Évi rendszerességgel egy alkalommal vitatják meg ennek a rétegpasztorációs munkának a sajátosságait, ismerkednek egymással az új egyetemi lelkészek, és záró dokumentumot készítenek teendőikről.
Az idei konferencia főelőadója Farkas Beáta szegedi egyetemi tanár volt, aki a keresztények társadalmi felelősségéről és Ferenc pápa üzenetéről beszélt. Martin Mayerhofer FSO bécsi egyetemi lelkész tapasztalait osztotta meg a résztvevőkkel.
Kiscsoportos beszélgetések, kötetlen eszmecserék gazdagították a két együtt töltött napot.
A konferenciát meglátogatta és koncelebrált szentmisét mutatott be Székely János segédpüspök. Az idei záródokumentumot minden olyan főpásztornak elküldik, ahol egyetemi, főiskolai közösség működik.
„Kincseiből újat és régit…”
(Mt 13,52)
A XX. Egyetemi Pasztorációs Konferencia záródokumentuma
Az immár két évtizede évente összegyűlő magyar nyelvű egyetemi lelkészek és munkatársaik hálát adnak a jó Istennek az egyre bővülő egyetemi pasztoráció gyümölcseiért! Az idő múlásával azonban meg kell állapítaniuk: sokféle forma, kísérlet, jó kezdeményezés alapozta meg e tevékenységet, amelyek mára átadták helyüket más evangelizációs módszereknek. A húsz év bizonyos társadalmi változásokat is hozott, amelyek arra tanítanak, hogy reális helyzetképünk legyen. Le kell számolnunk a hamis önértékeléssel és magabiztossággal. Fiataljaink egy szinte teljesen a fogyasztásra, a szórakozásra, a mának élésre berendezkedő világban élnek, ahol az értékel, a választás, a döntés, a felelősség kivesző fogalmak. Ezekre már a szüleik sem tanítják meg őket.
Az evangélium örömével (ld. Ferenc pápa: Evangelii gaudium) való találkozásuk esélytelen az értelmes belátás, a Szentlélekre való ráhagyatkozás, a társadalmi berendezkedésnek isteni értékekkel való átalakítása nélkül. Szem előtt kell, hogy tartsák a szegények melletti kiállást, a családok és a civil társadalom megerősítését. Nem képzelhető el gazdasági előrehaladás a társadalmi felelősségtudat növekedése nélkül. Ez az, amire Ferenc pápa is buzdít, ez irányba szeretnénk vezetni a ránk bízottakat!
Lelkészségeink fontos sejtjei a katolikus kollégiumok. Az itt élő hallgatóknak öntudatos egyetemi lelkészségi hívekké kell válniuk, akik tevőlegesen vesznek részt a mindennapi életben és az egyház missziós elkötelezettségében. Az ország határain belül és kívül a magyar értelmiség lelkipásztori szolgálata a magyar jövő megalapozása. Az egyetemi lelkészségek önálló papi szolgálatot kívánnak. A munkatársak, bármennyire is jók és önként szolgálatot vállalók, nem helyettesítik őket. Fontos az e munkába bekapcsolódó szerzetesek és szerzetesnők odaadó szolgálata, valamint a világi fiúk és lányok bekapcsolódása. Folytatni szeretnénk a katekézisek útján történő hit elmélyítését, a közösségek megerősítését, a sokrétű tevékenységet koordináló lelkészségi tanácsok megerősítését, a szociális elkötelezettséget és a hivatásgondozást. Nem mondhatunk le a szentségi élet elmélyítéséről, a beavató szentségek és a házasságra való felkészítés igényes előkészítéséről valamint a bűnbocsánat szentségének és az Eucharisztiának gyakori vételéről.
Újat és régit! – ez az evangéliumi szabály kötelez minket az intellektus kibontakoztatásában, hitünk elmélyítésében és vallásosságunk gyakorlásában. Mindehhez számítunk az apostoli Egyház püspökeinek, papjainak lelki és anyagi támogatására, valamint arra, hogy az Ifjúsági Bizottsággal együttműködve húsvéti örömben megújulva, a mindig friss közös imádságunk erejére hagyatkozva folytassuk szolgálatunkat!
Tahi, 2014. április 26-án
a konferencia résztvevői
Kép: Gergely Gaby
Magyar Kurír