XVI. Benedek katekézise Brindisi Szent Lőrincről

Bevezető gondolataiban a Szentatya megemlékezett a szeretetteljes fogadtatásról, amelyben 2008-ban, Brindisiben tett látogatásakor részesült.

A dél-itáliai városban született 1559-ben Giulio Cesare Rossi. Már gyermekkorában nagy érdeklődést mutatott Assisi Szent Ferenc személye és rendje iránt. Édesapja korai halálát követően a ferencesek Brindisiben működő kolostorában nevelkedett; majd édesanyjával Velencébe költözött. Giulio itt ismerkedett meg a kapucinusokkal, akik akkor a trentói zsinat szerinti lelki megújulásért tevékenykedtek az Egyházban. A kapucinus rendbe való belépését követően vette fel a Lőrinc nevet. 1575-ben tett szerzetesi fogadalmat; 1582-ben szentelték pappá.

Tanulmányai során kimagasló tehetségnek mutatkozott, jó érzékkel sajátította el az ógörög, a héber és a szír nyelvet. Franciát és németet tanult, latinul is kiválóan tudott. Kiválóan ismerte a Bibliát, a héber irodalmat, az egyházatyák tanítását, amely lehetővé tette számára, hogy példamutatóan közvetítse a katolikus tanítást. Érthetően ismertette a Luther Márton által vitatott hitbeli kérdéseket, bibliai és patrisztikai magyarázatot adva rájuk, így például a pápai primátus vagy az üdvösséghez szükséges szeretetcselekedetek kérdésében. Sikeres evangelizációs tevékenysége ma is példa arra, hogy reménnyel telve s lelkesen kell folytatnunk az ökumenikus párbeszédet – emelte ki XVI. Benedek.

A 16. és 17. században a szerzetesrendek, köztük a kapucinusok is fontos szerepet játszottak a katolikus megújulásban, példát mutatva a társadalom számára életvitelükkel és tanításukkal. Az új evangelizáció idején ma is nagy szükség van felkészült, bátor, lelkes hithirdetőkre, hogy az evangélium szépsége és világossága érvényre juthasson a vallási közömbösség és az etikai relativizmus kulturális irányzataival szemben – hangsúlyozta katekézisében a pápa.

Brindisi Lőrinc sok időt szentelt az imádságnak és a szentmise bemutatásának. A Szentatya, felidézve a brindisi székesegyházban 2008-ban mondott beszédét, arra buzdította a papokat, hogy életükben az ima legyen a legfontosabb. Az ima az első olyan tevékenység, amelyet a közösség számára tehetünk. Ha a papok nincsenek lelki közösségben Istennel, semmit sem tudnak felajánlani másoknak. Ezért tehát mindig legyen idejük az imára.

Lőrinc békére irányuló tevékenységéről szólva Benedek pápa kiemelte: a brindisi szent számos diplomáciai megbízást végzett annak érdekében, hogy az európai államok között megszüntesse az ellentéteket és elősegítse az egyetértést egy olyan időszakban, amikor a törökök veszélye fenyegette Európát. A világnak ma is békére, békés és békét teremtő emberekre van szüksége – hangsúlyozta a Szentatya. Mindazok, akik hisznek Istenben, a béke forrásai és elősegítői kell, hogy legyenek.

Lőrinc 1619-ben halt meg Lisszabonban egy diplomáciai küldetés alkalmával. 1881-ben avatták szentté; tudományos munkájáért XXIII. János 1959-ben apostoli tanító címmel illette. Számos teológiai és a hithirdetéshez kapcsolódó művet írt, amelyben egységesen és összefüggően mutatta be az üdvösségtörténetet, a megtestesülés misztériumára helyezve a hangsúlyt. Mariológiai munkássága is igen jelentős: műveiben Szűz Mária egyedülálló szerepét helyezte a középpontba, hangsúlyozva a Krisztus által beteljesített megváltás művében való részvételét.

Brindisi Szent Lőrinc tevékenységét alapvetően két fontos tényező határozta meg: a mély szeretet, amelyet a Szentírás iránt érzett, valamint a meggyőződés, miszerint Isten igéjének meghallgatása és befogadása olyan belső átalakulást eredményez az emberben, amely a szentség útjára vezeti. Lőrinc a Szentírás szeretetére tanít minket: nap mint nap ápoljuk az imán keresztül az Úrral való barátságunkat, hogy minden cselekedetünk Őbenne lelje kezdetét és beteljesülését – hangzott el XVI. Benedek pápa március 24-én, a szerdai általános kihallgatáson mondott tanításában.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír