Az ég hajol le hozzánk... – A legszebb kor címmel megjelent Balás Béla püspök könyve

A bérmálkozásról szóló részben a könyv szezője felidézi: egy kicsinyke falu plébánosa kihirdette, hogy csak az bérmálkozhat, aki háromszáz kérdésre tudja a választ. Balás Béla elképedt; eszébe jutott, hogy ifjú papként felső utasításra ötvenkét választ kellett volna tudniuk a bérmálkozóknak. Hónapokig vesződött a jelentkezőkkel. Számtalan pótvizsga után egy legényke maradt hátra, és a kérdésre, „Mi a bérmálás?”, azt válaszolta: „A bérmálás szentség, amiben a püspök a szívünkbe száll!” Balás Béla fantáziája megmozdult: „Elképzeltem, hogy beharangoznak, felzúg az orgona, és ekkor a főkapun át becsúszik egy jól táplált főpásztor. A padok felett eljut a liturgikus térbe, majd formálisan ütközik az ott izguló diákokkal. A vizsgadrukk után még elsősegély is kellene.” A fiatal pap tudta, hogy az idézett ifjú szétszórtsága mögött családi dráma áll, ezért nem volt szíve az ünnepből kitagadni.

Isten ajándékát az éltanuló és a bukott egyformán nem tudja kiérdemelni. Viszont a kegyelem az előkészített természetre épül.”

Balás Béla szerint kétféleképpen lehet csírájában tönkretenni a gyerekek életét. Ha hiányzik a felettes én, mert azok, akikre Isten rábízott minket, nem érnek rá, vagy nem értenek egyet, esetleg meghaltak, akkor a gyerek korlátlanul azt csinál, amit akar – később úgy csábítja el egy felelőtlen felnőtt, ahogy akarja. A másik lehetőség, ha semmit sem csinálhat, „bimbódzó” önállóságát kíméletlenül büntetik.

A megoldás az egyenletesen adagolt nevelés, az állandóan sugárzó biztatás: „te nem vagy olyan szívtelen, mint amilyennek látszol”, „meg tudod csinálni”, „én is segítek”. A nyugalmazott püspök állítja: a bérmálás alkalom arra is, hogy átgondoljuk, jól viselkedünk-e, milyen változásokat kell otthon, a családban bevezetni. Amikor valakit megbeszélés, magyarázat nélkül túlfegyelmeznek, az olyan, mint a virágágyba ejtett tégla. „A súly alatt nincs virág, csak kukac. Ilyen esetben kezdődnek az első botrányok. A kicsi gyerek notórius hazudozása valószínűleg egy előző büntetéséből származik.”

Balás Béla leszögezi: „A bérmálást nem szabad éretlenül elkapkodni, de káros a kegyetlen halogatás is. Ez a szép templomi ünnepség nem azért történik, mert méltóvá vált az eddigi gyerek a továbblépésre. A »gyerekezést« egyébként sürgősen abba kell hagyni, mert ez is taszítja a fiatalt! Ami most következik, az nem a háromszáz kérdésre megadott választól függ.

Nem mi növünk az égig, hanem az ég hajol le hozzánk… A bérmálás nem »varázslás«, és nem is átváltozás. Nem hat azonnal. A kapott kegyelemmel együtt kell működni… A lényeg természetünk mélyén Isten közeledése. Az Ő befogadásától válik gyümölcsözővé az esemény. A homlokra rajzolt illatos olajkereszt (krizma), a kézrátétellel kifelé jelzi, sőt közli (!) a Szentlélek érkezését.”

A hitünkről című rész elején Balás Béla leszögezi: „A legszebb kor a serdüléssel kezdődik, a hívő élettel folytatódik, a megértett Bibliával beérik. Hála értük Istennek. Aki a legfőbb »felettes énünk«.” A szerző itt felhasználja Vajda József püspök filozófus, Halász Piusz ciszterci lelki író és Gál Ferenc professzor gondolatait is.

A könyv írója állítja: a hit találkozást kínál, ami több, mint alkalmi akció. Az Igazság és a Szeretet keresése élethossziglani feladat, teljes embert kíván. Ha rátalálunk, másra nincs is szükségünk, megmenekültünk. Avilai Nagy Szent Teréz helyesen mondta: „Ha tiéd Isten, tiéd már minden. Ne félj, ne aggódj! Ne sírj, ne bánkódj! Elég Ő néked!”

Balás Béla szerint egyértelmű, hogy a hitet nem kapcsolhatjuk ki az életünkből. Hit nélkül lehetetlenné válna az ember élete.

Nagyon kevés az, amit tudunk, szinte az egész emberi élet a hitre épül. Akaratunkat mindig az mozgatja, ami jó.

A természetfölötti világban nem könnyű megtalálni ezt a „jót”, mert az érzéki és az érzékfeletti jó küzdelmében az utóbbi legtöbbször alulmarad. Ezért tanítja a hittudomány, hogy a vallásos hit felkeltéséhez akaratunk természetes ereje nem elég, Isten segítségére van szükségünk. Isten fokozza az értelem világosságát, erősíti az akarat készségét mindaddig, amíg nemcsak elméletileg fogadjuk el Isten szavát, hanem gyakorlatilag is. Ezért érthetjük meg azokat a váratlan megtéréseket, amelyeket a szentek életében találunk, többek között Ágoston, Loyolai Ignác, Xavéri Ferenc megtérését.

Vannak akik hitüket meglepetésként kapták. A költő, drámaíró Paul Claudel (1868–1955) tizennyolc évesen hitetetlen volt, amikor belépett a párizsi Notre Dame-i székesegyházba 1886 karácsonyán; a hívek az esti imát énekelték. Úgy emlékszik istenélményére, mint „mennyei villámcsapásra”. Napokig tusakodott az élmény ellen, végül megadta magát, és elkezdődött „nem a vég nélküli öröm, hanem a megismételt bűnbánat és a szívós munka önmagán”. André Frossard (1915–1995) ateista kommunista újságíró volt, ugyancsak minden előzmény nélkül talált rá a bizonyosság: „Barátomat keresve léptem be tizenkét óra tíz perckor a Quartier Latin egy kápolnájába, tizenkét óra tizenöt perckor pedig olyan barát társaságában léptem ki onnan, aki nem erről a földről való volt. Amikor beléptem, szkeptikus és szélsőbaloldali ateista voltam, néhány óra múlva ugyanonnan mint római, apostoli, katolikus léptem ki, kimeríthetetlen öröm hullámai emeltek föl és ragadtak magukkal… Én legalább annyira meg voltam lepve, hogy katolikusnak látom magam, mintha egy állatkert kapujában zsiráfnak láttam volna magam.”

Balás Béla felidézi, hogy amikor a leningrádi filozófusnőt, Tatjána Goricsevát a hite miatt kiutasították a Szovjetunióból, Bécsben azt mondta:

Istenről beszélni veszélyes, de nem azért, mert megverhetnek miatta, hanem mert méltatlan életünkkel lejárathatjuk Krisztust. „Minden egyes szónak teljes egészében hitelesnek kell lennie, olyannak, mint egy bemutatott áldozat. Különben jobb, ha hallgatunk.”

A Bibliáról szóló részben Balás Béla állítja: Lukács evangéliumának 24. fejezetében az emmauszi történet nem a lángoló szívről szól, hanem a megértett Bibliáról. „Isten írott Szavát ugyanis helyesen kell érteni, majd őszintén élvezni, végül teljes szívvel élni!... Az emmauszi tanítványokat Jézus arra tanította, olvassák és éljék az Igét. Ettől lángolt a szívük. Engedjük, velünk is ez történjen!”

Balás Béla a bibliaapostolkodás egyik legbeváltabb módjának tartja az állandó időpontra meghirdetett bibliaórát. Mindenkit bátorít, hogy kezdje el. Végezetül idéz Gárdonyi Géza Írás a Bibliába című verséből:

„Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drága gyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!...
Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőknek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.”

A kötethez Balás Béla utódja, Varga László kaposvári megyéspüspök írt ajánlást: „Bérmálás – Hit – Biblia. Ennek a háromnak csodálatos szintézisét adja Balás Béla püspök elődöm könyve.”

Balás Béla: A legszebb kor
Szent István Társulat, 2023

Bodnár Dániel/Magyar Kurír