Vatikáni bankelnök: Az üzletemberek a szentség jegyét hordják magukon

Az egyháznak szüksége van anyagi javakra, hogy megőrizhesse függetlenségét. Akárcsak egy családnak, amelynek ugyancsak szüksége van az élethez megtakarításokra, házra, autóra. És mindez igaz az egyes emberekre is – mondta a Catholic World Reportnak adott interjújában az egyház és kapitalizmus kapcsolatáról Ettore Gotti Tedeschi, a „Vatikáni Bank” vezetője.

A közgazdász szakember, aki a hírek szerint közreműködött több pápai enciklika megfogalmazásában is, rámutatott az ismert igazságra: a pénz, a javak önmagukban semlegesek, viszont lehet őket jóra és rosszra használni. Tedeschi szerint lehetnek rossz változatai a kapitalizmusnak, de a kapitalizmus alapvetően olyan rendszer, ami a legtöbbet hozza ki az emberi szorgalomból és kreativitásból. 

Mint mondta: a javak újraosztása csak akkor jöhet szóba, ha létrehozzuk, amit szét tudunk osztani, különben a szegénységet támogatjuk. A fejlődés és újraelosztás tehát kéz a kézben járnak. Ahhoz, hogy ha gazdagok vagyunk, gazdagok is maradjunk, az szükséges, hogy mások is gazdagodjanak. Ha a gazdagok szegénnyé teszik az embereket, maguk is szegények lesznek egy idő után. Tedeschi úgy látja, a jólét nem az önzésről szól, „ez hülyeség”. Akár autót gyártunk, akár könyvet vagy újságot adunk ki, akkor tudunk ebből meggazdagodni, ha az emberek vannak annyira tehetősek, hogy sok autót, sok könyvet és sok újságot vegyenek. Ha gazdagabbak, akkor tudnak venni két autót, fenn tudnak tartani egy könyvtárat maguknak, és mindennap meg tudnak venni több újságot is. Ha az életszínvonal alacsony, akkor örülnek, ha egy autóra telik, és csak vasárnap vesznek lapot. 

A bankár kifejti: a gazdagság csak a hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkező autoriter államokban tud úgy összpontosulni egy-két család kezében, elszigetelten, hogy közben mindenki más szegény marad. De egy valóban demokratikus, globalizált világban egy ilyen kiegyensúlyozatlanság nem tud fennmaradni. Itt akkor marad egy gazdag gazdag, ha másokat is gazdaggá tesz. Gazdagnak lenni nem hiba, szegénynek lenni nem érdem. Valakinek arra van tehetsége, hogy zenéljen, másnak arra, hogy színész legyen, megint másoknak pedig arra, hogy miként valósítsanak meg egy ötletet, úgy, hogy terméket hoznak létre, ami hozzájárul a jóléthez, és munkahelyeket teremt. Ezért az üzletember hordoz magában valamit a szentségből. A tevékenységét nem akadályozni, hanem aktívan segíteni kell! – vélekedik Tedeschi. 

Krisztus is számított a gazdagokra, az őt támogató asszonytól kezdve a vámos Mátéig és Zakeusig – mutat rá a bankár. És a gazdag Lázár sem gazdagsága miatt került a pokolra, hanem azért, mert még azt sem adta a szegény Lázárnak, ami az asztaláról lehullott. A jólétre nem úgy kellene tekintenünk, mint valaki vágyainak a kielégítésére, hanem úgy, mint ami miatt azzal a kérdéssel fordulhatunk a szomszédhoz: miben segíthetek? Amit egy gazdag üzletember tehet a szentségért, az például az, hogy még gazdagabb lesz, ugyanis akkor még jobban hozzá tud járulni a közjóhoz, és még több értéket tud teremteni – vélekedik a Vatikáni Bank igazgatója. 

A bankokról szólva rámutatott: szükség van bankokra, hiszen azok a kölcsönök kihagyhatatlan közvetítői, és imigyen a gazdasági növekedés motorjai, kétség sem férhet a fontosságukhoz. A mostani gazdasági válságban játszott szerepük más kérdés, de Tedeschi szerint a bankokat hibáztató magyarázatok legalábbis elégtelenek, hiányosak. Lehet, hogy valakinek autóra van szüksége, hogy munkába járhasson, azaz értéket teremtsen, azonban csak kölcsönből tudja megvenni. A luxuscikkek sem ördögtől valóak. Azok számára például, akik a jachtokat gyártják, a jacht jó dolog, hiszen ebből élnek. Ki bánja, hogy nekik nincs jachtjuk? Hiszen nem kell mindenkinek jacht! – fejtette ki véleményét a szakember a Catholic World Reportnak. 

Az interjú készítője megemlítette, hogy ez a szabadpiaci gondolkodás, amit Tedeschi magáénak vall, valószínűleg nem tetszene a környezetvédőknek, hiszen ők nem szeretik a jachtokat. A szakember azzal válaszol: „az igazi környezetvédő az, aki nem akarja, hogy létezzen az emberiség. Végső soron az ember az, aki szennyez, nem igaz?” A fejlett gazdaságok azok, amelyek környezetkímélő technikát tudnak alkalmazni. A 19. században, amikor sokkal kevesebben éltek a Földön, a szennyezés mértéke sokkal magasabb volt, az életszínvonal pedig sokkal alacsonyabb. Ez a helyzet a gazdasági fejlődéssel változott.

Az utolsó nagy, fenntartható gazdasági fejlődés a Nyugaton akkor volt, amikor az utoljára természetes módon növekedett a népesség: a hatvanas években. Tedeschi a gazdasági visszaesés egyik végső okának a népességbeli visszaesést tartja, ami oda vezetett, hogy egyre többet kell áldozni az idősek nyugdíjára, ami váratlan kiadásokkal jár. „A hatvanas években azt hittük, hogy akkor leszünk gazdagok, ha nem lesz gyerekünk. Most látjuk, hogy éppen az ellenkezője történik: szegényebbekké válunk”. A bankvezér emlékeztetett: attól tartott a közvélemény, hogy ha folytatódik a népesség növekedése Ázsiában, akkor 2000-re milliók ezrei halnak éhen. Most azonban szembesülnünk kell azzal, hogy azok a nemzetek gazdagodtak meg, amelyeknek növekedett a népessége, és ott vannak gazdasági problémák, ahol kevés a gyerek. 

Ha a népesség nem állandó, akkor egy eszköz marad a GDP növelésére, a fogyasztás növelése, amelynek azonban megvannak a maga határai, hiszen nem lehet a végtelenségig növelni a fogyasztást. Az előző harminc évben megduplázódott az adók mértéke a GDP-hez képest. Ezért van az, hogy házaspár kevesebbet keres ma ténylegesen, mint egy apa harminc évvel ezelőtt. Ma két ember munkája kell ahhoz a bevételhez, amit harminc éve egy ember produkált. A szubszidiaritás tanát a feje tetejére állították, ez nem a családokat szolgálja – mutat rá Tedeschi. 

A közgazdász még beszélt a lapnak a delokalizációról, arról, hogy ma már nem helyben termelik a javakat, és egyre többet kell utazni, költözni a munkáért. Ez Ázsiában és Észak-Amerikában az élet megszokott része, Európában azonban az a tapasztalatunk, hogy ha mindig így futunk a munka után, az a család és a társadalom, az emberi kapcsolataink kárára megy. Azon kell elgondolkodni ezzel kapcsolatban, hogy kinek mi a legfontosabb, és biztos-e, hogy a minél jobban fizető munkáért mindent fel kell áldozni. Mi az élet értelme? Erre a kérdésre azonban nem a közgazdászok, nem az üzletemberek, nem a társadalomtudósok és nem a pszichológusok vagy a politikusok jogosultak válaszolni, hanem csakis a papok. Hozzáteszi: a katolikus tanítás, a dogmák nem irracionális dolgok, hiszen évszázadok racionális, észérveket felsorakoztató vitái során alakultak ki. A keresztény teológia a logikán alapul. 

Magyar Kurír

(szg)