A valódi gazdagság a szívben található

A Szentatyát a plébános, a püspöki helynök és Teréz anya kongregációjának, a Szeretet Misszionáriusnőinek elöljárónője fogadta.

Ferenc pápa először az Emiliáni Szent Jeromos nevét viselő templomba ment, amely a szomaszka atyák és Teréz anya missziós nővérei erőfeszítéseinek gyümölcse. Néhány perces ima után megáldotta a kis templom új oltárát, majd művészi misekelyhet nyújtott át ajándékba, amely a híres olaszországi Deruta egyik kerámiaiműhelyében készült.

A templomból gyalog ment a közeli sportpályára; útközben rövid látogatást tett egy családnál. A közösség lakói énekekkel köszöntötték a Szentatyát, majd egy házaspár tanúságtétele hangzott el.

A pápa a következő beszéddel fordult Varginha közösségéhez: „Kedves fivérek és nővérek, jó, hogy itt lehetek veletek! Brazíliai látogatásom megtervezésének kezdetétől fogva az volt a vágyam, hogy ennek a nemzetnek minden kerületét felkeressem. Szerettem volna minden ajtón kopogtatni, és jó napot kívánni, egy pohár friss vizet kérni, meginni egy csésze kávét, beszélgetni veletek mint közeli barátokkal, meghallgatni, mit mond mindnyájatok szíve, a szülőké, a gyermekeké, a nagyszülőké...

De Brazília olyan nagy, és lehetetlen minden ajtón kopogtatni. Ezért azt választottam, hogy eljövök ide, és meglátogatom közösségeteket, amely ma Brazília minden vidékét képviseli. Milyen szép, amikor az embert szeretettel, nagylelkűen és örömmel fogadják! Elég, ha csak azt nézzük, hogy milyen szépen feldíszítettétek a közösség utcáit – ez is a szeretet jele, ami szívetekből fakad, az ünneplő brazíliaiak szívéből! Sok köszönet mindnyájatoknak a szép fogadtatásért! Köszönöm szépen Orani Tempesta érsek, valamint Rangler és Joana házaspár üdvözlő szavait.

Az első perctől kezdve, amikor brazil földre érkeztem és most itt is köztetek érzem, hogy befogadásra találok. Fontos, hogy tudjuk, hogyan kell valakit fogadni – ez szebb bármilyen ékességnél, díszítésnél. Azért mondom, mert amikor nagylelkűen fogadunk egy személyt és valamit megosztunk vele, egy kis ételt, helyet az otthonunkban, vagy időt fordítunk rá, akkor nemcsak, hogy nem leszünk szegényebbek, hanem gazdagabbá válunk. Tudom jól, hogy amikor valaki, aki éhes, és ajtótokon kopogtat, mindig találtok rá módot, hogy megosszátok vele az ételt. Mint ahogy a közmondás tartja: mindig lehet még vizet adni a babhoz. És ti ezt szeretettel teszitek, megmutatva, hogy a valódi gazdagság nem a dolgokban van, hanem a szívben található.

A brazil nép, különösen az egyszerű emberek, értékes leckét adhatnak a világnak szolidaritásból. Ezt a szót gyakran elfelejtik vagy elhallgatják, mert kényelmetlen. Szeretnék felhívást intézni azokhoz, akiknek több anyagi lehetőségük van, a közigazgatási felelősökhöz és minden jóakaratú emberhez, akik a társadalmi igazságosságért kötelezték el magukat: munkálkodjatok továbbra is fáradhatatlanul egy igazságosabb és szolidárisabb világ megvalósulásáért! Mindenki saját lehetősége és felelőssége szerint járuljon hozzá ahhoz, hogy ne legyen többé annyi társadalmi igazságtalanság. Nem a társadalmainkat gyakran szabályozó önzés, az individualizmus kultúrája az, amely épít és lakhatóbb világhoz vezet, hanem a szolidaritás kultúrája. A másik emberben ne vetélytársat vagy egy puszta számot, hanem testvérünket kell látnunk.

Szeretném bátorítani azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a brazil társadalom tesz azért, hogy testének minden részét, a leginkább szenvedőket és rászorulókat is integrálja, az éhség és a nyomor elleni küzdelem révén. Semmilyen megbékélési erőfeszítés nem lesz tartós, nem lesz összhang és boldogság egy olyan társadalomban, amely figyelmen kívül hagyja, kirekeszti önmagából és a perifériára szorítja saját testének egy részét. Egy ilyen társadalom egyszerűen elszegényedik, sőt elveszít valamit, ami pedig alapvetően lényeges saját maga számára. Emlékezzünk mindig rá: csak akkor gazdagodunk meg valójában, ha képesek vagyunk osztozni a javakban. Minden, amit megosztunk másokkal, megsokszorozódik! Egy társadalom nagyságának mértékét az adja meg, hogy hogyan bánik azokkal, akik szükséget szenvednek, akiknek nincs másuk, csak a szegénységük!

Azt is szeretném elmondani nektek, hogy az Egyház, 'az igazságosság szószólója és a szegények védelmezője az égbekiáltó, tűrhetetlen társadalmi és gazdasági igazságtalanságokkal szemben' (aparecidai dokumentum, 395), felkínálja együttműködését minden olyan kezdeményezéssel kapcsolatban, amely minden ember és az egész ember valódi fejlődését jelentheti.

Kedves barátaim, minden bizonnyal szükség van arra, hogy kenyeret adjunk annak, aki éhezik – ez az igazságosság cselekedete. De létezik egy még mélyebb éhínség, egy olyan boldogságra való éhség, amelyet csak Isten tud kielégíteni. Nem lehet valóban előmozdítani a közjót és az ember valódi fejlődését sem lehet megvalósítani, ha figyelmen kívül hagyják azokat az alapvető pilléreket, amelyek egy nemzet tartóoszlopai, nem anyagi javai: hanem az élet, amely Isten ajándéka. Olyan érték, amelyet mindig oltalmazni kell és elő kell mozdítani: a család, az együttélés alapja, amely megakadályozza a társadalom széthullását; az átfogó oktatás, amely nem korlátozódik az információk átadására nyereségszerzés céljából; az egészség, amelynek törekednie kell a személy integráns jólétére, beleértve spirituális dimenzióját is, amely alapvetően fontos az ember egyensúlya és az egészséges emberi együttélés szempontjából; a biztonság, amely arra a meggyőződésre épül, hogy az erőszakot pusztán az emberi szív megtéréséből kiindulva lehet legyőzni.

Végül szeretnék egy utolsó dolgot mondani nektek. Itt, mint egész Brazíliában, sok fiatal van. Ti, kedves fiatalok, különösen érzékenyek vagytok az igazságtalanságokra. Gyakran kiábrándítanak benneteket azok a tények, amelyek korrupcióról szólnak, olyan emberek, akik a közjó keresése helyett saját érdekeiket keresik. Nektek és mindenkinek ismétlem: soha ne bátortalanodjatok el, ne veszítsétek el a bizalmat, ne hagyjátok, hogy megszűnjön a remény. A valóság megváltozhat, az ember megváltozhat. Legyetek ti az elsők, akik a jót hordozzátok, ne szokjatok hozzá a rosszhoz, hanem győzzétek le. Az Egyház elkísér benneteket, elhozza nektek a hit, Jézus Krisztus értékes javát, Aki azért jött el, „hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10).

Ma mindnyájatoknak és főleg Varginha közössége lakóinak mondom: nem vagytok egyedül, az Egyház veletek van, a pápa veletek van. Mindannyiatokat szívembe zártalak, és magamévá teszem legbensőbb szándékaitokat: az örömökért való hálát, a segítségkéréseket nehézségek idején, a vigasztalás utáni vágyat a fájdalom és a szenvedés pillanataiban. Mindezt az Aparecidai Miasszonyunk, Brazília minden szegényének Édesanyja közbenjárásába ajánlom, és nagy szeretettel adom rátok áldásomat”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír