A régi utat kell új lelkülettel járni – Bécsi szentmise Szent István tiszteletére

A felkért főcelebráns, Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök forgalmi okok miatt sajnos nem érkezett meg Bécsbe. A püspök telefonon jelentkezett be a mise kezdetén, és köszöntötte a résztvevőket.

Hangsúlyozta az erények és az Istentől való bölcsesség fontosságát, nemcsak egy uralkodó, hanem mindannyiunk számára. A napi szentlecke alapján kiemelte, milyen kártékony a „nyugati modell”, az Istentől való eltávolodás és annak következménye, a hitetlen élet, és mennyire veszélyes lehet az ebből fakadó identitásvesztés. „Ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon jártatják az eszüket. Elméjükre sötétség borult” – Pál apostol szavai ma, Európában különösen aktuálisak.

A püspök hangsúlyozta, hogy mennyire fontos keresztény hagyományunk, a keresztény Magyarország, ami az István király által választott hitben gyökerezik és Krisztusra mint sziklára épül. Végül szép ünnepet kívánt a résztvevőknek, abban a reményben, hogy jövőre talán sikerül személyesen is jelen lennie.

A szentmisét Varga János, a Collegium Pazmanianum rektora mutatta be. Prédikációjában többek között elhangzott: Fontos számunkra itt, Bécsben Szent István ünnepéhez kapcsolódóan a Stephansdomban őrzött ereklye jelenlétében imádkozni, ünnepelni.

Szent István ereklyéje nem múltunk egy emléke, hanem a szent király személyének testi valósága, jelenlét, ami összehoz minket.

A jó király, illetve vezető tudja, hogy csak Isten kegyelméből uralkodhat, a megszerzett tudást továbbadja, hogy népe is gyarapodjon. Sokan mindenképpen új utakat akarnak járni, mások görcsösen ragaszkodnak a régihez, de Krisztus az arany középútra tanít minket, a szélsőségek mindig veszélyesek. A régi utakat kell újfajta módon, új lelkülettel járni, és akkor haladunk a legideálisabban előre úgy egyénileg, mint közösségileg.

Szent István intelmei ma nekünk is szólnak, minket is segítenek.

A záróáldás után Magyarország bécsi nagykövetségének munkatársa, Bán Janka elsőbeosztott, ideiglenes ügyvivő asszony mondott köszöntőt. Átadta az új nagykövet, Szilágyiné Bátorfi Edit üdvözletét, aki hivatalos ügyben éppen Budapesten tartózkodott, ezért nem tudott Bécsben ünnepelni, de jelezte: bízik abban, hogy a következő években erre lesz még sokszor alkalma.

Az ideiglenes ügyvivő így fogalmazott: „A bécsi magyar nagykövetség részéről szeretném az örömünket kifejezni, hogy erre a hagyományos megemlékezésre az idén újra sor tudott kerülni. Köszönjük mindenkinek, aki dolgozott azért, hogy most együtt lehessünk. Jeles napjaink akkor válnak igazi ünnepekké, ha együtt tudjuk őket megünnepelni. Ha megtaláljuk bennük azt, ami összeköt, és el tudjuk felejteni azt, ami esetleg szétválaszt.”

Idézte Novák Katalin köztársasági elnök idei ünnepi beszédének egy gondolatát: „Szent István a magyarok közös nevezője.”

„Szent István király itt van velünk – folytatta Bán Janka. – Nem pusztán kijelölte az utat, amelyen járnunk kell, de elvitathatatlan helyet kapott az életünkben is… határon innen és túl. Előtte hajtunk fejet nemzeti ünnepünkön, neki mondunk köszönetet bátorságáért, hitéért, bölcsességéért és alázatáért.”

„A hagyomány szerint az aratás után, Szent István napján sütötték az első új búzából készült kenyeret. Ezért nevezték augusztus hónapot az új kenyér havának. Legalapvetőbb élelmiszerünk, a kenyér mindig is az életet, a megélhetést és az otthont szimbolizálta. A nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel és a kenyérszenteléssel fejezzük ki, hogy az élet és a haza összekapcsolódik. Nincs ez másként 2023 augusztusában sem” – mutatott rá Bán Janka.

Ezt követően került sor az ünnepi kenyér megáldására. Horváth Vivien ügyvezető, a „Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem” program projektvezetője, aki az erre a napra a Balmaz Sütöde által frissen sütött kenyereket Bécsbe hozta, majd a megáldott cipókat kiosztotta, elmondta: ezek a kenyerek kifejezik a nemzeti egységet, valamint azt, egy kis nép vagyunk nagy veszteségekkel, ezért mind a 15 millió búzaszem számít.

A liturgián a zenei szolgálatot két ifjú népdalénekes, Hajdú Zsófia és Göncz Mária látta el.

Szöveg és fotó: Collegium Pazmanianum

Magyar Kurír