„Veletek együtt keresztény, értetek pedig pap vagyok”

A testvériséget a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalom keretében, a mozgalom alapítója, Don Giussani bátorítására alapította huszonöt évvel ezelőtt Massimo Camisasca. A társulat papjai azzal a céllal kapcsolódtak a testvériséghez, hogy segítsék egymást hivatásuk ápolásában, és válaszoljanak II. János Pál felhívására, hogy vigyék el lelkiségüket az egész világra.

A Szentatya az évforduló alkalmából mondott beszédében két fontos kérdésre keresett választ: mi a helye a felszentel papságnak az egyházban, és mi a helye a közösségi életnek a papi tapasztalatban:

A keresztény papság nem önmagáért van – hangsúlyozta Benedek pápa. Jézus Krisztus akaratából létezik a papság az egyház életének kezdeteitől fogva. Szent Ágoston szavai nyomán a papok azt mondhatják a híveknek: „Veletek együtt keresztény, értetek pedig pap vagyok.” A papság dicsősége és öröme az, hogy Krisztust, az ő Misztikus Testét szolgálják. Ez csodálatos és elsőrendű hivatás az egyházon belül, amely jelenvalóvá teszi Krisztust, mivel részesül Krisztus, egyetlen és örök papságában. A keresztény közösség igazságának és életerejének biztos jelét alkotják a papi hivatások. „Hálás vagyok mindazoknak, akik energiáikat a papok nevelésére és a papi élet megújítására szentelik” – emelte ki a Szentatya. A papságnak, az egyházhoz hasonlóan állandó megújulásra van szüksége, oly módon, hogy Jézus életében találja meg létezése lényegi formáit. A megújulás lehetséges útjainak azonban vannak elengedhetetlen elemei: az elmélkedésre és imádságra való nevelés, a teológiai tudás, amelyen keresztül megismerik a keresztény igazságokat.

A Szent Károly Testvériség rövid, ám intenzív története során a papi közösség értékéről tanúskodott. Fontos ugyanis, hogy a papok ne éljenek elszigeteltségben, kisebb közösségeket alkossanak; legyenek egymás támaszai, és az együttléten keresztül osztozzanak Krisztus szolgálatában és az Isten Országáért való lemondásban, sőt legyenek ennek egyre inkább tudatában – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa; majd hozzátette: a papi közösség mindazonáltal nem lehet csupán stratégiai válasz a szükségletekre, sőt önmagában nem is a magány és az emberi gyöngeség leküzdésére szolgál. Mindez természetesen lehetséges, ám csak akkor, ha a testvéri életet úgy fogjuk fel és éljük, mint útvonalat a közösségi valóságban való elmerülésben. A papok közössége ugyanis Krisztus ajándékának a kifejezése, amely az egyház. Ennek előképe pedig az apostoli közösség, amelyből a papság ered. Egyetlen pap sem olyan dolog szolgáltatója, ami az övé, hanem a többi paptestvérrel együtt részesül a szentségi ajándékban, amely közvetlenül Jézustól jön.

A Szentatya beszédében végül az imádságnak a papi életben betöltött szerepét emelte ki: Jézussal kell lenni ahhoz, hogy másokkal lehessünk. Ez a küldetés középpontja. A papok Krisztus és a testvérek barátságában találják meg a szükséges erőforrást ahhoz, hogy gondját viselhessék az embereknek. „Kedves testvéreim és barátaim – mondta végül a pápa – menjetek és vigyétek el a világba a Krisztus szívéből fakadó közösséget. Az apostolok Jézussal való kapcsolata legyen az a fényforrás, amely a papi életet megvilágítja.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír