Véget ért a krétai összortodox zsinat

Az eseményt valamennyi résztvevő történelmi jelentőségűnek nevezte.

Az ülés zárásakor Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka az örömöt és a reményt nevezte meg a zsinat első gyümölcseinek, dacára a nehézségeknek, illetve négy autokefál egyház fájdalmas távolmaradásának (Oroszország, Grúzia, Bulgária és Antiochia). A hat dokumentum megvitatása nem volt „sétagalopp”, de abban egyetértett mindenki, hogy a Szentlélek megvilágosító erejével igyekeznek összhangra törekedni és elsimítani a nehézségeket, mert ez a legnagyobb hozzájárulás, melyet az ortodox egyháznak és az egész emberiségnek adhatnak. „Mi együtt, mindannyian új fejezetet írtunk a történelemben, és dicsőítjük érte Istent” – tette hozzá Bartholomaiosz pátriárka.

A záró üzenet elsősorban az ortodox egyházak közötti párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, hogy tanúságot tehessenek az evangéliumról a szeretet, a béke, az igazságosság és a kiengesztelődés jegyében, így válaszolva korunk kihívásaira. Fontos a dialógus a többi keresztény egyházzal is, elég arra gondolni, hogy Bartholomaiosz pátriárka immár huszonöt éve az ökumenikus párbeszédért munkálkodik fáradhatatlanul. Ahogyan fogalmazott: az ortodoxok egysége a keresztények egységének ügyét is szolgálja. A harmadik szempont pedig a vallások közötti dialógus. A fundamentalizmus terjedése a beteges vallásosság kifejeződése, melyet több vallásban tapasztalhatunk. Egy komoly vallásközi párbeszéd jelentősen segít a kölcsönös bizalom, a béke és a kiengesztelődés előmozdításában.

Az ortodox egyház ugyanakkor nyitni akar a mai világ felé is, annak minden lehetőségével, kockázatával, illúziójával, kérdésével és esetleges válaszával együtt. Ezt a folyamatot kívánják előremozdítani a további szinódusokon is. Az ortodox egyházak új hozzáállással lépnek be a harmadik évezredbe, és elfogadják a kihívást úgy, hogy hűek maradjanak hagyományaikhoz. „A szent és nagy zsinat új távlatokat nyitott előttünk a világ felé a maga változatos és összetett módján. Nyomatékosította felelősségünket az »itt és most« világában, mindig az örökkévalóság távlatában. Az ortodox egyház, megtartva szentségi és megváltástani jellegét, fogékony a világ népeinek fájdalma, aggodalma, béke és igazság utáni vágya iránt. És nap nap után az üdvösség jó hírét, Isten dicsőségét és csodáit hirdeti a népeknek” (vö. 95. zsoltár).

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír