Görögkatolikus templombúcsú és diakónusszentelés Szatmárnémetiben

„Szent Miklós ünnepének ezen estéjén, a Szentlélek kegyelméből gyűltünk össze, aki folyamatos ünneplésre hív bennünket” – kezdte szentbeszédét Vasile Bizău máramarosi megyéspüspök a szatmárnémeti Szent Miklós görögkatolikus templomban, ahol Szent Liturgiát mutatott be a templom címünnepén. Koncelebrált Fodoru Florin általános helynök, Simon Cornel, a magyar nyelvű görögkatolikus hívek esperese, valamint a máramarosi egyházmegyéből, a szomszédos egyházmegyékből és külföldről érkező görögkatolikus és római katolikus áldozópapok.

„Ünnepnap van – mondta a főpásztor – és az ünnep egyben öröm is, az öröm pedig Istennek az emberi szívekben végzett munkájának érezhető jele.

Az ember szentségre hivatott. Álljunk meg ezért egy pillanatra a szentség fogalmánál. Jelenlétemet ma este ezen az örömünnepen, elsősorban a templombúcsú maga indokolja. Azt akartam, hogy együtt imádkozzunk, főpásztor, pap, hívek. Az Egyház imádkozik, a közösség ünnepel, és ez is jele a hitnek és kegyelemnek.

Másodsorban azért vagyok jelen ma este ebben a templomban, hogy diakónussá szenteljek egy fiatalembert, Nagy Csongort, ennek a magyar görögkatolikus vidéknek a szülöttét, aki az egyházi rend diakónusi fokozatát kapja. Egy fiatalember vállalja a diakonátust abban a reményben, hogy a papságra történő készület újabb lépcsőfokára léphessen. Ebben is ott van a szentségre való meghívás kenetének illata.

Harmadik ok, amiért itt vagyok ma este az, hogy kinevezzem és beiktassam hivatalába ennek a közösségnek az új parókusát. Mindezek az okok ahhoz vezetnek bennünket, ami a mai ünneplésnek az lényege, nevezetesen a szentség keresése és a szentségben való élet.”

A főpásztor kifejtette, hogy az új diakónus felszentelése az Egyház megújulásának és erősödésének is jele, amely frissességet hoz, ugyanakkor arra buzdítja a közösséget, hogy az ima és a támogatás révén közel tudjon maradni papjához, aki többek között az atya szerepét is betölti a közösségben.

A Szent Liturgiában a megyéspüspök megemlékezett id. Pallai Béláról is, aki 33 évig szolgálta a szatmári görögkatolikus híveket.

A diakónusszentelés szertartása előtt a jelöltet Kozsán István mikolai parókus mutatta be, majd az esperessel a királyi ajtón keresztül bevezették őt a szentélybe. A szentelésben elhangzott imák és könyörgések után a jelenlévő áldozópapok és a hívek görögül énekelték az axioszt.

A Szent Liturgia végén az általános helynök felolvasta a parókusi kinevezést, majd a püspök felmutatta a dokumentumot a jelenlévő híveknek, és tanácsokkal is ellátta a hívek előtt az új parókust, ifj. Pallai Bélát.

Az újonnan kinevezett parókus átvette az okiratot és megköszönte a püspök bizalmát, felidézve, hogy nemrég elhunyt édesapja pont ezen a napon ünnepelte születésnapját, s most neki adatott meg, hogy folytassa azt a papi munkát, amit az Ulicsák család nemzedékről nemzedékre végzett a szatmári közösségben. Továbbá köszönetet mondott paptársainak, a híveknek és az ünnepségen jelen lévő megyei közéleti szereplőknek, hogy együtt imádkoztak és ünnepeltek.

Az ünneplés miroválással végződött. A hívek a Csengerből érkező máriapócsi ereklyét, valamint a helyi Szent Miklós-ereklyét is megérinthették. Az egyházközség képviselő-testületének tagjai és az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség a hagyományokhoz hűen kiosztották a szokásos Szent Miklós-kenyeret, majd Mikulás-ajándékkal és szeretetlakomával kedveskedtek mindenkinek.

Szöveg: Szolga Vivien

Fotó: Hrenyu Péter

Forrás: Szatmárnémeti Szent Miklós Parókia

Magyar Kurír