Szabó József László: Füveskönyv – Kavics a bakancsban, pogácsa a tarisznyában

Vajon változott-e a madarak ösztöne az évezredek alatt? – teszi fel a kérdést a könyv szerzője az otthonának eresze alatti gerendán fészket építő madarat szemlélve. – Az életnek megvannak a törvényei.

„Mélységes mély a múltnak kútja” – írta Thomas Mann József és testvérei című, monumentális regényeposzában. Vajon mire gondolhatott? – teszi fel a kérdést József atya. „Talán arra, hogy a múltat nem lehet végképp eltörölni, az velünk jön, akár tudjuk, akár nem, akár akarjuk, akár nem. S akik el akarják törölni, miképpen vetnek számot szüleikkel, dédszüleikkel?” Az író szerint Thomas Mann mondata talán arra is utal, hogy az éltető vízért nagyon mélyre kell ásni. „Általában az első vízréteg könnyen elérhető, de a víz nem egészséges. Tovább kell fúrni, a második, gyakran a nagyon mély vízrétegig.”

A könyv lelkipásztor szerzője állítja: nagyon sok keresztény így van a lelki élettel is. Leásott az első vízrétegig, és ott megtalálta „Isten akaratát”, megtalálta a „Szentlélek irányítását”. Így lesz Isten „kompatibilis a saját akaratával, és így alakul ki az a sanda elképzelés, hogy a Szentlélek nem megerősíti, hanem létrehozza a jellemet. A semmiből.” Avilai Nagy Szent Teréz hét réteget ásott, amíg lejutott a belső várkastély hetedik lakásába, ahol az ima tisztább és felemelőbb hatásokat hozott létre, mint az előzőkben. A pszichoanalízis általában az első „vízrétegig” ás le; ott beméri a szennyeződést, vegyelemzést végez, „majd jön a tanács, tessék palackozott vizet venni”. A szépen formálódó lelki élet és a szépen formálódó imaélet sokkal mélyebb rétegekbe jut, a tiszta vízig. „Saját sérült természetünk helyett az újjáteremtő TERMÉSZET-ig.”

Szabó József László szerint mérlegeljük, hogy „mennyi istenkapcsolatra” van szükségünk. Ez a tendencia nem ma kezdődött, ezzel a „praktikummal” találkoztak a próféták háromezer évvel ezelőtt, aztán Jézus, majd a papjai is.

Sok embertársunk maga akarja meghatározni, hogy mikor és milyen mértékben legyen jelen az életében Isten. „Időnként meghívja, időnként kizárja őt. Kezében tartja a kilincset, mert maga akarja eldönteni, hogy mikor és mennyire nyit neki ajtót. Ezzel azonban egy csökkentett értékű, fejlődésre képtelen emberi életet él.”

A szerző az ember feladatát abban látja, hogy amennyire lehetséges, jobb hellyé tegye a világot, sohasem feledve, hogy igyekezetének eredménye igen csekély lesz. „Ha valaki erővel és pénzzel, netán Istent játszva (és kijátszva) alakítja a világot, nagyon nehezen és hosszan gyógyuló sebet üt rajta, és sok áldozata lesz ámokfutásának. A mások boldogságában találod meg a magadét.” A kötet írója leszögezi: „Istent és egymást csak ugyanazzal a szeretettel tudjuk szeretni. Nincs a szívünkben egy külön szeretet Istennek, és egy másfajta az embertársainknak.”

József atya papi élete legboldogabb óráinak a reggeli elmélkedéseket és a hittanórákat tartja. Sokáig azt hitte, hogy a teológia vezet Isten felé, „mígnem rájöttem, hogy valójában a gyermekek a kalauzok.

Nézem a gyermeket az utcán, a játszótéren, az iskolaudvaron, és sziklaszilárd bizonyosságát látom a mennyországnak. Valószínűleg az tartott mindig a gyermekek közelében, hogy kerestem a hányatott gyermeksorsom miatt bennem igen mélyre hullott gyermeklétet, az elveszett paradicsomot.”

A szerző emlékeztet rá: Jézus rámutatott, hogy milyen mély együttérzés, nagylelkűség és kedvesség van a gyermeki lélekben. A nevelés egyik fontos feladata, hogy ez ne vesszen el.

A kötet írója Ady Endrét idézi, aki a Kocsi-út az éjszakában című versében írja: „Minden egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Fut velem egy rossz szekér, / Utána, mintha jajszó szállna.” A költő prófétai leírást adott a száz évvel későbbi jövőről. Ő még saját életérzéseként mutatta be azt, ami később társadalmi életérzéssé vált. Szabó László József leszögezi: „Dermesztő a társadalmi közhangulat… Gyermekkori neveltetésük minőségéről és a prenatális korszakbéli anya-gyermek kapcsolatuk elakadásairól tanúskodnak most azok a politikusok és influenszerek, akik hergelik az embereket, a legalantasabb indulatokat.”

A felnőttkori gyűlölködésnek, durvaságnak, aljasságnak, képmutatásnak a bölcsője az a család volt, amelyikben felnőtt a gyermek. Nem az anyagi javak hiányoztak a nevelés időszakában, hanem az istenközelség és a jellemmel kapcsolatos közvetlen minták. A szerző állítja:

Az ördög influenszer, Jézus pedig út, igazság, élet. Az ördög minket akar megszerezni magának, Jézus pedig minket akar visszaadni önmagunknak.

Az igazságot nem magyarázni, hanem megélni kell. Minél nagyobb az elhajlás az igazságtól, annál több a vita és a magyarázkodás, annál inkább lábra kap egymás kárhoztatása.”

A könyv írója állítja: a globalizáció hívei valamiféle végső globalizációs eszmében keresik azt, amit jelenleg a lelkükben nem találnak. Megszállott gyűlölettel fordulnak azok ellen, akik veszélyt jelentenek a lázálmukra. Mária Sándor mondta, hogy minden szélhámos Péter, János és Pál helyett az emberiségre hivatkozik. „Ám aki az emberiségre hivatkozik, előbb-utóbb akasztani kezdi Pétert, Jánost és Pált.”

A katolikus pap szerző úgy látja: nagyon sok olyan, önmagát katolikusnak valló ember van, aki gyermekei felé sikertelen volt a hit átadásában, de különleges vonzalmat érez a televízió előtt ülve a celebek műsorai iránt. „Lehet, hogy most már ez a normális? Régen azt hitte el, amit az újság írt, most azt, amit a celeb sugall. A magánéletében a celeb értékrendjéhez vonzódó és azt működtető nyugati politikai elit egészen sajátságos nézetet képvisel a szabadsággal kapcsolatosan. Szabad az, aki védi a destrukciót, az elnyomó pedig az, aki gyógyítja a destrukciót.”

Szabó László József figyelmeztet: ha elveszítjük az Istennel való élő kapcsolatot, és elutasítjuk, akit ő küldött, akkor azokat a jelenségeket fogjuk megtapasztalni, amelyek ma egyre inkább szorongatnak minket. Ebben a helyzetben „mi, keresztények félünk és elbizonytalanodunk, az istentagadók pedig egyre agresszívebbek lesznek, és a minden mindegy alapra helyezik az életüket. Agresszivitásukat rendkívüli mértékben kiprovokáljuk Jézusra mutató szelídségünkkel és a nyugalmunkkal”. Ez is egyfajta konfrontáció, az ellentmondás bátorsága. Hosszabb távon ez hozza meg az eredményt.

Szabó József László: Füveskönyv – Kavics a bakancsban, pogácsa a tarisznyában
Kairosz Kiadó, 2023

Bodnár Dániel/Magyar Kurír