XVI. Benedek a II. János Pállal való barátságáról

Elmondta, hogy kezdettől fogva érezte az akkori Wojtyła bíboros rokonszenvét, és hálás azért a bizalomért, amelyet érdemtelenül kapott tőle. Amikor látta imádkozni, megértette, hogy Isten embere. Ez volt az elsődleges benyomása róla: egy ember, aki Istennel él, Istenben él. Mély benyomást tett rá előítéletek nélküli kedvessége. Szívből jövő barátság alakult ki közöttük anélkül, hogy nagy szavakat mondtak volna erről. Pápává választása után II. János Pál többször is elhívta Ratzingert Rómába megbeszélésre, s kinevezte a Hittani Kongregáció prefektusának.

A riporter kérdésére XVI. Benedek kifejtette, melyek II. János Pál pápaságának legjelentősebb elemei. Két szempontból vizsgálta a kérdést: a világ és az egyház szempontjából. A világban a pápa beszédei, személyisége, jelenléte, meggyőző ereje újfajta érzékenységet teremtett az erkölcsi értékek és a vallás szerepének fontossága iránt. Hihetetlen mértékben megnövekedett Róma püspökének jelentősége. A különbözőségek és annak ellenére, hogy nem ismerik el Péter utódjául, mégis minden keresztény elismerte, hogy ő a kereszténység szóvivője a világban. Senki más nem tud úgy beszélni a kereszténység nevében, és nem tud oly erőteljesen hangot adni a keresztény világ aktuális megnyilvánulásainak. A nem keresztények és más vallások számára is ő lett az emberiség nagy értékeinek szóvivője. Képes volt megteremteni a párbeszéd légkörét a különféle nagy vallások között, és felébreszteni a világ iránti közös felelősség érzését. Megértették, hogy az erőszak és a vallás összeegyeztethetetlen dolgok, és együtt kell keresnünk a béke útját, az emberiség iránti közös felelősség nevében.

II. János Pál pápa egyházon belüli tevékenységéből XVI. Benedek elsősorban azt emelte ki, hogy képes volt felkelteni az ifjúságban a Krisztus iránti lelkesedést. Valódi újdonság volt ez, csakis egy ilyen különleges karizmával megáldott ember volt képes lelkesedést kelteni a fiatalokban Krisztus, az egyház és a komoly értékek iránt. Az egyházban újfajta szeretetet ébresztett fel az Eucharisztia iránt, új értelmet adott az isteni irgalmasság hatalmas voltának. Elmélyítette Szűz Mária tiszteletét, és ezzel bensőségesebbé, ugyanakkor hatékonyabbá tette az emberek hitét. Kiemelte, hogy nem feledkezhetünk meg arról sem, milyen nagy szerepe volt az 1989-es változásokban.

A Szentatya utolsó találkozásaikról is beszélt. Amikor a Gemelli Kórházban meglátogatta, II. János Pál láthatóan szenvedett a fájdalomtól, de teljesen tiszta volt a tudata és teljes lényével jelen volt a találkozásban. Munkáról volt szó, nagy figyelemmel hallgatta, és közölte vele döntéseit. Ezután megáldotta, németül köszönt el tőle, biztosította bizalmáról és barátságáról. XVI. Benedek a műsorban megvallotta: nagyon meghatotta, milyen mély egységben volt Karol Wojtyła szenvedése Krisztus szenvedésével. Az Úrral, az Úrért szenvedett. Meghatotta, milyen nyugodt derűt sugárzott. Halála előtt egy nappal is találkozott vele, szenvedése idején barátai és orvosai vettek körül. Úgy emlékszik vissza rá, hogy mindig teljesen tisztán gondolkodott, és ismét megáldotta őt. Fontos tanítás volt számára, mekkora türelemmel élte meg a szenvedést; Isten kezében volt, az ő akaratára hagyatkozott. A látható fájdalom ellenére derűs maradt, mert az Isteni Szeretet kezében volt.

Forrás: Vatikáni Rádió olasz nyelvű honlapja

Magyar Kurír

(tzs)