XVI. Benedek az Eucharisztiáról és a liturgikus reformról

Mint mondta: a „koinonia” vagy „communio” kezdettől fogva az egyház önértelmezésének a középpontjában állt, vagyis az alapító Krisztussal és a szentségekkel való kapcsolatának a középpontjában, mely szentségeket maga az egyház szolgáltatja ki, köztük első helyen az Eucharisztiát. A keresztségben Krisztus halála által újjászületünk Jézus Krisztus testvérei és nővérei nagy családjában. A bérmálásban a Szentlélek pecsétjét fogadjuk és a szentáldozásban közösségre lépünk Krisztussal és egymással, látható módon, itt a földön. 

A bevezető után a pápa videó üzenetében a hit évére utalt, melynek megnyitására készül az egész katolikus világ, hogy megemlékezzen a II. Vatikáni Zsinat ötvenedik évfordulójáról. A zsinat olyan esemény volt, mely korábban soha nem ismert módon újította meg a római liturgikus rítust. A liturgia forrásainak mind jobban elmélyített megbecsülésére alapozva a zsinat szorgalmazta a híveknek az eucharisztikus áldozatban való teljes és aktív részvételét. Ma, a zsinati atyák által kifejezett óhajoktól időben távolságot véve, a liturgikus megújulás körül és az egyház egyetemes tapasztalatának fényénél, világos, hogy az eredmény nagyon nagy lett. De hasonlóképpen világos, hogy sok félreértés és rendellenesség is adódott. A külső formák zsinati atyák által óhajtott megújítása arra irányult, hogy megkönnyítse a misztérium intim mélységébe való belépést. 

Igazi célja az volt, hogy elvezesse az embereket az Úrral való személyes találkozóhoz, aki jelen van az Eucharisztiában és így az élő Istenhez vezessen, méghozzá oly módon, hogy a Krisztussal és a testvérekkel való szeretetkapcsolat növekedni tudjon. Mindazonáltal a liturgikus formák revíziója nem ritkán külsőséges maradt és az „aktív részvétel” összekeveredett a külsődleges cselekvéssel. Így tehát sok tennivaló marad az igazi liturgikus megújulás útján. Egy megváltozott világban, mely mind jobban figyel az anyagi dolgokra, újból meg kell tanulni megismerni a föltámadt Úr titokzatos jelenlétét, aki egyedül képes nyugalmat és mélységet adni az életünknek – mondta Benedek pápa. 

Az Eucharisztia az egész egyházé, de megkívánja az összes keresztény teljes elkötelezettségét az egyház missziójában, egyszerre tartalmazza a felhívást Isten szent népévé lenni és felhívást az egyéni megszentelődésre is. Arra is felszólít, hogy a liturgiát örömmel és egyszerűséggel végezzük, de a legméltóbb módon és köteles tisztelettel. Felhív, hogy bánjuk meg bűneinket és hogy bocsássunk meg testvéreinknek. Az Eucharisztia egyesít bennünket a Szentlélekben, de azt is kéri tőlünk, hogy vigyük el az üdvösség jóhírét másoknak. 

Videóüzenete végén a pápa a krisztusi áldozat kapcsán érintette az írországi papi pedofília témáját is. Az Eucharisztia Krisztus keresztáldozatának az emlékezete, az ő teste és vére az új és örök szövetségben, melyet a bűnök bocsánatára és a világ átalakítására ajánlott fel. Írországot századokon át formálta a legmélyebb szinten a szentmise, annak hatalma és kegyelme. Szerzetesek, vértanúk, hittérítők nemzedékei élték hősiesen a hitet a saját földjükön és így terjesztették el a szeretet és az isteni megbocsátás örömhírét, messze saját partjaikon túl is. 

-Olyan egyháznak vagytok az örökösei – üzente a pápa - mely a világban a jóság hatalmas erejévé vált és nagyon sokaknak adott mély és tartós szeretetet, Krisztus és egyháza által. Az ír egyházban elődeitek tudták, hogyan kötelezzék el magukat életszentségre és hűségre a személyes életben, hogyan prédikálják az evangélium örömét, hogyan mozdítsák elő a Péter székével való közösségben az egyetemes egyházhoz való tartozást és végül a hit és a keresztény erények által, hogyan közvetítsék a szeretetet. A mi katolikus hitünk, amit Isten jelenléte itatott át, és amit a bennünket körülvevő világ szépsége ragad el, és ami a személyes bűnbánatban továbbá az isteni megbocsátás tudatában tisztul meg, egy olyan örökség, mely bizonyosan akkor tökéletesedik és táplálkozik a szentmiseáldozatban az Úr oltárán, ha szabályosan valósul meg. 

-A hit és szeretet ilyen nagy történetének a hálája és öröme szenvedett súlyos megrázkódtatást szörnyűséges módon mostanában azon bűnöknek a nyilvánosságra kerülése által, melyeket papok és szerzetesek követtek el, a gondjaikra bízott személyekkel szemben – jelentette ki XVI. Benedek. – Ahelyett, hogy megmutatták volna az utat Krisztus felé, az Isten felé, ahelyett, hogy tanúságot tettek volna az ő jóságáról, vétket követtek el ellenük és így aláásták magának az egyház üzenetének a hitelre-méltóságát is. Hogyan is tudnánk megmagyarázni azt a tényt, hogy azok a személyek, akik rendszeresen magukhoz vették az Úr testét, és a bűnbánat szentségében megvallották bűneiket, ilyen módon vétkeztek? Titok marad az. Nyilvánvalóan, kereszténységüket többé már nem táplálta a Jézus Krisztussal való örömteli találkozás, ez egyszerű megszokássá lett. 

-A zsinat műve valójában azt szándékolta, hogy felülmúlja a kereszténységnek ezt a formáját és felfedezze a hitet, mint a Jézus Krisztus jóságával való mély, személyes kapcsolatot. Hasonló a szerepe most az Eucharisztikus kongresszusnak. Szeretnénk találkozni a feltámadt Úrral! Kérjük tőle, hogy mélyen érintsen meg minket! Aki Húsvétkor az apostolokra lehelte a Lelkét, adja nekünk hasonlóképpen leheletét, a Szentlélek erejét, hogy ezáltal szeretete igaz tanúi, az igazságának tanúi lehessünk! Az ő igazsága szeretet. Krisztus szeretete igazság – szögezte le a Szentatya.

Végül Benedek pápa videóüzenetében imádságáról biztosította a dublini eucharisztikus kongresszus résztvevőit. Egyúttal bejelentette, hogy a következő eucharisztikus kongresszust 2016-ban, a Fülöp-szigetek Cebu városában tartják. Szeretettel köszöntötte a Fülöp-szigetek népét és közellétéről biztosította őket az eljövendő előkészítő munkák alatt és reményének adott hangot, hogy az lelki megújulást hoz nemcsak nekik, hanem az összes résztvevőnek. Végül a pápa a Szűzanya és Szent Patrik közbenjárását kérve apostoli áldását adta a dublini eucharisztikus kongresszus résztvevőire.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír