Magyar előadója is volt a Rómában megrendezett nemzetközi egyháztörténeti konferenciának

A konferenciát a római Pápai Gergely Egyetem, a milánói Szent Szív Katolikus Egyetem, a pamplonai Navarrai Egyetem, a lisszaboni Portugál Katolikus Egyetem és a Máltai Egyetem közösen szervezte az Occidentes kutatási projekt részeként. Az Occidentes projekt arra a felismerésre épül, hogy XII. Piusz pontifikátusa döntő jelentőségű a Nyugat eszméjének, valamint az Egyházzal és a katolicizmussal való kapcsolatának fejlődése szempontjából. A jelenleg a kutatók rendelkezésére álló kiadott és kiadatlan források rendkívül széles skálájából és mennyiségéből következik, hogy a téma kutatása nemzetközileg elismert tudományos intézmények és kutatók együttműködését igényli a tudományos kutatás szabadságának feltétlen tiszteletben tartása mellett.

Paul Richard Gallagher érsek, a Vatikán államközi és nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolataiért felelős titkárának köszöntője és a házigazda, Roberto Regoli tanszékvezető egyetemi tanár bevezető előadása után a konferencia előadói hét szekcióban mutatták be kutatási eredményeiket. 1. A Nyugat építése (Andrea Ciampani, Kiril Plamen Kartaloff, Gabriele Rigano); 2. Egy „másfajta” Nyugat (Donato Di Sanzo, Francesco Margiotta Broglio); 3. Az új világrend felemelkedése (Massimo de Leonardis, Luca Castagna, Elena Serina); 4. Az európai Nyugat felépítése (Nicholas Joseph Doublet, Marco Figliola); 5. A Nyugat a vasfüggöny felől nézve (Marion Dotter, Marko Trogrlić, Massimiliano Valente, Véghseő Tamás); 6. A Szentszék újraértelmezett kapcsolata Afrikával (Sara Ercolani, Kristien Suenens, Elisabeth Bruyère); 7. A keresztény nyugat védelme a Közel-Keleten (Philippe Chenaux, Angela Cimino, Paolo Maria Leo Cesare Maggiolini).

A konferencia ötödik szekciójában hangzott el Véghseő Tamás egyetemi tanár olasz nyelvű előadása. Az MTA-SZAGKHF Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport vezető kutatója a magyar görögkatolikusok második világháború utáni történetén és Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök svájci gyógykezelésén (1957–58) keresztül azt mutatta be, hogy az „ellenséges Nyugat” és a „baráti Szovjetunió” egymásnak feszülése még a „béketábor” egy kicsiny közösségének, a magyar görögkatolikus egyháznak a sorsát is befolyásolta.

1949–52 között a magyar görögkatolikus egyház felszámolásának kérdése – hasonlóan a szovjet érdekszférába került szomszédos görögkatolikus egyházakhoz – azért volt napirenden, mert a pápa személyében az egyház legfőbb vezetője az „ellenséges Nyugaton” tartózkodott. Gyakorlati megfontolásból 1952 decemberében Moszkva elvetette a magyar görögkatolikus egyház felszámolásának lehetőségét. A „baráti Szovjetunióból” az a javaslat érkezett Budapestre, hogy a görögkatolikus egyháziakat a „békeharc” területén próbálják meg felhasználni, illetve fordítsák előnyükre azt az adottságot, hogy a magyar görögkatolikus egyház lényegében egyfajta „alagút”, melyen keresztül a Vatikán a keleti blokk országainak katolikusaival kapcsolatot tarthat. Amikor az 1956-os forradalom leverését követően az ENSZ napirendre vette a magyarkérdést, a nemzetközi legitimációért küzdő Kádár-rezsim propagandacélokra még Dudás Miklós püspök súlyos tüdőbetegségét is megpróbálta felhasználni. A szentszéki diplomácia azonban felismerte a magyar kormány szándékait, és megakadályozta, hogy a kádári propaganda elérje célját.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szöveg: Szerző: Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola

Fotó: Tóth Krisztina és Véghseő Péter

Magyar Kurír