Vatikáni dokumentumot tettek közzé a szüzek rendjéről

João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja prefektusa ezzel egy időben bejelentette: 2020-ban Rómában tartják a megszentelt életet élő szüzek világtalálkozóját, hogy a pápával ünnepeljék a rend visszaállításának 50. évfordulóját.

A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja az Ecclesia Sponsae Imago című új instrukciót ötven évvel azután tette közzé, hogy az ősi szüzek rendjét visszaállították – ezt Boldog VI. Pál pápa kezdeményezte 1970-ben. Az új dokumentum a szinodális munka eredménye, amelynek célja, hogy a püspököknek, a megszentelt életet élő nőknek és a képzésben részt vevő nőknek irányvonalakat adjon és teret adjon ennek az életformának.

A szüzek rendje (ordo virginum) az egyik legrégibb, kifejezetten Istennek szentelt életforma. Már Szent I. Kelemen pápa (88–97) szólt azokról a szüzekről, akik „a mennyek országáért” (Mt 19,12) mondtak le a házasságról. 1970-ben a Szentszék közzétette a szüzek rendjébe való iktatás új szertartását. Az új egyházjog először szól a szüzek rendjéről: „A megszentelt élet formáihoz csatlakozik a szüzek rendje, akiket, amikor megvallják Krisztus szorosabb követésére irányuló szent szándékukat, a megyéspüspök a jóváhagyott liturgikus szertartás szerint Istennek szentel, Krisztussal, Isten Fiával, misztikus módon eljegyez és az Egyház szolgálatára avat. Hogy elhatározásukat hűségesen megtartsák, és az Egyház életformájukkal összhangban álló szolgálatát, egymást kölcsönösen támogatva végezzék, a szüzek társulhatnak egymással.” (604. k. 1–2.§) A szüzek az avatás ünnepélyes szertartása (consecratio virginum) által „Istennek szentelt személlyé, az Egyház Krisztus iránti szeretetének jelévé, az égi Menyasszony és az eljövendő élet eszkatologikus képévé válnak. Az Istennek szentelt élet egyéb formáihoz kapcsolódva a szüzek rendje a világban élő nőt karizmája szerint imádságra, bűnbánatra, a testvérek szolgálatára és apostoli munkára kötelezi. Az Istennek szentelt szüzek közösséget alkothatnak annak érdekében, hogy fogadalmukat hűségesebben megtartsák.” (KEK 923-24.)

A szöveg alapos történelmi áttekintésből indul ki, amely érinti a jelképeket, a rítusokat és a hagyományokat. Mindezt azzal a szándékkal teszi, hogy új lendületet adjon a teljesen megváltozott körülmények között, amely lehetővé teszi a nők számára, hogy saját életközegükben maradjanak anélkül, hogy szerzetesi fátylat kellene viselniük. Ez az életforma az évszázadok során mindig megtartotta meglepő vonzerejét, az Egyház gazdagságát tükrözve. Ezt a gazdagságot ünneplik majd 2020-ban Rómában a pápával együtt egy hatalmas nemzetközi találkozón – fogalmazta meg Braz de Aviz bíboros.

A megszentelt élet évében érzékelhetően növekedett a megszentelt életet élő nők száma az öt kontinensen. Számuk több, mint ötezer és megemelkedett az egyházmegyés püspökökhöz érkező kérések aránya is, akikre rá van bízva az ordo virginum pasztorális gondozása. Az életforma ezáltal is megőrizheti saját identitását, tiszteletben tartva és értékelve a kulturális környezet sokszínűségét, amelyekben az ősi karizma kifejezésre jut.

A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja titkára, José Rodríguez Carballo érsek ismertette az instrukció három részét.

Az első, amely a szüzek rendjének hivatásával és tanúságtételével foglalkozik, a megszentelt szüzesség bibliai és krisztológiai alapjaiból indul ki, bemutatja a karizmát, annak spirituális jellegét, a rend tagjait alkotó nők által vállalt életformát. Az instrukció kiemeli e hivatás teljes ingyenességét és máriás jellegét, emlékeztetve, hogy a szüzek az avatás ünnepélyes szertartásán (consecratio virginum) keresztül „az Egyház eszkatológikus jelévé, Krisztus jegyesévé” válnak. Elsőként a szüzek kapnak meghívást arra, hogy kövessék Krisztust, felvállalva az önmegtartóztató, szegény és engedelmet fogadó életformát. Az imának, a bűnbánatnak, az irgalmasság cselekedeteinek szentelik magukat anélkül, hogy mellőznék az apostolkodást és elfogadnák az evangéliumot életük meghatározó szabályaként. Vállalják továbbá, hogy koruk embere, elsősorban a szegények és a rászorulók mellé szegődnek. A megszentelt életet élő nők élhetnek egyedül vagy családban, együtt más megszentelt életű nőkkel vagy minden olyan helyzetben, amely lehetővé teszi számukra, hogy a legjobban kifejezésre juttassák hivatásukat.

A dokumentum második része az ordo virginum egyházi felépítményével foglalkozik a helyi és az egyetemes Egyházban. Az egyházmegyei gyökerek konkrét megjelenítésére összpontosít, amely a szeretet, a szeretetközösség és a kölcsönös egymáshoz tartozás kötelékeit kell, hogy kialakítsa. A megszentelt életet élő nő érezze magát a helyi egyház leányának, osztozzon az életszentség történetében és járuljon hozzá a helyi egyház épüléséhez és küldetéséhez. Az Egyház pedig különféle módon támogassa őt. A szöveg ezen része szabályozza mindazt, amely az állandóságot, a másik egyházmegyébe való átkerülést érinti, továbbá esetleges alapok létrehozására vonatkozik, amellyel a szüzek rendjének gazdasági fenntartását kívánják megoldani.

A dokumentum harmadik része a hivatás megkülönböztetését, valamint a spirituális és pedagógiai képzést taglalja. A hangsúly az egyházmegyés püspök szerepén van, akinek a feladata a jelölt hivatásának tisztázása, a megfelelő képzés biztosítása számára, a megszentelés kiszolgáltatásához vezető megkülönböztetés, a szertartás vezetése, majd a továbbiakban a megszentelt életű nő állandó képzésének elkísérése és támogatása.

Az Egyházban ennek az ősi életformának az újra felkínálása anakronisztikusnak tűnhet – írja a kongregáció titkára –, valójában azonban bizalom a Szentlélek cselekedetében, amely sok nőt arra ösztönöz, hogy felvállalja ezt a hivatást az Egyház által az évszázadok során bejárt út fényében és a jelenlegi történelmi környezet igényeinek megfelelően. A megszentelődés valódi útjáról van szó, amely vonzó és igényes.

Egyben ez egy vonzó kihívás, amelynek célja, hogy jobban hasznosítsa és megértse a nők jelenlétét Isten népe körében és az Egyházon belül. Az Ecclesiae Sponsae Imago dokumentum tehát segíteni akarja e hivatás szépségének a felfedezését. Továbbá hozzá akar járulni annak megmutatásához, hogy az Úr szépsége milyen sok nő életét átalakítja, akik mindennap megtapasztalják ezt az élményt – hangsúlyozza João Braz de Aviz bíboros.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír