Olasz zarándokok Bonhoeffer, a mártírhalált halt evangélikus teológus nyomában

1906. február 4-én, Breslauban (mai nevén  Wrocław) született Dietrich Bonhoeffer német evangélikus lelkész, teológus és filozófus, akit hetven évvel ezelőtt, 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban végeztek ki azért, mert Krisztus nevében kiállt a megvetett és megbélyegzett emberek mellett. Mindössze harminckilenc éves volt. 

Nyolcgyermekes családban hatodikként született. Apja, Karl Bonhoeffer híres berlini neurológus volt. Dietrich 1923-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Tübingenben, amit később Berlinben és New Yorkban folytatott. 1931-ben Berlinbe került, ahol egyetemi lelkészként és ökumenikus ifjúsági titkárként szolgált. 1933-ban Londonban két éven át végzett lelkipásztori munkát. Ez idő alatt ökumenikus egyházi kapcsolatok kiépítésén fáradozott. 1935-ben tért vissza hazájába, és Finkenwaldban a nemzetiszocialista ideológiát ellenző Hitvalló Egyház illegális igehirdetői szemináriumának vezetője lett. A Gestapo 1940-ben másodszor is betiltotta a mozgalmat, Bonhoeffert pedig eltiltotta a tanítástól, az igehirdetéstől és a publikálástól. Alig egy hónappal a háború vége előtt Heinrich Himmler, az SS főparancsnoka személyesen adott parancsot Bonhoeffer felakasztására, amit 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hajtottak végre.

Az évforduló kapcsán az észak-olaszországi Effatà Tour nevű spirituális utakat szervező iroda augusztus 10-e és 15-e között zarándokutat hirdetett Németországba és Lengyelországba Bonhoeffer útján – a szabadság útján címmel. A résztvevők felkeresik Tübingent, ahol Bonhoeffer teológiai tanulmányokat végzett, Berlint, ahol tanított és megismerte feleségét, Maria von Wendenmeyert. Berlini háza ma múzeum, és eredeti berendezési tárgyaival fogadja a látogatókat. A Stettin (ma Szczecin, Lengyelország) melletti Finkenwaldban Bonhoeffer nemzetiszocialista-ellenes elkötelezettségére emlékeznek. A zarándokút résztvevői ellátogatnak Nürnbergbe, a hírhedt SS-nagygyűlések egykori színhelyére, végül pedig Flossenbürgben az egykori koncentrációs tábor Bonhoeffer-emlékhelyét keresik fel, ahol az evangélikus lelkipásztor sorsa beteljesedett. A zarándokutat Giuseppe Pellegrino atya vezeti, aki a torinói egyetem teológiai tanszékén erkölcsteológiát tanít.

Bonhoeffer széles látókörű ember volt. A teremtés volt számára a kiindulópont, és éppen ezért mindenkiben Isten teremtményét látta, függetlenül egyéni, konkrét vonatkozásaitól. Nyilvánvalóan különösen azokra tekintett így, akiket kora és benne a német nemzetiszocialista ideológia megbélyegzett. Minthogy ő maga is megvetett lett a náci rendszer szemében, értette és elemezte a megvetés magatartását. Börtönben írt híressé vált leveleinek egyik rendkívül értékes gondolata:

„Az emberek megvetésével pontosan az ellenfeleink legfőbb hibájába esünk bele. Aki egy embert lenéz, az sohasem lesz képes bármit is kihozni belőle. Abból, amit másokban megvetünk, semmi sem egészen idegen saját magunktól. Mily gyakran várunk el másoktól többet, mint amire saját magunk hajlandóságot mutatunk! Miért van az, hogy az emberről, az ember megkísérthetőségéről, gyarlóságáról mindmáig oly megfontolatlanul gondolkozunk? Meg kell tanulnunk, hogy embereket ne annak alapján ítéljük meg, amit tesznek vagy amit elmulasztanak megtenni, hanem annak alapján, amit elszenvednek. Az emberekhez – és különösen a gyengékhez – való viszonyulás egyetlen hasznos módja a szeretet, vagyis a velük való közösség fenntartásához való ragaszkodás. Maga Isten sem vetette meg az embert, hanem emberré lett érte.”

Fájdalmas módon, hetven évvel halála után, 2015-ben, amikor a világunkban egy soha nem látott méretű népvándorlás folyik, a nagy német teológus-mártír gondolata arról, hogy ne vessük meg embertársainkat, éppen olyan aktuális, mint saját korában, hetven évvel ezelőtt.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió; Enominepatris.com

Magyar Kurír