Zene Isten irgalmáról – interjú Vedres Csaba zeneszerzővel

Szeptember 25-én a Kodály Központban a Pannon Filharmonikusok zenészeinek, egy nagy létszámú vegyeskar és egy gyermekkórus közreműködésével mutatják be új művét, a Miserere című oratóriumot. A koncert a pécsi Ars Sacra Fesztivál záróeseménye lesz a Pécsi Egyházmegye, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. közös rendezvényeként. A zeneszerzővel az ősbemutató kapcsán Pálfy Eszter, a Pécsi Egyházmegye munkatársa beszélgetett.

– Az Ars Sacra Fesztivál keretében a Miserere című oratóriumának ősbemutatója lesz. Mire utal a cím?

– A „miserere” szó jelentése: könyörülj. „Miserere mei, Deus” (Könyörülj rajtam, Istenem): a nagy bűnbánati zsoltár, az 50. kezdőszavai. Önálló műfajnak nem nevezném a Misererét, de az biztos, hogy igen sok zeneszerzőt foglalkoztatott a téma: a legismertebb feldolgozás talán Allegrié. A Miserere az 50. zsoltár teljes szövegének feldolgozása.

– Mi késztet ma arra egy zeneszerzőt, hogy az oratórium műfajában alkosson, milyen típusú tartalmat szeretne kifejezni ez a zenei forma?

– A dunabogdányi plébánia hittantermében kezdtem el írni a darabot, s nyugodtan mondhatom: megtámadott. Amikor elvonultam oda a csendbe és nyugalomba, az volt a tervem, hogy befejezek egy zongoradarab-ciklust. Három napon át küzdöttem vele, aztán egyszerre valahogy ott volt a szó: „miserere, miserere”. Először csak sima zsoltárfeldolgozásra gondoltam, de ahogy napról napra haladtam az anyaggal, kiderült, hogy itt komolyabb dologról van szó. Lassan kibontakozott előttem a tételek sora, egyre világosabbá vált az előadói apparátus, s álmélkodva láttam, hogy ebből oratórium lesz. Az oratórium nagyon izgalmas műfaj és műforma, egyben nagyon komoly zeneszerzői kihívás is. Nem tudtam kisebb formában kifejezni mindazt, ami a bűnbánattal és a bűnbocsánattal kapcsolatban összegyűlt bennem az elmúlt évtizedekben.

– Megidéz-e művével korábbi oratóriumokat? Vagy általánosabban feltéve a kérdést: milyen hatások, zenetörténeti korszakok jelennek meg a Misererében?

– Vannak műértő szavaink a kevert stílusokra, ilyen pl. a szecesszió vagy a crossover. Darabom sokféle stílus hatását tükrözi, de maga a hozzáállás egészen más. Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni személy és egyéniség között. A személy egyszeri és megismételhetetlen. Épp ezért nyugodtan hagyom, hogy bármi és bárki hasson rám, kivéve, ha az a hatás nyilvánvalóan gonosz. Sajnos nem a személyek, hanem az egyéniségek korát éljük: bevallom, rettenetesen unalmasnak tartom őket. Egy ember sohasem lehet unalmas, egy szerep viszont igen.

Visszatérve a kérdéshez: művemre hatott a gregorián, a korai többszólamúság, a késő reneszánsz (elsősorban Gesualdo), a kora barokk (elsősorban Monteverdi), a romantika különös akkordmenetei, a maiak közül pedig leginkább Arvo Pärt és a rockzene. De csak „párolva”. A legnagyobb koncentrálást és kihívást mindig az jelenti, hogy egyben van-e még a mű. Ha ez könnyű feladat lenne, nem írtam volna hét éven át a darabot.

– Mit jelent az Ön számára személyesen a mű?

– Amit a zenéről tudok, beletettem. Példaértékű számomra Cseh Laci mondása, amikor évekkel ezelőtt az olimpiai esélyekről kérdezték. „Igyekszem a legjobbat úszni, amit tudok. Hogy ez mire lesz elég, azt nem tudom.”

Egy másik szempontból a Miserere számomra tanúságtétel Isten irgalmáról. Felejthetetlen Márk evangéliumából, ahogyan Jézus végigmegy a bűnösök között, s mindnyájuk számára van egy kedves szava vagy éppen csodatétele. Az Isten a szenvedéseken keresztül űrt teremt az emberben, olyan űrt, amelybe bele tud férni az ő szeretete. A leges-legutolsó pillanatig is van megbocsátás. Ez a mi reményünk, s ha mélyebben átgondolom, a Miserere a remény üzenete.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír