Az egészségügyi rendszer az összeomlás szélén áll – Egy misszionárius segélykiáltása Haiti poklából

Az Evangelizáció Dikasztériuma hírügynöksége által közölt cikkben az olasz misszionárius leírja, milyen tragikus állapotban van a karibi ország egészségügyi rendszere, ugyanakkor a lakosság nagy vágyát a megváltás iránt.

Jelenleg a sziget egészségügyi rendszere katasztrofális helyzetben van, mind a fővárosban, mind a tartományi városokban szinte minden kórház, egészségügyi központ és klinika zárva van a zavargások, illetve az orvosi felszerelések hiánya miatt.

Ez veszélyhelyzetet idézett elő a legszegényebb területeken, a munkásnegyedekben, ahol a feszültség és az erőszak a legnagyobb.

Az összes kis ellátási forma, amely egy ideig, ha minimálisan is, még szolgáltatást nyújtott, egymás után kénytelen volt bezárni, és a lakosságnak már nincs lehetősége arra, hogy megoldja az egészségi problémáit, amelyek az elmúlt években tragikusan megnövekedtek az országot pusztító összecsapások és erőszak miatt. Gondoljunk csak a bandák közötti összecsapásokban megsebesült emberekre, az alultápláltság problémájára, amely elősegíti a betegségek kialakulását, különösen a veszélyeztetett csoportok, például a gyermekek és az idősek körében, valamint a krónikus betegségekben szenvedőkre, akik nem kapnak életmentő gyógyszereket. Ez egy igazi egészségügyi katasztrófa, különösen a fővárosban, Port-au-Prince-ben. Sajnos sok kórház már „bedobta a törülközőt”, bezárt, a személyzet pedig minden lehetséges módon igyekszik elhagyni az országot, egyszóval a helyzet rendkívül súlyos – hangsúlyozza Massimo Miraglio.

Egy kis reménysugár ebben a drámai helyzetben a főváros északi részén, a la Plaine kerületben található Foyer Saint-Camille kórház.

A nehézségek, a problémák, a folyamatosan rájuk nehezedő ellátási nyomás és a fenyegetések ellenére – mondja Massimo atya – a kórház nyitva maradt. A haiti kamilliánus hívek működtetik, akiket az idők során kiképeztek, és akik most nagy bátorsággal és elszántsággal folytatják a kórház működtetését, és mindent megtesznek azért, hogy továbbra is gondoskodni tudjanak a lakosságról, különösen a legkiszolgáltatottabbakról.

Haiti mindig is rosszul működő és mindenekelőtt teljes egészében az ellátottak által finanszírozott egészségügyi rendszerrel rendelkezett. „A szegények – mondja a kamilliánus misszionárius – ki voltak zárva, a kevés gazdagot a legegyszerűbb dolgokkal is a fővárosban kezelték, de a bonyolultabb beavatkozások esetében gyakran külföldre utaztak kezelésre, főleg az Egyesült Államokba. Ez mindig is egy exkluzív egészségügyi rendszer volt, amelyből a szegények ki voltak zárva, és mindig nagy nehézségeik adódtak a legkisebb betegségek gyógyításakor is. Az utóbbi években a helyzet igazán drámaivá vált. Különösen az elmúlt két évben a Port-au-Prince-i rendszer, az egyetlen referenciapont, ahol még volt néhány kórház, fokozatosan „elrohadt”, és végül teljesen összeomlott az országban uralkodó erőszak és a teljes káosz miatt. A kialakult nehéz helyzet miatt sok orvos, sok jól képzett ápoló hagyta el Haitit, és vándorolt ki más országokba. A Port-au-Prince-i Kamilliánus Kórházunkban a személyzet, akik mind haitiek, jól képzettek, készségesek és az ellátást biztosítják, rendkívül nehéz pillanatokat élnek át. Gyakran nem is mehetnek haza, kénytelenek hosszú műszakokat vállalni, majd a kórházban maradni, akár éjszakára is, hogy kipihenjék magukat, majd visszatérjenek a munkába. A fővárosi erőszak miatt gyakran még a kórház épületét is nehéz elhagyni, és visszatérni a lakóhelyükre.

Az elmúlt években több nővért, orvost és egészségügyi dolgozót kiraboltak, elraboltak és megzsaroltak, néhányan soha nem tértek haza.”

A helyzet a többi tartományban is romlott. „Ha korábban a tartományi városokban nem is voltak olyan struktúrák, amelyek alkalmasak lettek volna a súlyosabb egészségügyi szükségletek kielégítésére, de voltak egészségügyi intézmények, amelyek az alapellátásra alkalmasak voltak.” Jérémie-ben, az ország nyugati csücskében található városban, ahol majdnem húsz éve dolgozom, volt egy kórház, amely biztosan nem működött megfelelően, nagy nehézségekkel küzdött, de még mindig képes volt bizonyos szolgáltatásokat nyújtani a lakosság megsegítésére, természetesen anélkül, hogy a legsúlyosabb eseteket kezelte volna, de legalább a hétköznapi, a legegyszerűbb betegségekben segíteni tudott. Sajnos a helyzet az elmúlt két évben rosszabb lett, az ellátás összeomlott. Nincs többé víz, nincs világítás, nincsenek orvosi eszközök vagy gyógyszerek; az embereknek a fecskendőtől kezdve az érzéstelenítőkig, az antibiotikumokig és a gyulladáscsökkentőkig mindent meg kell venniük. Amikor az ember kórházba megy, mindent magával kell vinnie, és tudja, hogy rengeteg pénzt kell majd költenie. Az elmúlt három évben a képzett egészségügyi dolgozók száma is csökkent Jérémie-ben. Sokan elhagyták a kórházat, és sokan végleg távoztak.

A kórházak strukturális hiányosságai, katasztrofális szolgáltatásai a személyzetre demotiválóan hatnak, és az egyre nehezebb helyzet frusztrálttá teszi őket. Az elmúlt hónapokban jérémie-i kórházban gyakran láttuk, hogy a szülni érkező nőket az áram nélküli szülőszobába vitték. Láttunk császármetszést, amelyet egy okostelefon fényénél végeztek, nem megfelelő gyógyszeres kezelés mellett; egy nagyon rosszul működő műtőben, ahol csak kisebb műtéteket végeznek, ahol nagyon könnyű elkapni bármilyen fertőzést.

A sürgősségi osztályon érzéstelenítés nélkül végzik az öltéseket.

Massimo atya rámutat arra, hogy a gyógyszergyűjtés napjai Jérémie valósága szempontjából is fontosak. „Kamilliánusként, aki úgy döntött, hogy közel áll a beteg és szegény emberekhez, évek óta vezetek egy szolgálatot, amelynek keretében Olaszországból származó ingyenes gyógyszereket osztunk. Minden este több tucat ember érkezik hozzám orvosi receptekkel, akik gyógyszereket kérnek. Az utóbbi néhány hónapban, mielőtt Olaszországba érkeztem volna, az emberek száma jelentősen megnőtt. Ez egyúttal alkalom arra is, hogy szívből köszönetet mondjak mindazoknak, akik segítenek nekünk a gyógyszerek küldésében a betegek világnapján, és azért a tevékenységért, amelyet a Banco Farmaceutico már évek óta nagy sikerrel végez. A gyógyszereket nemcsak olaszországi intézményeknek és egyesületeknek küldik, hanem olyan országokba is, mint Haiti, ahol rendkívül sok szegény és rászoruló él. Az sem elhanyagolható tény, hogy a legszegényebb országokban a piacon elérhető gyógyszerek minősége nagyon gyenge. A Haitin kapható gyógyszerek nagy részét olyan országokban állítják elő, ahol egyáltalán nincs minőségellenőrzés. Ebből következik, hogy a Gyógyszerbank tevékenysége, amelyet minden évben a betegek világnapja alkalmából is megünneplünk, nagyon értékes tevékenység, mert lehetővé teszi számunkra, hogy minőségi gyógyszereket gyűjtsünk a tevékenységeink támogatására.”

A misszionáriusok Jérémie-ben néhány évvel ezelőtt egy kis kórház építésébe kezdtek, amelyet még nem fejeztek be az országban uralkodó helyzet, az olaszországi önkéntesek bevonásának nehézségei miatt. „Az elmúlt három évben biztonsági okokból le kellett állítanunk a munkát és az önkéntesek érkezését, akik segíteni akartak nekünk, mert ez túl veszélyes. Csak 2023-ban legalább hatezer emberrablás volt, melyek célja a zsarolás, pénzszerzés. És ez a szám csak a bejelentett emberrablásokat mutatja, legalább ugyanennyiről nem is tudunk” – mondta az olasz misszionárius.

„A misszió mellett, amelyet a kollégáimmal együtt végzek, 2023 augusztusa óta Pourcine plébánosa is vagyok, egy hegyvidéki városé, ahol az egészségügyi szükségletek jelenleg óriásiak” – folytatja. „Ez egy nagyon távoli hely a hegyekben, ahová nagyon nehéz eljutni. Ahhoz, hogy Jérémie-ből a Pic Macaya (az ország második legmagasabb hegye, a 2400 méteres magasságával – a szerk.), közelében fekvő Pourcine-ba eljussunk, ha szerencsénk van, legalább 7-8 órát utazunk, de akár többet is. Az útvonal első részét motorral vagy autóval tesszük meg, aztán még legalább 3 óra gyaloglás következik, mire odaérünk. Képzeljük el a felmerülő egészségügyi igényeket egy ilyen távoli területen, ahol nincs járóbeteg-rendelő, és nagyon messze van a jérémie-i kórháztól, valamint többórás gyaloglás az első kis klinikától, amely gyakran szinte semmit sem tud tenni. Ezért a lakosság számára továbbra is prioritás, hogy a lehető leggyorsabban létesüljön járóbeteg-rendelő az alapvető egészségügyi szükségletek kielégítésére.”

„Az ehhez hasonló napok és akciók, mint amelyeket a Banco Farmaceutico szervez, nagyon fontosak, mert

segítenek reményt adni és támogatják mindazok erőfeszítéseit, akik még Haitin sem akarják feladni, hanem küzdeni akarnak, küzdenek azért, hogy visszatérhessenek a fénybe, hogy újra normális életet élhessenek, hogy folytathassák tevékenységüket.

Nagy segítség, amely ezeken a gyógyszereken keresztül jut el hozzánk, fontos, hogy támogassuk az embereket ilyen nehéz időszakban; hogy továbbra is reménykedhessünk, harcolhassunk, hogy Haiti végre újra felemelkedhessen, és olyan ország legyen, ahol az emberek újra élhetnek, ha kevesebb erőforrással is, de méltósággal” – hangsúlyozza végül Massimo atya.

Forrás és fotó: Fides

Kuzmányi István/Magyar Kurír