A magyar kultúra elválaszthatatlan a cigányzenétől – Tanulmánykötetet mutattak be Veszprémben

A megjelenteket Sebestyén József főiskolai tanár, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora köszöntötte. Elmondta: az intézmény kiemelt missziójának tekinti a tehetséggondozást, a hátrányos helyzetű kisebbségi csoportok felemelkedésének elősegítését, és ez a most bemutatott kötet is ennek jegyében született.

Leveleki Magdolna szociológus, a veszprémi főiskola tanszékvezetője bemutatta Hajnáczky Tamást, aki a Veszprémi Érseki Főiskola tudományos munkatársa, emellett a Károli Gáspár Református Egyetem Romológia Kutatóműhelyének alapító kutatója. Bár még fiatalember, már tizenöt kötete jelent meg, eddig is kivételes pályát futott be. Könyveinek témája a cigánypolitika, a cigánytelepek felszámolása, cigányzenészekről szóló köteteket írt és szerkesztett.

Mostani könyve azért is különleges, mert a különböző szociológiai kutatásokból – többek között Dupcsik Csaba, Kemény István, Ladányi János munkáiból – egy dolog mindenki számára világosan kiderült: a cigányság nem egységes, hanem erősen differenciált, rétegzett társadalom. Azt is tudjuk, hogy a cigányság történelme a 20. században, különösen annak második felében meglehetősen kedvezőtlenül alakult. Leveleki Magdolna is foglalkozott a cigánysággal, és egyetért Hajnáczky Tamással abban, hogy a cigányság integrációja nem a kívánatos mértékben haladt, nem csupán a rendszerváltozás után, hanem már korábban sem. A zenész cigányok rétege viszont a többi cigány csoporthoz képest szerencsés, sokkal jobban integrálódtak, együtt tudtak működni, lélegezni a többségi magyar társadalommal.

A kötet egyébként nagyon sokrétű, foglalkozik a cigány identitás megjelenítését célzó zenei, zenetörténeti próbálkozásokkal, elemzi a vicclapokban megjelent karikatúrákat, a magyar irodalomban a cigányzenészekről szóló írásokat (Liszt Ferenc esszéje, Vörösmarty, Ady költeményei, Móricz, Kosztolányi prózai művei), külön tanulmány vizsgálja a cigányzene és a dzsessz kapcsolatát, bemutatja a kétféle zenei műfaj konfliktusát. Cigányzenészek, prímások életét is megismerhetjük a kötetből. Egy tanulmány a cigányzenének a vallásban betöltött szerepét taglalja. A cigányzenészek nagyon jelentős rétegét alkotják a cigányságnak, a 20. század közepe táján létszámuk tízezer fő volt. A szerző ennek a csoportnak az önszerveződését mutatja be a kötetben. Szerepel a kiadványban Hajnáczky Tamásnak egy tanulmánya is, amely a cigányzenész-egyesületek önsegélyező tevékenységét vizsgálja a boldog békeidők végnapjaitól a második világháború kitöréséig.

A tanszékvezető asszony kérdésére, miért és hogyan választotta a cigányságot kutatásának témájául, a kötet szerkesztője így válaszolt: éppen akkor vezették be az egyetemen az egyszakos rendszert, amikor megkezdte felsőfokú tanulmányait. Ő azonban több szakot szeretett volna elvégezni, a szociológia mellett történelmet, továbbá romológiát, kisebbségpolitikai képzést is. A tanulmányi költségek miatt munkát kellett vállalnia, az építőiparban helyezkedett el, és nemcsak nyáron, hanem egész évben dolgozott. Sok cigány emberrel megismerkedett, egyre jobban kezdte érdekelni a téma, akkor már fontosabbnak tartotta ezt, mint a kezdeti célkitűzéseit.

Hajnáczky Tamás felolvasott a kötethez írt előszavából: „Zenei analfabétaként, akinek a zenei hangok kiéneklése vagy akár egy szinkópa ütemes leütése is kihívást jelent – pironkodva bár, de bevallom –, a pályám kezdetén nem gondoltam volna, hogy mélyrehatóbb vizsgálatokat folytatok a cigányzenével és a zenész cigányokkal kapcsolatban.”

Felidézte: hosszú éveken keresztül kisebbségpolitikai szakértőként a 20. századi cigánypolitikát és a telepfelszámolási programokat vizsgálta. A cigányzenészek csupán elvétve jelentek meg a levéltári forrásokban, így különösebb figyelmet nem fordított rájuk. 2016-ban, miután a pártállam cigánypolitikájáról szóló kéziratával elnyerte a Gipsy Lore Society fiatal kutatói díját – ez egy jelentős nemzetközi elismerés –, a társaság elnöke felkérte, hogy vegyen részt öt évig egy nemzetközi kutatási projektben. A roma önszerveződés, roma mozgalom a 20. század első felében volt a téma. Tizennégy-tizenöt ország vett ebben részt, ő Magyarországot képviselte. Magyarországon, egyedülálló módon, a cigány önszerveződés és mozgalmi törekvések egyértelműen a cigánymuzsikusokhoz kötődtek, egyesületeket, szövetségeket hoztak létre, lapokat alapítottak, amelyek kulturális és anyagi érdekeikért szálltak síkra. E nemzetközi kutatás eredményeként több, témába vágó kötete is megjelent. Ami egészen meglepő volt számára, hogy a magyar állam támogatta a cigány önszerveződéseket a 20. század első felében. Ezek alapszabályukban keresztény elveken alapuló szerveződések voltak. Európában elsőként alapították meg a Bihari Zeneiskolát, és ugyancsak először hoztak létre romák folyóiratot.

Hajnáczky Tamás kiemelte: az általa szerkesztett kötet a közvélekedésben és olykor a tudományos közéletben elterjedt sztereotip vagy éppen a „naiv tudomány” jegyeit magán viselő cigányzene és zenész cigány képpel kíván szakítani. A téma számtalan alakváltozására szeretné felhívni a figyelmet, közvetítve, hogy a cigányzene és a zenész cigányok szerves részei a magyar kultúra számos színterének és produktumának. Ugyanakkor a magyar kultúra is elválaszthatatlan a cigányzenétől és a zenész cigányoktól, ezáltal a magyarországi cigányságtól. Éppúgy, ahogy Magyarország vonatkozásában vérségi alapon szerveződő, homogén, egymástól élesen elkülönülő cigányságról és nem cigányokról/magyarokról sem beszélhetünk. A közös múlt tudata elengedhetetlen előfeltétele a közös jelennek, amely pedig lehetővé teszi a közös jövőt. Ennek bemutatására törekszik a több mint ötszáz oldalas, képekkel gazdagon illusztrált, névmutatót is tartalmazó kötet.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotós: Merényi Zita

Magyar Kurír