Varga László püspök beszédében kiemelte: az Egyház mindig reformra szorul. Ha ötszáz éve a Katolikus Egyház nyitottabb lett volna erre a mondatra, akkor most nem lenne apropója a megemlékezésnek, mert az Egyház reformáció nélkül újult volna meg. Úgy tűnik, szükség volt rá. És mind a mai napig szükség van a megújulásra.
„Hálás vagyok azért, hogy a reformáció középpontba állította, közreadta népnyelven az Igét – mondta a főpásztor. – Hálás vagyok a történelem Urának, hogy szerette a katolikusokat is. A reformáció idején sokaknak kellett dönteniük, hogy a körön kívül vagy belül akarják-e a megújulást. Számos szent életű katolikus az Egyházon belül élte meg a reformot.
Túl sok időt töltöttünk az elmúlt ötszáz évben egymás elleni kirohanással és tűzoltással. Túl sok sebet szereztünk és adtunk. Örülök, hogy az elmúlt ötven évben olyan pápák álltak a Katolikus Egyház élén, akikben volt alázat és bátorság ahhoz, hogy bocsánatot kérjenek a történelmi bűnökért, amelyet elkövettünk keresztény testvéreink ellen. A sebek csak akkor gyógyulnak a családban, ha bocsánatot kérünk, és megbocsátunk. Enélkül nincs gyógyulás, nincs közös út.”
Varga László hangsúlyozta: „Csak a szeretet útján járható az egység. Több kell annál, mint hogy évente egyszer, a keresztény egységért tartott imahéten elmegyünk egymás templomaiba, hogy együtt ünneplünk, imádkozunk. Ezek nagy dolgok, de több kell. Szeretet kell, minden oldalon. Sem a Katolikus, sem a Református Egyház nem teljesítette még a küldetését. Sokkal többen vannak a falakon kívül, mint belül. Álmom és vágyam, hogy együtt evangelizálhassunk ebben a városban, megyében protestáns testvéreinkkel. Hosszú utat kell még megtennünk ehhez, de enélkül nem fog elterjedni az evangélium. A mennyei Atya azért választott ki minket, hogy hirdessük országának örömhírét” – mondta Varga László püspök a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten.
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria