Utazás a jezsuita Magis Alapítvánnyal Srí Lankára – 1. rész

Az oktatási rendszer megerősítése annak érdekében, hogy elősegítse az emberek jólétét, egy olyan új vezető réteg kialakítása, amely odafigyel a méltóságra, munkalehetőségekre vágyó, öntudatra ébredő emberek valódi szükségleteire – ezt szeretné előmozdítani Srí Lankán a Magis, a Jézus Társasága Euro-mediterrán Tartományának alapítványa, amely jezsuiták és laikusok elkötelezett tevékenysége révén 22 országban 47 projektet működtet, koordinálja és támogatja a missziós tevékenységeket és a nemzetközi együttműködést.

Az utazás első úti célja a sziget kereskedelmi fővárosa, Colombo, a hosszú brit gyarmati múltnak köszönhetően építészetileg sokszínű város, amely a nyugati part mentén, az Indiai-óceánnál fekszik, és ahol az állam egyetlen repülőtere működik. A sziget legészakibb, Indiához közel eső északi peremén, a mintegy negyven kilométerre fekvő Negombóban, a colombói főegyházmegye területén található a jezsuita tartományi székhely, ugyanazon a területen, ahol az öt évvel ezelőtti, több mint száz halálos áldozatot követelő húsvéti merényletek tragikus színtere, a Szent Sebestyén-templom is. Az egész utazás alatt velük volt a Magis elnöke, Ambrogio Bongiovanni professzor, aki több mint harminc éve dolgozik az indiai szubkontinensen.

„Munkánk különlegessége abban rejlik, hogy a tevékenységeket közösen tervezzük meg, közös jövőképért dolgozunk együtt, nem pedig felülről ejtőernyőztetett akciókat hajtunk végre” – magyarázza Bongiovanni, aki a Pápai Gergely Egyetem missziológiai karának oktatója és ugyanezen az egyetemen a Vallásközi Tanulmányok Központjának igazgatója. „Nagyon pozitív tapasztalat, mert az ember valóban úgy érzi, hogy a részese, valódi társfelelősség van az emberek között” – magyarázza. Kézzelfogható a kultúrák sokfélesége, a velük lévő szép kapcsolat, és hogy szükség van a misszió átalakító tevékenységére.

Éppen az utazás napjaiban érkezett a hír, hogy az olasz külügyminisztérium Nemzetközi Együttműködési Ügynöksége jóváhagyta azt a projektet, amelyet a Magis valósít majd meg, és amely több mint egymillió eurót szán arra, hogy Srí Lankán ne csak az oktatást támogassa, hanem a Ferenc pápa számára oly kedves integrált ökológiát és a megbékélést is. Valójában ez három egymással összefüggő dolog egy olyan helyzetben, ahol a tamilok és szingalézek között dúló polgárháború nyomai még mindig érzékelhetők, és ahol az egyik elsődleges feladat éppen az, hogy a vallási kisebbségek és a különböző etnikai csoportok közötti kapcsolatok, együttműködés az előítéletek leküzdése révén gyógyítsák a sebeket.

„Új lépés ez a leghátrányosabb helyzetű emberek megsegítésére. Nagy remény él bennem – kommentálja Angelo Sujeewa Pathirana jezsuita provinciális. – Az együttműködés nagyon fontos, ahogy a szökőár idején is az volt.” Emlékeztet az indiai-óceáni szökőárra, az egyik legsúlyosabb természeti katasztrófára, amely több mint 230 ezer halálos áldozatot követelt. Előfordul, hogy az embereket meg kell menteni, de mindenekelőtt melléjük kell szegődni, hogy megtanuljanak boldogulni, megerősödjenek, és így megszabaduljanak a nyomasztó szegénységtől. A bevezetett 18 százalékos áfaemelés térdre kényszeríti a családokat, arra panaszkodnak, hogy az árak megfizethetetlenek.

A következményeket az egyik olyan ágazat szenvedi el a legjobban, amelybe a legtöbbet kellene befektetni: az oktatás. Az írószerimport csökken, a régóta működő könyvesboltok elbocsátják az alkalmazottakat. A papír ára 300 százalékkal emelkedett, a közlekedés terén ugyanez a helyzet.

Az oktatásban „az alapismeretek átadásáról van szó, különösen a jó angolnyelv-tudásról, valamint arról, hogy módot kínáljunk a keresztény értékek közvetítésére – mondja Angelo atya –, de fontos a politikai látásmód, a társadalom bajaira odafigyelő hozzáállás kialakítása is.” Az új generációkat szeretnék felkészíteni arra, hogy új szellemben nézzenek szembe a problémákkal. Igyekeznek a középiskolás lányoknak olyan tudást kínálni, amely megerősítheti őket a vezetői szerepvállalásban, jogaik tudatosításában.

„Eléggé elszomorít bennünket, hogy nincs olyan politikai változás, amelyre bizalommal tudnánk tekinteni” – jegyzi meg. Az idénre tervezett elnökválasztásra gondol, bár Ranil Wickremesinghe elnök hivatala csak nemrég jelentette be, hogy 2025-ben tartanák meg. „Szeretnénk megérteni, milyen lesz az új vezetés, mi lesz a programja, betölti-e a súlyos gazdasági válságban élő emberek várakozásait, előmozdítja-e a korrupció és az államigazgatás hibáinak leküzdését. Reméljük, hogy lesz változás, hogy a politikusok nem a saját érdekeiket, hanem az ország érdekeit nézik majd” – fogalmaz a jezsuita szerzetes.

Ezek a szavak visszhangozzák Malcolm Ranjith bíboros érsek szavait, amelyeket február 4-én, a köztársaság létrejöttének évfordulóján mondott a Mindenszentek templomában egy külvárosban, ahol arról elmélkedett, mi a lényege a szabadság ünneplésének, amikor a nemzetet gazdasági problémák és politikai bizonytalanság sújtja. Az emberek éhesek – figyelmeztetett. Srí Lanka ugyanis 2022 áprilisában államcsődöt jelentett, több mint 83 milliárd dolláros adósságot halmozott fel. Rajapakse elnök lemondása után a jelenlegi ideiglenes kormány 2,9 milliárd dolláros hitelt vett fel a Nemzetközi Valutaalaptól, és most, miután az infláció elérte a 95 százalékot, talán már némi fellendülés mutatkozik. Jelenleg Srí Lankán a legalacsonyabbak a fizetések az egész ázsiai és csendes-óceániai régióban és Óceániában. 2022 óta az országban a valuta összeomlása miatt a szakképzett és szakképzetlen munkaerő tömeges elvándorlása tapasztalható.

Dehiwala a főváros egyik legszegényebb negyede. Itt működik a Shanti Community Animation Movement nonprofit egyesület, amelyet 1977-ben Michael Catalano nápolyi jezsuita misszionárius alapított. Ranjiit Yawu SJ, az igazgató fogadja a vendégeket, és Sujeewa, az asszisztense, aki tanára és tanácsadója is. Ő buddhista, 1999 óta dolgozik a központban, mosolyogva, testvéri légkörben fogadja az érkezőket. „56 gyerekkel foglalkozunk. Az iskola utáni programokkal együtt körülbelül 400 gyerek kapcsolódik hozzánk. Nagyon jól érzik itt magukat, a környezet nagyon barátságos. A kicsik itt boldogok – mondja. – Az emberek nagyon-nagyon szegények, 10-15 ezer rúpiát keresnek (a havi 50 eurót sem éri el), és nagyon kicsi házakban élnek. Férfiakat ritkán látni: börtönben vannak, meghaltak, eltűntek, alkoholisták, lecsúszottak. Olykor az anya is eltűnik, esetleg külföldre megy, hogy új munkalehetőséget keressen, és ilyenkor csak a gyerekek maradnak, a legidősebb vigyáz a legkisebbre”.

Sujeewa lepusztult és veszélyes környékként festi le Colombót. Elmondja, hogy a központ készségfejlesztő és oktatási programokat biztosít gyermekek és felnőttek számára, különös tekintettel a nőkre, a háború és a természeti katasztrófák áldozataira. „Játssz és tanulj” mottóval a beiratkozott gyermekek művészi készségeit próbálják előhozni. Az édesanyák számára is van egy védelmi program – mutat rá. Beszámol a kiskorúak által elszenvedett bántalmazásokról is, akik túlságosan szűk családi terekben kényszerülnek élni, ahol az amúgy is törékeny családi egyensúlyt egy-egy apróság is felboríthatja. Az osztályterem kicsi, de a gyerekek rajzainak színei diadalmasan ellenpontozzák a csatorna környékének sárszínét, ahol rozoga kis kockaházikók sorakoznak, az emberek egyetlen utcai csapból isznak és mosakodnak, az út szélén hulladékot égetnek.

Amit a főváros peremén tapasztaltak, az még csak az előszobája volt annak a leromlott állapotnak, ami a sziget középső részén fekvő vidéki területeken várja a látogatókat. Oda ritkán érkezik civil szervezetektől segítség, a varázslatos hegyekben ugyan turisták járnak, de az árnyékban lehangoló, kiúttalan helyzetben élnek az emberek. A Magis ott is jelen van, a következő részben a teaültetvényeken dolgozók között végzett tevékenységeit mutatjuk be.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű oldala

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír