Kovács Gergely érsek először mutatott be szentmisét a kolozsvári egyetem teológiai karán

Kovács Gergely érsek rendszeresen részt vesz a kolozsvári egyetem Katolikus Egyházhoz kapcsolódó eseményein, legutóbb Arturo Sosa jezsuita általános elöljáró díszdoktorrá avatásán, a kar végzősöket búcsúztató szentmiséjén is jelen volt a Szent Mihály-templomban.

December 11-én, hétfőn először mutatott be szentmisét a kar Szent Jeromos-kápolnájában, ahol a napi evangéliumból kiindulva adventi útmutatóul arról beszélt, hogy minden bűn adósság, a világi hatóság előtt is. Bűnt csak Isten bocsáthat meg. Továbbgondolásra érdemes kérdéseket fogalmazott meg: „Én kihez tartozom a tömegben? Csak lelkesen hallgatom, vagy vállalok áldozatot is? Merek-e közelebb menni Jézushoz, mást hozzá közelebb segíteni?”

Majd a béna szemszögéből nézve azt ajánlotta megfontolásra: „Mi mit kérünk Jézustól? Testi vagy lelki jót?” A béna semmit sem kért, teljesen ráhagyatkozott. A mi életünkben is jelentkeznek egyes helyzetekben bénulások. Vajon ezeknek mi lehet az oka? Ha esetleg a bűnök okozzák az elakadást, az adventi időszak alkalmas letenni e bűnöket – emelte ki a főpásztor.

A szentmise végén a karon tanuló cserkészek bejelentették, hogy elhozták a betlehemi lángot, amely a szentmise alatt is az oltár előtt lobogott, s elmondták, hogy bárki, aki szeretné, elviheti otthonába.

Kovács Gergely érsek ajándékot is hozott a kar kápolnájának: egy kelyhet és miseruhákat ajánlott fel, hogy az itt tartott liturgiák még szebbek lehessenek.

A kar hallgatóiból álló énekkar Márton Szabolcs kántor-karnagy vezetésével az esztergomi graduáléből származó gregorián dallamot és adventi énekeket énekelt a szentmisén.

Rövid szünet után a kar dísztermében gyülekeztek az érdeklődők, köztük kolozsvári plébánosok, hogy meghallgassák a főpásztor beszámolóját a szinódusról.

Kovács Gergely érsek adatokban gazdag, képekkel is illusztrált előadásban ismertette a tapasztaltakat. Az információban gazdag ismertetés sokakat kérdezésre indított, így a késő estébe nyúló találkozás mindenkinek élményszerű volt, és bőséges anyagot adott a továbbgondolásra. A főpásztor beszélt a szinodális kommunikációról, amely pontos időkeretek közé szorított, tárgyszerű beszédet és a mások mondanivalójának tárgyilagos meghallgatását jelenti, kizárva a parttalanul áradó beszámolókat és az indulati vitákat. Ugyanakkor a világegyház nagyon változatos helyzeteinek jobb megismerését hozta számára, a miénktől teljesen eltérő identitások megértését. Mint elmondta: ezt a kommunikációs módot szeretné itthon is meghonosítani, hiszen annak ellenére, hogy nem érthetünk mindenben egyet a párbeszédben résztvevőkkel, fontos, hogy végig tudjuk hallgatni, mi az ő alapélménye, így tudjuk azt is elérni, hogy ő a számunkra fontos vagy problémát jelentő dolgainkat meghallgassa.

Kovács Gergely ugyanakkor őszintén beszélt arról is, ami számára az egyik legnagyobb tanulság, megélt élmény volt a szinóduson: a megbeszélések során ugyanis világossá vált számára: ahhoz, hogy követni tudjuk mindazt, ami ma a világban történik, meg kell térni. Ez a belső készség jelenti Jézus maradéktalan követését, ahogyan azt egy közel-keleti szerzetesnő példája tette világossá, aki az övéit ért gyilkos támadás nyomán is szerette és nyitottan folytatta gyógyszerészi munkáját, az ellenséget is kiszolgálva, a kérdésre pedig, hogy hogyan képes erre, egyszerűen csak annyit válaszolt: „Hát nem azt mondta Jézus, hogy szeressem azt is, aki gyűlöl engem? Nem ez a kereszténység?”

A helyi konkrét teendőkre egyelőre nincs vatikáni recept, utasítás. Addig a saját lelkiismeretünkre, megtérésünkre és az abból adódó, a Szentlélek által sugallt kreativitásra hagyatkozva törekedhetünk a még nagyobb egyszerűségre, a másikra figyelésre, és törekedhetünk a valódi összetartozásra, együttműködésre.

Forrás: Romkat.ro/Bodó Márta

Fotó: András Szabolcs, Bodó Márta

Magyar Kurír