Megjelent Anselm Grün János evangéliumáról írt kötete

Anselm Grün a bevezetésben többek között ezt írja: „Már első pillantásra nyilvánvaló, hogy János evangéliuma eltér a másik háromtól. Itt Jézus más nyelven beszél, és alig van közös metszete a jánosi Jézus-beszédeknek és a szinoptikusok által ránk hagyott szavaknak. Már a Krisztus utáni 2. században pneumatikus (azaz lelki, spirituális, misztikus) evangéliumnak nevezte e művet Alexandriai Kelemen…

János evangéliuma nem információkat akar közölni Jézusról, hanem úgy festi le számunkra, mint aki bevezet minket Isten megtapasztalásába.

János felfogásában Jézus nyilatkoztatja ki Istent, teszi Istent láthatóvá és megtapasztalhatóvá. A mai misztika nyelvén ezt így mondanánk: Jézus vezet be minket a misztikus megtapasztalásba, elvisz bennünket a felszínes valóságon túlra, és feltárja a tulajdonképpeni, igazán fontos végső valóságot. János fel akarja ragyogtatni a láthatóban a láthatatlan.

Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová tartunk? János ezekre a kérdésekre is válaszolni akar. Miben áll életünk titka? Mi az ember? Milyen kapcsolata van Istennel? Magányos létezők vagyunk, vagy már eleve Istenben élünk? János meggyőződése az, hogy az ember eltávolodott Istentől, és ezzel elidegenedett mind önmagától, mind isteni középpontjától, magjától is. Ez az elidegenedettség vezetett el oda, hogy az ember önmaga foglyává vált, és ez által képtelenné lett a szeretetre.

Az ember gyógyulása, üdvözülése abban áll, ha újra tud csatlakozni az isteni élethez, ha ez az isteni élet áthatja őt.

Isten a szeretet. Ha Isten odaajándékozza az embernek a maga szeretetét, akkor ezzel képessé teszi őt arra, hogy kilépvén önmagából, Istent és embert egyaránt tudjon szeretni. Az ember igazi gyógyulását az jelenti, hogy Isten átjárja őt – ami által Isten gyermekévé válik –, hogy az isteni élet szétárad és az igazi élet forrásává lesz benne.

János evangéliumának kulcskifejezései közé tartozik a dicsőség (doxa) és a kinyilatkoztatni. Már Jézus első csodája kapcsán ezt olvashatjuk: „Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (2,11) E mondatba bele van sűrítve az egész jánosi misztika:

Jézus kinyilatkoztatja Isten dicsőségét, láthatóvá teszi Isten ragyogását és gazdaságát,

méghozzá földi dolgok által (például a borrá változtatott vízzel) egy konkrét helyen és egy adott történelmi szituációban. A doxa azonban nem pusztán dicsőséget, mennyi fényességet, fenséget, gazdagságot, méltóságot jelent, hanem Isten lényegére is utal: Jézus Krisztus történeti személyében Isten lényege, Isten szépsége, szeretete válik láthatóvá.

A gnózisnak és mindenféle misztikának négy kulcsszava van: út, fény, élet, igazság. János mindegyiket Jézusra vonatkoztatja. Jézus az út, aki megmutatja nekünk az igaz életre vezető ösvényt.

Jézus fény, amely megvilágosítja emberi létünket…

Krisztus a minket belülről megvilágosító fény, amelyet semmi és senki nem tud kioltani. A gnózisban a fény ezen túl még üdvösséget és boldogságot is jelentett. Jézus az igazi fény, amely beragyog bennünket, amely lehetővé teszi az igaz életet.

János evangéliumának központi fogalma még az élet is. János a görög dzoé szót használja erre, nem a bioszt: míg utóbbi a pusztán fizikai életet jelenti, az előbbi az élet elvét, elevenséget, életminőséget, az élet teljességét. Az élet és az elevenné tesz kifejezések ötvenkétszer fordulnak elő Jánosnál – az év minden hetére jut egy-egy. Jézus legmélyebb vágyunkat elégíti ki azzal, hogy elhozza nekünk az igazi életet…

A misztika másik fontos képe a valóságra való ráébredés, a felébredés. Illúziók közepette élünk. Vannak ilyen-olyan elképzeléseink a világról és saját életünkről, és úgy véljük, ezek az elképzelések jelentik a valóságot. Szenvedéseink onnan erednek, hogy hozzáláncoljuk magunkat ezen tévképzeteinkhez. Jézus azonban arra hív bennünket, hogy nyissuk fel szemünket, nézzük a felszín mögé, ismerjük fel a dolgok igazi természetét. Jézus maga az igazság. Őbenne közel kerülünk az igazi valósághoz.

(bb)

Magyar Kurír