Az imádság szépségéhez járulunk hozzá – Tizedik alkalommal tartottak kántorképzőt Máriapócson

Kishírek – 2024. március 20., szerda | 11:48

Március 9-én délelőtt közel harmincan gyűltek össze énekelni Máriapócson, az Emmánuel-ház emeleti termében: kántorok, kórustagok, énekkedvelők, de volt olyan is, aki először járt ott és csupán szeret énekelni.

Orosz Gábor kölcsei parókus, a képzés vezetője köszöntötte a megjelenteket a Nyíregyházi Egyházmegye kántorképzőjének kerek 10. alkalmán. 2022 szeptembere óta ugyanis kéthavonta minimum 15–20 fő megy el Máriapócsra, hogy tanulja, gyakorolja még szebbé tenni a templomi szertartásokon elhangzó, sokszor nehéz énekeket.

Az előző kilenc alkalommal már ismerkedtek a kántorok és énekkedvelők a temetés, a Szent Liturgia, az előszenteltek és a Bazil-liturgia dallamvilágával is. Most a vecsernye előverseit tanulták meg az „Uram, tehozzád...” utáni sztihirákhoz.

Orosz Gábor atya az éneklések szüneteiben elmondta azokat a buktatókat, melyre egy kántor odafigyelhet, hiszen sokszor fejből, rutinból éneklünk, megszokásból, kottát nem követve – ez is vezethet pontatlansághoz. S mivel magyar szövegeket énekelnek a kántorok, figyelniük kell az érthető kiejtésre. Fontos, hogyan éneklünk: egyik alapszabály az artikuláció.

Elmondta még, hogy püspökeink a parlando énekmód használatát preferálják: az élőbeszéd szerű előadásmódhoz igyekezni kell a rövid magánhangzókat röviden, a hosszú magánhangzókat hosszan kiejteni – ahogyan azt dallam nélkül mondanánk.

A kántorképzőn már Orosz Atanáz püspök zsoltárfordítását használták a részvevők, melyet a Szentszék is elfogadott. Ezért főleg azoknak nehéz énekelni ezen előverseket, akik megszokásból, rutinból teszik, mert szinte minden előversben módosult a szöveg.

„A minőségi éneklés csak odafigyeléssel érhető el” – tanította a jelenlévőket Orosz Gábor atya. „Istennek mindegy, hogyan éneklünk, de emberi szempontból legyen szebb az éneklésünk. Legyen igényünk a lehető legtöbb szertartás elvégzésére. Nehéz dallamaink vannak, szerkezetük bonyolult, de meg lehet tanulni azokat. Gyakorolni úgy a legjobb, ha járunk a szertartásokra. Az imádság a lényeg, annak a szépségéhez járulunk ezzel hozzá” – összegezte a kölcsei parókus.

A kántorképzőn minden résztvevőnek egyedül is kellett énekelni egy-egy előverset. Orosz Gábor atya támogatóan segítette azokat, akiknek erre szükségük volt, és mindenkit dicsért. Egyszerre kell figyelni a szövegre, a szünetre, a kis- és nagy levegővételekre és a szótagokra. Mindezt az előverseknél egy mondatban – nem is olyan egyszerű, mint amilyennek hinnénk.

A következő kántorképzőt május 4-én, szombaton tartják újra Máriapócson. Ekkor az előversek tanulását és gyakorlását folytatják majd. Később pedig az allelujákat, prokimeneket és antifónákat is átveszik az egyházközségekből érkező kántorok. A régi fordítások mellőzése és az új szövegek használata olykor feszültség forrása lehet a közösségben. Ezért arra biztatta a jelenlévőket Orosz Gábor atya, hogy lassan, szeretettel kommunikálják a változtatásokat.

Szöveg és fotó: Juhászné Szabó Erika

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria