Éneklünk még gregoriánt a szentmiséken? – Kántortalálkozó a szatmárnémeti székesegyházban

A találkozó keresztúti ájtatossággal kezdődött, melyet Czier István plébános, az egyházmegyei kántorképzés felelőse vezetett. Ezt követően a Megmaradás Házában rövid bemutatkozást tartottak a résztvevők, mert „új arcokat” is köszönthettek maguk közt.

A nap témája a gregorián éneklés helyzete volt; azt vizsgálták meg, hogyan is áll az egyházmegye ilyen téren, énekelnek-e gregoriánt a templomokban. A jelen lévő kántorok nagy része – hacsak a communio erejéig is, de – énekel gregoriánt, ami pozitív előrelépés. Megállapították, sok munkával tudnak apró lépésekben haladni és fejlődni a gregorián éneklésben, amihez kitartás kell mindannyiuk részéről – természetesen a plébánosok támogatásával egyetemben.

Poósz Vilmos, a nagybányai Szentháromság-templom kántora, a gregorián éneklést segítve bemutatta és körbeadta a Graduale Hungaricum című orgonakíséretes segédkönyvet, mely tartalmazza az egész egyházi év gregorián tételeit magyar nyelven. Majd körbeadták a Dicsérjétek az Urat új kiadású énekes kézikönyvet is, ami – ha nem is olyan részletesen, mint az előző kötet – szép számban tartalmaz újabb gregorián tételeket is.

Felvetődött a kérdés, hogy van-e igény kántorképző indítására. Erről egy-két javaslat amellett szólt, hogy jobb lenne inkább egy népének- vagy gregoriánkurzust megszervezni, akár esperességi szinten, ahova meghívnák az érdeklődő híveket.

Czier István plébános kifejezte, nem titkolt vágya, hogy kántorokból álljon össze egy egyházmegyei kórus, amely különböző találkozókon képviselheti az egyházmegyét. Felvetődött annak az óhaja is, hogy újraindítsák az egyházmegyei kórustalálkozót, évente egy alkalommal megszervezve, hogy a kórustagok találkozhassanak és egymástól akár tanuljanak is.

Forrás és fotó: Szatmári Egyházmegye

Magyar Kurír