A vallásüldözés öt szakasza

2012. november 21. szerda 17:40

A Egyházat, a társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása

A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen „jellemző” a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét,  homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.

2. A célcsoport rágalmazása 

A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.

A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.  

3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása

Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.

A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet, a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban, hiszen Egyház és állam szétválasztása, ugyebár...
  
4. A célcsoport kriminalizálása

Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.

Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.   

5. A célcsoport nyílt üldözése

Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.

Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében. A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.

Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg.

Forrás: Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye

Magyar Kurír (mk)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!