Palermóban lakásmúzeum őrzi a maffia által meggyilkolt pap, Pino Puglisi emlékét

2014. május 25-én, Giuseppe Puglisi boldoggá avatásának első évfordulója alkalmából avatták fel és áldották meg a lakásmúzeumot, a vértanú legutolsó lakhelyét. 1993-ig élt – megszakításokkal – ebben a palermói szociális bérlakásban, a ma már róla elnevezett Beato Padre Pino Puglisi téren.

A házban működik az általa alapított Padre Nostro Welcome Centre, amely több mint húsz éve elkötelezetten őrzi alapítója emlékét. A lakásmúzeum egy olyan tér, amely híven tükrözi egykori lakója jellemét, láthatóak a könyvei, a gramofonja, az ágya, ami valójában egy szekrényke, amit ággyá lehet nyitni, ugyanabban a szobában, ahol beteg édesapja töltötte a napjait. Gazdag fotóanyag szemlélteti a szobákban az atya életét és tevékenységét.

„Rendkívül vidám ember volt, képes volt bármin viccelődni, és bármiről lehetett vele társalogni. És órákon át tudott hallgatni másokat. Hihetetlen energia áradt belőle, kis termetéhez képest meglepő módon. Szerette a természetet és az életet” – mondta el Puglisiről egy tanítványa, Vincenzo Ceruso, aki könyvet is írt a plébános életéről.

A szicíliai pap, aki maga is a palermói Brancaccio negyedből származott – amely a Cosa Nostra fellegvárának számított – fiatalokat és gyerekeket vett magához az utcáról, akiket az ő segítsége nélkül beszippantott volna a maffia, és rablásra, drogkereskedelemre használt volna fel. Különös figyelemmel fordult azok felé a kamaszok felé, akiket már „besoroztak” a maffiacsoportok a városnegyedben. Giuseppe Puglisi ezzel egy másfajta kultúrát hozott létre, amely a hit fényében tiszteletben tartja a törvényeket. Ez volt a fő oka a maffia felé irányuló gyűlöletének, akadályozó tényezőnek tekintették és az 56. születésnapján likvidálták. Az általa létrehozott központ fiataljai őrzik az emlékét. Önkéntes fiatalok vállalják az idegenvezető szerepét, szakavatott módon, lelkesen mesélnek a városnegyedről, Puglisi atya életéről és utóéletéről.

Könyveket, bútorokat, tárgyakat, ruhákat, liturgikus öltözetet, emléktárgyakat látunk, amelyek Boldog Giuseppe Puglisi és szülei tulajdonát képezték, és amelyeket a rokonok megőriztek. Mindez lehetővé teszi, hogy megismerjük, hogyan élt: a házban található dolgok egyszerűsége segít megérteni, hogy a szegénységben való életet választotta. Nagyon szerette a könyveket, jegyzetekkel látta el őket. Háromezer darabból állt a könyvtára, ebből a múzeumban néhány százat őriznek, a többi az érseki szeminárium könyvtárába került. Szerény dolgozószobájában egy gramofon is látható, amelyet édesapja Amerikába kivándorolt nagynénjétől kapott ajándékba. A hálószobában egy fotó azt örökíti meg, hogy levitt a tengerpartra gyerekeket, olyanokat, akik ugyan kétszáz méterre laktak a parttól, de még soha nem látták a tengert.

A lakás nem tűnik ki a környék többi lakóteréből, hanem nagyon is beilleszkedik a környéken élő emberek valós és konkrét életébe, a mellette lévő lakásokban talán még a régi szomszédok élnek. Az ajtóra ki van írva, G. Puglisi, a tábla eredeti. Akárcsak a bútorok, a tárgyak, a könyvek, még a pap által viselt liturgikus miseruhák is, a cipészpult, ahol az apja mesterségét kitanult Puglisi a saját cipőit javította. Szegény volt a szegények között. A szék, amelyen ülni szokott, még mindig törött. A fürdőszobában pedig ott van az általa átfestett vasszekrény, a borotvapemzlijével.

Az íróasztalon ott van a vendégkönyv Ferenc pápa bejegyzésével, ugyanis 2018. szeptember 15-én a Szentatya Palermóba látogatott, hogy megemlékezzen a maffia által 25 éve meggyilkolt Puglisi atya vértanúságának évfordulójáról. Délután magánlátogatást tett a Brancaccio negyedben, a San Gaetano-plébánián és Puglisi atya lakásában.

A szobában az éjjeliszekrényen ott van az óra, amely a csuklóján volt, amikor meggyilkolták: tíz óra húszat mutat.

Salvatore Grigoli, aki a lövéseket leadta, együttműködött az igazságszolgáltatással. Összesen negyvenhat gyilkosságot vallott be, a börtönben a bűnbánat és a megtérés útjára lépett.

Tőle tudunk az utolsó pillanatokról: Puglisi rámosolygott, és azt mondta: „Már vártam.”

Néhány hónappal a bűncselekmény után Pino Puglisi testvérei kilakoltatási felszólítást kaptak. A tanácsi lakás Pino atya nevén volt, és az örökösöknek harminc napon belül vissza kellett adniuk. Senki sem ellenezte az intézkedést, sietve kiürítették. Évekig lakott ott egy család, akik aztán meg is vásárolták. Szerencsére Puglisi atya testvérei megtartottak mindent, és őrizték egészen addig, amíg a Padre Nostro központ meg nem vásárolta a lakást. Ma már egész Olaszországból és külföldről is látogatják a múzeumot fiatalok, iskolai csoportok.

2013-ban, boldoggá avatása másnapján Ferenc pápa Rómában így beszélt róla: „Puglisi példamutató pap volt, aki elsősorban a fiatalok pasztorációjának szentelte életét. Az evangélium szellemében nevelte őket, és így kivonta őket az alvilág hatalma alól. Ezért próbálták legyőzni, kioltva életét. Valójában azonban Puglisi atya győzött a feltámadt Krisztussal.”

Forrás: Casamuseobeatopuglisi.it

Fotó: Casamuseobeatopuglisi.it; Thullner Zsuzsanna

Magyar Kurír
(tzs)