Az irgalmasság szentéve alkalmából nyílt kiállítás Kalocsán

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár időszaki kiállítása – az elmúlt évekhez hasonlóan – az aktuális ünnepi évfordulókat, megemlékezéseket középpontba állítva az egyház szociális és karitásztevékenységének történetét mutatja be a bibliai időktől kezdve a 19. századig.

Az irgalmasság szentéve és Szent Márton születésének jubileuma alkalmából rendezett tárlaton a kiállított dokumentumok sorát Jézus Krisztus és az apostolok, valamint evangéliumi jelenetek 15–16. századi ábrázolásai nyitják. Láthatóak többek között Hartmann Schedel 1493-ban Nürnbergben kiadott Világkrónikájának színezett fametszetei, a párizsi hóráskönyv (1510) nyomtatott pergamenlapjai, vagy a könyvtár egyik legszebb 13. századi kódexének (Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi, Párizs, 1250) aranyozott iniciáléi.

Az illusztrált bibliákat időrendben az ókeresztény kor, majd a középkor egyháztörténetének dokumentumai követik. Az ősegyház első híveinek közös volt mindenük: birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok között, akik szükséget szenvedtek. Az üldözések korszakában a keresztények az emberek segítését egészen a személyes áldozatig fokozták. A katakombák sírfeliratai a jótékonykodás hősies gyakorlásáról tanúskodnak. Paolo Aringhi Roma subterranae című, 1659-ben megjelent könyve a föld alatti Rómának, az őskeresztény katakombáknak egyik első ismertetője.

A szerzetesrendek megjelenésével a kolostorok a térség oktatási és szegénygondozási központjaivá váltak. Szent Benedek regulája előírta a betegek gondozását, a szerzeteseket betegápolásra és az összes tudomány művelésére kötelezte. A szegénygondozás nemcsak az elesettek, az özvegyek és árvák gyámolítását, hanem a beteg rendtársak mellett a magányos betegek ápolását is jelentette. A tárlaton helyet kaptak a különböző szerzetesrendeket bemutató kötetek mellett a gyógyító tevékenység gyakorlásához nélkülözhetetlen orvosi kézikönyvek is, a Compendium medicinae 1330-ból és a Hippocrates–Galenus-kódex 1360-ból. Andreas Vesalius De humani corporis fabrica című, Bázelben 1555-ben megjelent munkája mérföldkő volt az orvoslás, az anatómia történetében. A kötet most együtt látható a középkori orvoslás és alkímia egyik híres képviselője, Leonhardt Thurneysser művének (Historia, Berlin, 1578) kézzel festett díszes példányával.

Az első keresztes hadjárat sikere után létrejött szerzetesrendek számára nemcsak a Szentföld megvédése számított kardinális kérdésnek, hanem az oda zarándoklók tömegeinek fogadása, ellátása is, beleértve a betegeket is. A johanniták rendje 1099-ben a Szentföldön alapított kórházat, ahol mintegy kétezer pácienst láttak el. Ugyanígy foglalkozott betegápolással a Német Lovagrend is, míg a johannitákból kivált Szent Lázár Lovagrend a 13. századig a leprás betegek kezelésére specializálódott. Hyeronimus Megiser német polihisztor, történetíró 1593-ban megjelent műve a legrégebbi német nyelvű ismertetés az egyházi és világi lovagrendekről. A német nyelvű ritkaság mellett Seelmann Károly munkája a lovagrendek történetével foglalkozó magyar nyelvű irodalom egyik legkorábbi, ritka darabja (Minden Európában, Ásiában és Áfrikában vólt és mostan virágzó vitéz rendöknek tüköre, avagy rövid leírása, Kolozsvár, 1793).

A szerzetesrendek mellett új irányelveket jelöltek meg a szegények szolgálatának nagy szentjei is. A 16. században az árvák nagy istápolója volt Néri Szent Fülöp. A 17. század legkimagaslóbb szegényapostola, Páli Szent Vince a szegénygondozás új rendszerét állította fel, alakját Carl Pfeiffersberg osztrák jezsuita szerző örökítette meg művében. Könyve egyetlen kiadásban látott napvilágot 1725-ben Nürnbergben, benne az egy-egy szentet ábrázoló rézmetszetekhez általában kétlapos elégia tartozik.

Az újkorban a katolikus egyház szociális törekvése az általános népjólét emelését és megszervezését tekintve fényesen megnyilvánult a Jézus Társasága tevékenységében Paraguayban, ahol valóságos mintaállamot alapítottak a jezsuiták. 1634-ben már 70 ezer keresztény indián élt e telepeken. A redukciók szervezete a polgárosító keresztény pedagógia mesterműve volt. Eredményeiket nagyszerű monográfiák méltatják, többek között Orosz László jezsuita tanár, misszionárius Decades címmel 1759-ben Nagyszombatban megjelent munkája.

A jezsuita rend oktatási központjai mellett nagy hangsúlyt helyezett a beteggondozásra, nyilvános gyógyszertárat is fenntartottak. 18. századi magyar nyelvű füveskönyvek (Csapó József, Juhász Máté művei), szemet gyönyörködtető botanikai könyvek és 17–18. századi gyógyszerészeti szakkönyvek egész sora fémjelzi ezt a korszakot.

A kiállítást a 18–19. századi kalocsai érsekek karitásztevékenységét bemutató számos érdekes levéltári dokumentum, korabeli fotó, látványos érseki album zárja.

Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében október 31-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 9–17 óráig.

2004-ben a The Renaissance Library Calendar a világ tizenkét legszebb könyvtára közé választotta a kalocsai érseki könyvtárat.

Forrás és fotó: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár

Magyar Kurír