Solymári Dániel: Úton egy jobb világ felé

Solymári Dániel az alkalmazott diskurzuselmélet segítségével vizsgálja a Szentatya nyilatkozatait, dokumentumait; a pápai beszédeket szavanként, a kvalitatív kutatás módszerével elemzi és megállapítja: Ferenc pápa különös érzékenységet mutat a menekültek iránt. Emlékeztet rá: a Szentatya 2013. márciusi megválasztása geopolitikai kontextusba is állítható. Nem elődje, XVI. Benedek lemondásával összefüggésben, hanem abból a tényből következően, hogy Ferenc pápa olyan világpolitikai és történelmi események közepette foglalta el a péteri széket, mint a 2011 elején kirobbant arab tavasz, az észak-afrikai arab államokban bekövetkezett politikai rendszerváltás, a szíriai háború vagy az Iszlám Állam iraki megjelenése. Ezek az események a második világháború utáni időszak legnagyobb menekülthullámát indították el, de megemlítendők a szubszaharai Afrikában hosszú ideje zajló folyamatok és a 2014 óta tartó, 2022 februárjában fegyveres háborúba torkolló ukrán–orosz konfliktus is, amelynek következtében több mint nyolcmillióan kényszerültek elmenekülni.

Solymári Dániel idézi a Szentatyát, aki a migráció teológiájának mibenlétét így fogalmazta meg Daniel G. Groody A Theology of Migration című könyvének előszavában: „Olyan szituációs teológia, amely nem akar közömbös lenni a másik ember valós fájdalmával szemben, olyasmi, ami képes megmozdítani és kihívás elé állítani.” Solymári hozzáfűzi: ha a teológia – Aquinói Szent Tamás és Szent Bonaventura nyomán – az elméleten túl olyan gyakorlati tudomány, amelynek célja, hogy jókká legyünk, életünket jó irányba fordítsuk, majd e felismerés hatására mások számára is jót cselekedjünk, akkor a migráció teológiájának elsősorban a menekülésre kényszerültek spirituális megértését kell szolgálnia. Groody a migrációteológiát piramishoz hasonlítja: annak széles, elterülő alapja a pasztorális szint, vastag középszintje a spirituális teológia, csúcsa pedig a kinyilatkoztatásról szóló tudomány. Olyan összetett valóság, amely

a hármasságban egyetlen cél felé tart, hogy megértse a menekült valós életállapotából fakadó kihívásokat, majd gyakorlati válaszokat adjon rá.

Solymári Dániel a szövegeket a pápa és az Apostoli Szentszék menekültügyi intézkedéseinek tágabb összefüggésében helyezte el, hogy érthetőbbek lehessenek e textusok árnyalatai, és láthatóbb legyen Ferenc pápa migrációval kapcsolatos gondolkodásának mélyrétege. A szerző áttekintette azt is, hogy a szövegeknek van-e gyakorlati, konkrét hatásuk a Szentszék menekültügyi politikájára. Egyértelmű, hogy a beszédek nem maradtak csupán elvi hozzájárulások: valós szakpolitikai intézkedések, cselekvési terv, majd stratégia született belőlük, s mindezzel összefüggésben a Római Kúrián belül jelentős szerkezeti és személyi átalakításra került sor, hogy a Szentszék és a világegyház hathatósabb, testvéribb, végeredményben keresztényibb válaszokat adhasson a globális migráció kihívásaira.

Ferenc pápa üzeneteinek mélyelemzéséből az is egyértelmű: a Szentatya „menekültügyi politikája” koherens az egyházi hagyománnyal, egyenes folytatása a tanítóhivatali megnyilatkozásoknak, a Szentszék korábbi szervezeti alakváltozásainak. Az eltérések elsősorban a hangsúlyokban mutatkoznak meg, amelyek kifelé és befelé irányuló tónust, ugyanakkor konkrét, életre váltott cselekedetet követnek. „Elvitathatatlan, hogy a menekültkérdést tematizálta a kurrens egyházi gondolkodásban és ellentmondást nem tűrően irányította rá a figyelmet korunk egyik legsúlyosabb társadalmi kihívására” – írja a könyv szerzője. Fölteszi a kérdést: „Hogy a pápa e kérdésben idealista? Esetleg túlzottan jámbor és szentimentális, nincs tekintettel a migrációban rejlő veszélyekre – miként azt bírálói olykor szemére vetik?” Solymári leszögezi, hogy

Ferenc pápa „krisztológiai távlatokban gondolkozik”. Meggyőződése, hogy „az elhagyott emberekben az elhagyott Jézus kiált felénk”.

Az a Jézus, „aki csak egyszer parancsolt, akkor is a szeretetre szólított. Ebben az összefüggésben is látszik, hogy Ferenc pápa nem liberális, se nem konzervatív, hanem radikálisan keresztény.”

A kötethez Görföl Tibor, a Vigilia főszerkesztője írt előszót. A teológus megállapítja: azzal együtt, hogy a menekültek és a migránsok kérdése az elmúlt nyolc évben különös hangsúlyokkal jelent meg a nyilvánosságban, olyan tényezőt jelent, „amely rendkívül világosan tanúsítja a folytonosságot a „20. század pápáinak gondolkodása és Ferenc pápa üzenete között”. Görföl Tibor rávilágít: Solymári Dániel „nemcsak hiánypótló, de téves beidegződések lebontásában és a kortárs pápai tanítóhivatal pontosabb megértésében is segítséget nyújtó könyve maga is kidomborítja ezt a folytonosságot, amikor például XII. Pius Exsul familia kezdetű enciklikájára hivatkozik, de éppúgy hivatkozhatott volna Szent II. János Pál pápára is, aki szerint „a katolicitás nemcsak a megkereszteltek testvéri közösségében fejeződik ki, hanem az idegenek iránt tanúsított vendégszeretetben is, függetlenül attól, milyen a vallási hovatartozásuk, elutasítva minden kirekesztést és faji alapú diszkriminációt”.

A könyvben láthatók Tóth Adrienn Anita ábrái (kódtérképei), amelyeket Ferenc pápa útjaihoz és az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzeneteihez készített.

Solymári Dániel: Úton egy jobb világ felé
Vigilia Kiadó, 2024

Bodnár Dániel/Magyar Kurír