kiállása példázza a keresztény tanításokat, miként kell azt a gondolatot magunkévá tenni, hogy mindannyian Isten teremtményei, egymás testvérei vagyunk, és felelősek egymásért. Márton Áron megértette, hogy ezt a gondolatot nem pusztán a szószékről kell elmondani, hanem tenni is kell érte. Mindezért 1999. december 27-én a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igazainak sorába emelte a püspököt.

Kozma Gábor, a szegedi Gál Ferenc Főiskola rektora köszöntőjében emlékeztetett, az ember őszinte békevágya mindig is a hittel kapcsolódott össze. A Teremtőbe vetett hit, az isteni gondviselés reménye adott erőt a történelem borzalmai után keresztényeknek, zsidóknak és muszlimoknak egyaránt. Kozma Gábor idézte Ferenc pápát, aki 2014-ben, az I. világháború kitörésének évfordulóján így fogalmazott: „Mialatt Isten folytatja teremtését, és nekünk, embereknek az a hivatásunk, hogy együttműködjünk művével, a háború pusztít. Lerombolja Isten legszebb teremtményét is: az emberi lényt. A háború mindent felborít, a testvérek közötti köteléket is. A háború őrültség, fejlődési terve a pusztítás: a pusztításon keresztül akarja kifejleszteni önmagát!” Kozma Gábor Ferenc pápa nyomán maga is úgy látja: ma talán egy harmadik világháborúról beszélhetünk, amelyet részletekben vívnak, s melynek hátterében most is érdekek, geopolitikai tervek, pénz- és hataloméhség húzódik.

Márton Áron életpéldája kapcsán kiemelte: szilárd jellemének, megtörhetetlen lelkének a legkeményebb iskolát kellett kiállnia, amikor börtönbe zárva évekre elnémították. Egyszer a következőképpen nyilatkozott az erdélyi püspök erről a próbatételről: „Jóságában az Isten elvitt szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy megtanítson szeretni minden embert, egyik vagy a másik nemzethez való tartozásától, vallási hovatartozásától függetlenül”.

Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Műhely Alapítvány (BIMA) elnöke rámutatott: küldetésünk terjeszteni, hogy az erkölcs, az etika, a szeretet, a béke isteni adomány, egy Istentől közös mind a három vallásban, a keresztényeknél, a zsidóknál és a muszlimoknál egyaránt. A gondok ott kezdődnek, ahol Istentől elrugaszkodik az ember.

Ennek jegyében már több konferenciát is rendeztek a BIMA közreműködésével – ez alkalommal Márton Áron előtt is tisztelegve. Weisz Péter elmondta, a gyulafehérvári püspök választott jelmondata, a „Non recuso laborem” (Nem futamodom meg a munkától) szerint élt, komolyan vette azt, amit jézusi szeretetnek mondanak, s így a munka, a becsület és az emberi helytállás példaképévé vált szellemiségével a zsidóság számára is.

A BIMA elnöke emlékeztetett arra is, hogy 1938-ban Márton Áron volt, aki a közeledő második világháború veszélyére figyelmeztetett, majd 1944-ben nemcsak beszédével és a kormányhoz írt levelével állt ki a zsidók mellett, hanem mentette is őket, akárcsak az erdélyi görögkatolikusokat. Weisz Péter hangsúlyozta: a konferencia, amellett, hogy Márton Áron előtt tiszteleg, azt is szeretné bizonyítani, hogy a Tóra, az Újtestamentum és a Korán ugyanabból az erkölcsi értékből fakad.

Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke előadásában többek között arról szólt, hogy Szegeden mindig is hagyománya volt a cselekvésnek, és a különböző vallási felekezethez tartozók segítették egymást. Az elfogadás és a tisztelet példájaként említette, hogy a Dóm téren a Nemzeti Emlékcsarnokban ott találjuk a tudós rabbi, Löw Immánuel portréját, míg a Fogadalmi templom mellett az idősebb és fiatalabb testvér, vagyis a zsidóság és a kereszténység kapcsolatát is kifejezi az az alkotás, amelyet a Szeged-Csanádi Egyházmegye állíttatott a holokauszt 3 300 szegedi áldozatára emlékezve. Lednitzky András elmondta, sok kritika érte a szobrot, amely azt mutatja, hogy a zsidóságot jelképező idősebb alakot a vesztébe löki a hatalom és a zsarnokság, míg a fiatalabb fohászkodik. Hangsúlyozta, a szegediek azonban nemcsak imádkoztak zsidó testvéreikért, hanem cselekedtek is, méghozzá egy olyan korszakban, amikor erre nem nagyon volt lehetőség. Voltak, akik családokat bújtattak, sokakat segítettek azzal, hogy megszervezték a megkeresztelésüket, és azokat is támogatták, akik a deportálások után hazatértek.

A konferencia második napján az egyházi karitatív szervezetek munkája volt az előadások fő témája.

Forrás és fotó: Szegedma.hu

Magyar Kurír