XVI. Benedek: a katolicizmus nem létezhet máriás lelkület nélkül

Benedek pápa félretette az alkalomra előre megírt szöveget, és szabadon beszélt, anyanyelvén, honfitársai előtt. Elmondta, hogy félelmetes esztendők voltak ezek még a német kamaszfiúk számára is, hiszen Hitler 1939. március 6-án a Hitlerjugendről szóló törvényben kötelezővé tette számukra 14 éves kortól 18 éves korig a militáris szervezetbe való belépést. Amikor tehát a fiatal Joseph Ratzingert a törvény a Hitlerjugendbe kényszerítette, akkor ő szabad döntéssel belépett a katolikus Mária Kongregációba.

A találkozón a következő szavakkal fordult a küldöttség tagjaihoz: „Isten fizesse meg a látogatásukat és az ajándékukat, hogy az életemnek egy elfelejtett dátumát újból kiásták. Ez olyan dátum, ami nem egyszerűen csak történelem: az én belépésem a Mária Kongregációba a jövőbe mutatott, és így nemcsak egy megtörtént esemény. Most, hetven évvel később ez a dátum a ma egy dátuma, mely a holnapba mutat. Nagyon hálás és boldog vagyok, hogy Önök most felelevenítették. Szívből megköszönöm Önöknek, kedves prézesek, a köszöntő szavaikat, melyek szívből fakadtak és szívig hatolnak.

Nos hát, sötét idő járta akkor, a háború. Hitler egymás után rohanta le Lengyelországot, Dániát, Norvégiát, a Benelux államokat, Franciaországot, és éppen 1941 áprilisában – pontosan hetven évvel ezelőtt – foglalta el Jugoszláviát és Görögországot. Úgy tűnt, a kontinens ennek a hatalomnak a kezébe kerül, ami a kereszténység jövőjét is kérdésessé tette. Minket felvettek a Kongregációba, de amint kitört az Oroszország elleni háború, a szemináriumot feloszlatták és a Kongregációt – még mielőtt összegyűlhetett volna - szélnek eresztették. Így aztán ez mint egy „külső dátum” nem múlt el nyomtalanul, hanem mint az élet „belső dátuma” megmaradt, mert mindig világos volt, hogy a katolicizmus máriás lelkület nélkül nem létezhet, és katolikusnak lenni annyit jelent mint máriás lelkületűnek lenni, ami az Anya iránti szeretetet jelenti, hogy mi Máriában és Mária által találjuk meg az Urat.

Itt Rómában a püspökök „ad limina” látogatásán keresztül tapasztalom, hogy az emberek - mindenekelőtt Dél-Amerikában, de a többi földrészen is – Máriára hagyatkozhatnak, szerethetik az Anyát és az Anya által ismerhetik és szerethetik a Fiút; ahogyan Ő ma is világra hozza az Urat, ahogy mindig igent mond és ahogy bevezeti Krisztust a világba… Mária a nagy hívő. Ő ugyanis Ábrahám küldetését – hívőnek lenni – elfogadta, és Ábrahám hitét a Jézus Krisztusba vetett hitben konkretizálta, és így mindnyájunknak megmutatta a hit útját, valamint a bátorságot, hogy arra az Istenre bízzuk magunkat, aki a mi kezünkbe adta önmagát. Mária megmutatja nekünk annak az örömét, hogy az Úr mellé álljunk és Mária eltökéltségével szilárdan ki is tartsunk mellette, amikor a többiek elfutnak mellőle. Mária bátorságot ad, hogy az Úr oldalán álljunk…

Örömmel hallom, hogy Bajorországban most negyvenezren tagjai a férfi Mária Kongregációnak és hogy ma is vannak férfiak, akik az Urat Máriával együtt tanulják megismerni és megszeretni, továbbá amiként Mária, úgy ők is a nehéz és könnyű órákban egyaránt tanúságot tesznek az Úrról; akik vele együtt a kereszt tövében állnak és vele együtt újból és újból megélik a Húsvétot.

Köszönöm Önöknek, hogy ezt a tanúságtételt ilyen magasra emelik. Tudjuk, hogy vannak katolikus bajor férfi Mária-kongreganisták, akik ugyanazt az utat járják, amit a XVI. században a jezsuiták nyitottak meg, és akik ismételten tanúsítják, hogy a hit nem a múlthoz tartozik, hanem mindig egy mai napot, de mindenekelőtt egy holnapot nyit meg. Isten fizesse meg Önöknek, hálás köszönet!”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír