Volt egy lány is... – Hála a gyermekekért

„Igen, a szerzetesházban, a világban vagy a családban, a Te rejtett jelenlétedért minden egyes emberben, ki utamon elém kerül, ma Neked hálát adok, Uram” – így szólt az ima, amit aznap reggel a templomból néhány hete hazahozott kis füzetből olvastam, majd néhány óra múlva a játszótéren, gyermekeimet hintáztatva találkoztam Vele. 

Beleülhetek, megengeditek? – mutat az üresen álló babakocsira, miközben elsétál mellettünk. Igen! – nevet a nagyobb a hintából és összekacag az őszhajú hölggyel.

Jaj, de szépek vagytok! A gyermek a legnagyobb ajándék. Tudjátok, nekem hány unokám van? Tizenöt! A három fiamtól. Az egyiknek hét van, a másiknak hat. A harmadiknak meg kettő. Bizony.

De szép ruhád van! Marika néni szoknyája is virágos, látod? Mint a tiéd!

Volt egy lány is. Tizennégy éves. Épp csak tíz percre mentem el otthonról. Anyagot venni a méteráruboltba, hogy otthonkát varrjak belőle magamnak. Mikor hazaértem, a földön feküdt. A fürdőszobában. Csak a kis bugyiját akarta kimosni, meg a trikóját. Közben égett a gáz, ilyen nagy lánggal. Elfogyott neki a levegő.

Talán pont ezért lett ennyi gyerek a két nagyobb fiamnál. Miatta. A harmadik utána született, neki csak kettő van. Nem is akarnak többet. Pedig el kell fogadni, ha adna a Jóisten. Úgy szeretem őket! A gyerekre nem szabad nemet mondani. Ugye?

Eljöttök majd hozzám? Keresek nektek játékot, jó? Mit keressek? Cicát? Igazit? Azt nem lehet sajnos, Marika néni ott lakik fent, látod? A második emeleten. Ott nem szeret a cica. De keresek mást! Csak gyertek el, csengessetek!

Segítesz majd anyának, ha megszületik a kistestvéred? Pelenkázod? Segítsél sokat! Szeressétek anyát nagyon.

Jaj, de szépek vagytok! Egy fiú, egy lány. És ő…? Lány, kislány lesz ő is?

Elbúcsúzunk. Mellettünk szobor, anya gyermekével. A ráhajló faágak zöld levelei körbeölelik.

Sz. K. N.

Forrás és fotó: Midio.hu

Magyar Kurír