XXIII. János és II. János Pál életszentségének tanúságtevői

A két rendkívüli tanú könnyek között idézte fel az Úr kegyelmét, amelyet a két pápa közvetített. Először Adele Labianca nővér szólalt fel, aki rendtársnője, Caterina Capitani ápolónője volt, aki XXIII. János közbenjárására gyógyult meg: „Isten keze, mosolya és simogatása volt” az a kegyelem, amelyben rendtársa, Caterina Capitani részesült. A két szerzetesnő együtt dolgozott a nápolyi „Lina Ravaschieri” gyermekkórházban. Caterina nővér mindössze 23 éves volt, amikor egy műtét során el kellett távolítani gyomrának egy részét.

Az operáció után olyan fájdalmas volt a betegség lefolyása, hogy a legrosszabbra lehetett számítani. 1966-ot írtak, XXIII. János már három éve halott volt, de Caterina nővér és társai minden nap imádkoztak közbenjárásáért. Az egyik legnehezebb pillanatban, amikor már minden elveszni látszott, a szerzetesnő beteg testrészére ráhelyezték a pápa egy ereklyéjét. Caterina nővér ekkor felébredt, majd egy kis idő múltán elmesélte, hogy mi is történt vele. Ezt idézte fel rendtársa, Adele Labianca:

„Azt éreztem, hogy egy kéz nehezedett gyomromra és egy hang bal oldalról nevemen szólított: Caterina nővér! Megrémültem, hogy egy férfi hangját hallottam, megfordultam és láttam, hogy az ágyam mellett János pápa állt, pápai öltözékben, amelyet nem tudok részletesen leírni, mert tekintetem az arcára szegeződött, mivel nagyon szép és mosolygós volt. Így szólt: ’Caterina nővér, te sokat imádkoztál hozzám és sok-sok nővér is imádkozott, de különösen egy közülük’ – sajnos, alázattal be kell vallanom, hogy ez az „egy közülük” – én voltam! – tette hozzá Adele nővér, majd folytatta János pápa szavait:

„A szívemből téptétek ki ezt a csodát! De most már mindennek vége: jól vagy, nincs semmi bajod!”

Caterina nővér ismét tudott rendesen étkezni, és az orvosok nagy csodálkozása közepette elvégezte az ellenőrző vizsgálatokat. Gyógyulására nem volt magyarázat. Az ő tanúságtétele nyomán avatták boldoggá XXIII. János pápát.

Caterina nővér egész élete során rendkívül nagy tiszteletet tanúsított János pápa iránt. 2010. április 3-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Olyan spirituális örökséget hagyott maga után, amelyben megnyilvánul teljes önátadása Istennek és akaratának – mondta a sajtótájékoztatón Adele nővér, a csodás gyógyulás kegyelmében részesült szerzetesnő rendtársa.
Az 51 éves Costa Ricából érkezett Floribeth Mora Diaz is megkapta a csodás gyógyulás kegyelmét. Rendőr férje és 4 gyermeke nagy szeretettel vette körül, amikor egyszer csak kórházba került: helyzete reménytelennek látszott. A hölgy meghatott szavakkal mondta el történetét az újságíróknak, szavaiból azonban sugárzott az a hihetetlen erő, amely azt tanítja, hogy nem szabad soha engedni a kétségbe esésnek, hanem imádkozni kell az Úrhoz. 2011. április 8-án az orvosok hazaküldték a négygyermekes anyát, mert aneurizmája, érbetegsége olyan súlyos volt, hogy csak egy hónapot jósoltak neki.

„Egyfolytában II. János Pál segítségét kértem” – mondta a sajtótájékoztatón a Costa Rica-i hölgy. Nem akartam meghalni, mert féltettem gyermekeimet, ki fogja gondjukat viselni? Miután megnéztem II. János Pál boldoggá avatását a televízióban, valami hihetetlent éreztem. Láttam, amikor XVI. Benedek pápa, előde ereklyéjét tartotta a kezében. Másnap reggel, amikor felébredtem, egy hangot hallottam szobámban: ’Kelj fel!’ Körülnéztem, és láttam, hogy egyedül vagyok, de továbbra is hallottam a hangot: ’Kelj fel! Ne félj!’

Tekintetem ekkor egy képes magazinra vetődött, amely a tv-re volt téve, és amely II. János Pál boldoggá avatására jelent meg. Ott állt II. János Pál, mint egy kép és kezével, mintha felemelt volna. Én így válaszoltam: „Igen, Uram!”. És attól a naptól kezdve jól vagyok. Az Úr azon a napon megszüntette félelmemet, agóniámat, békével töltött el, annak a bizonyosságával, hogy egészséges vagyok!” – mondta tanúságtételében Floribeth Mora Diaz, a Costa Rica-i családanya, aki Boldog II. János Pál pápa közbenjárására gyógyult meg.

Magyar Kurír