Világmisszió napja: vállalni kell a kihívást

Nézőpont – 2013. október 18., péntek | 15:37

Nekünk magyaroknak is van mondanivalónk az egyetemes világmisszió számára. Katolikusként vállalnunk kell a missziós gondolat világnézeti kihívását annak tudatában, hogy a krisztusi igazság alapvető távlatokat nyit meg minden ember előtt – mondta a misszió világnapja alkalmából folytatott beszélgetésben a Fülöp-szigeteken szolgáló Lányi Béla verbita szerzetes.


Magyarországon a rendjük egyszerre fogad és küld misszióba.

A verbita hivatáshoz a „külföld” nagyon hozzátartozik. Ma már szélesebben kell ezt értelmeznünk, hiszen nem annyira földrajzi távolságokról beszélünk, hanem kulturális különbségekről. A kőbányai piac kínai árusai egészen más környezetet jelentenek, mint a budapesti hetedik kerület tősgyökeres lakói, akik közé én is számítok. Itt, a Távol-Keleten is magyar szeretnék maradni, ami nem rontja, hanem ellenkezőleg, segíti a beilleszkedési esélyeimet, mintha másolnám az ő magatartásukat. Megtanulom a nyelvüket, a gondolkodásukat. Ez a kettősség, az én magyarságom és Cebu esetében az ő filippínó voltuk sok gyümölcsöt hoz. 
 

Milyen célokkal indul egy missziós feladat?

Meg kell találni azt az utat, hogy megmutassuk: a krisztusi igazság alapvető távlatokat nyit meg minden ember előtt. A krisztusi küldetést, ezt a mély és átfogó feladatot kisebb lépésekben lehet csak megvalósítani. Amikor a hithirdető megérkezik egy helyre, tanulmányozza, hogy az ottani embereknek mire van szüksége. Fel kell állítani kisebb, rövidebb távú célokat, úgynevezett projekteket is. Ilyen például a templomépítés, missziós újság indítása. A Magyar Verbita Rendtartomány újraengedélyezése után a Magyarországra küldött verbiták úgy döntöttek, hogy a Cursillo újraindítása lesz az a „projekt”, mely megismerteti a misszió lényegét a magyar közvéleménnyel, később, 2002 januárjától a népmisszió hazai újjáélesztése lett a súlypont. Ugyanakkor szükséges, hogy a szervezett programoknak ne csak rövid távú céljai legyenek.
 

Mennyire vállalható fel a gazdasági és társadalmi nehézségek kezelésének feladata?

A katolikus tanítás belátja, hogy léteznek szegények, és azt vallja, két fronton kell küzdeni. Segítenünk kell a szegényeknek, és tennünk kell a társadalmi haladásért, támogatni kell azokat, akik fel akarnak emelkedni a szegénységből. A Fülöp-szigeteki Katolikus Egyház sokat tesz a társadalmi rendszer emberibbé tételéért. A „rózsafüzéres forradalom” idején az Egyház imádságból fakadó magatartása tette lehetővé, hogy megszűnjön az embertelen diktatúra. 
 

Milyen tevékenységekben találják meg a missziós szolgálatot a verbita szerzetesek?

Missziós rendünk elöljárói gyakorlatiasak, az egyén képzettsége, képessége alapján adnak feladatot. Ez nagyon fontos, hiszen úttörő munkát végzünk olyan helyeken, ahol az emberek az Egyházat még nem ismerik, vagy félreismerték. Ahol pedig már ismert a hit, ott igyekszünk új arculatot adni az egyházi szervezeteknek. Ez olyan munka, amit az egyházmegyék és helyi szerzetesrendek kevésbé tudnak végezni, hiszen ők a hagyományok által meghatározott keretekben mozognak.  

Élt Ausztriában, Fehéroroszországban, az Egyesült Államokban és most a Fülöp-szigeteken. Lehet összehasonlítást tenni, hiszen négy külön világról beszélünk?

Magyarországon nőttem fel, és Ausztriában léptem be a missziós rendbe. Tetszett az ottani Egyház szabad levegője, a távoli országokkal való szoros kapcsolattartás. Innen a volt Szovjetunióba kerültem. Azt gondolom, hogy ez volt missziós munkám csúcspontja, hiszen itt valóban olyanokat tudtunk Istenhez vezetni, akiket egy nagyon keményen ateista hatalom eltávolított Tőle. Ausztriában akkoriban a gyerekek többsége járt hittanra, és így sokat tudott a vallásról, mégsem gyakorolta azt. Ezzel szemben Fehéroroszországban az ellenkezőjét tapasztaltam, hiszen ott nagyon keveset tudtak a kereszténységről, de az emberek szívesen éltek az új lehetőséggel, és mindig tele voltak a templomaink.

A keresztény gyökerekkel rendelkező Fülöp-szigetek lakosságát ma is meghatározza a kereszténység. Itt hova kellett beállni a misszionáriusnak?

A helyi Egyházban nincs paphiány. Egy plébániánk van Cebuban, az sem lehet véglegesen a miénk. A verbita missziósok nagyon sikeresen működnek két terülten, melyekre az Egyház tanúságtétele miatt nagy szükség van. Mi üzemeltetjük az ország legrégebbi és egyben a legjobbnak tartott iskoláját. Sok jómódú család taníttatja itt gyerekeit. A verbiták ott vannak a másik szélsőséges helyzetben, a szegénygondozásban is. Szombatonként a leggazdagabbak gyerekeivel foglalkozom, vasárnap pedig munkanélküliek gyerekeivel, akik gyakran kábítószerfüggők. Az embereknek ilyen széles spektrumban volna szükségük az Egyházra, és ezt a helyi egyházmegye nem tudja megadni nekik.

Ázsia esetében a kereszténység erősödéséről hallhatunk, szemben az európai gyengüléssel. 

Tapasztalatom szerint Ázsiában is gyengül a keresztény elköteleződés. Itt, a katolikus egyetemen is világosan érezhető. Azt gondolom, megállítani nem lehet, viszont tanulni kellene azokból a hibákból, amelyeket Európa és Amerika helyi egyházai elkövettek. Nem kell minden hibát megismételni! Modell lehetnénk Európa és Észak-Amerika csalódott katolikusai számára, ha megtaláljuk a helyes utat. Nagyon sok emberben él a hit, ők segíthetnének abban, hogy az Egyház krisztusi módon választ tudjon adni a mai kor kihívásaira.

Lányi Béla 1959-ben született Budapesten. Tanulmányait Budapesten és Mödlingben (Ausztria) végezte. Verbita szerzetes. A fehéroroszországi misszióban a verbiták hitoktatóképző intézetének igazgatója, illetve a négy katolikus egyházmegye építési igazgatója volt. Magyarországi szolgálata alatt a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanított. Jelenleg a Fülöp-szigeteken, Cebuban él. A University of San Carlos verbita egyetem építészeti tanszékének vezetője.

Magyar Kurír

(té)