Bízzuk Istenre kapcsolatainkat – Teremtésvédelmi keresztutat jártak Ravazd és Pannonhalma között

„Mindenható Isten, Te az egész világmindenségben, a legkisebb teremtményeidben is jelen vagy, és gyengéd szeretettel veszed körül mindazt, ami létezik. Öntsd belénk szereteted erejét, hogy óvjuk az életet, a szépséget, és megmentsük azokat, akik e Földön magukra hagyatva és elfeledve élnek, de akik olyan értékesek a Te szemedben” – ezzel a könyörgéssel fordultak az egybegyűltek és Gérecz Imre bencés szerzetes a Teremtőhöz, mielőtt elindultak a teremtésvédelmi keresztútra, amely hagyományosan Szent Márton két temploma – a ravazdi és a pannonhalmi bazilika – között húzódik.

A pannonhalmi bencés szerzetes útravalóként elmondta: Szent Márton ifjúkorában Franciaországból visszalátogatott családjához Pannoniába, ám útközben eltévedt az Alpokban. Rablók fogságába esett, kezét hátrakötötték, és egyikükre bízták, hogy szemmel tartsa. Őrzője beszélgetni kezdett vele, és Márton elmondta, hogy ő Krisztus követője. A rabló kérdésére, hogy fél-e, azt felelte: még soha nem volt ilyen nyugodt, mert tudja, hogy Isten irgalma leginkább a megpróbáltatásokban jön segítségül. Hozzátette, hogy inkább szánja fogvatartóját, mert rablóként nem méltó Krisztus irgalmára. Elkezdte magyarázni neki az evangéliumot, és hirdette Isten igéjét, mire végül a rabló hívő lett. Elkísérte Mártont, és megmutatta neki a helyes utat.

Gérecz Imre OSB elmondta, több dolog miatt is szereti ezt a történetet. Egyrészt nagyon közel hozza és emberivé teszi Szent Márton alakját. Hiszen bár egy nagy hős, mégis eltévedt ő is, és szüksége volt segítségre, hogy a helyes útra találjon. Másrészt csodálja, milyen hatalmas magabiztosság van benne. „Az ő hite nemcsak imádságos szokásokból áll, hanem nagyon szuggesztív ember, akinek jó a közelében lenni. Nehéz helyzetben van, ahogy mi is sokszor az életünkben. A nehézségeket, szenvedést, az izgalmakat nem spórolhatjuk meg mi sem.

Mártonnak azonban van egy sokkal biztosabb tudása, ami bátorságot, önbizalmat, belső békét, tartást ad neki. Félelem nélkül van a rabló társaságában, és meglátja benne az embert.” Márton, amikor útra kel, a rablót értelmes életre hívja. „Mi is erre vagyunk meghívva, amikor a teremtésvédelem útját járjuk” – mondta a bencés szerzetes.

Ferenc pápa tanítása is arról szól, hogy vegyük észre, hogy kapcsolatokban létezünk – fogalmazott Gérecz Imre. – Van egy felfelé irányuló kapcsolatunk az Istenhez, a Teremtőhöz, akitől az életet kaptuk. Kapcsolódunk továbbá a körülöttünk lévőkhöz, a családtagokhoz, iskolatársakhoz, munkatársakhoz, barátokhoz, szomszédokhoz. Végül van egy kapcsolatunk saját magunkkal is, valahogy bánunk önmagunkkal; hol jól, hol rosszul, megértően, vagy épp elutasítóan.

A teremtésvédelem pedig nem szól másról, mint arról, hogyan éljük ezeket a kapcsolatokat. „Ma, amikor útra kelünk, hogy Krisztust kövessük a keresztúton, tegyük Isten elé, bízzuk rá magunkat és kapcsolatainkat. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy a nagyböjti időszakban, ami megtérésre, belátásra hív minket, tudjon az öröm, a harmónia és a minőség növekedni az életünkben.”

A teremtésvédelmi keresztúton az egyes stációknál elhangzó elmélkedések Krisztus szenvedésén keresztül a teremtett világ szenvedésére hívták fel a figyelmet, fájón emlékeztetve mindenkit a saját felelősségére. A szövegek azonban a remény buzdító üzenetét is hordozták, hiszen Krisztus sem adta fel soha. Ahogy az utolsó, 14. stációnál elhangzott: „A történet látszólag lezárult, látszólag a reménytelenség uralkodik a világon, látszólag visszavonhatatlanul kudarcot vallott minden jó szándék, áldozat, szeretet. Valóban így lenne? Tudjuk, minden látszat dacára Jézus legyőzte a halált. Most még csak a lezárt sírt bámuljuk. De megmondta: visszajön, megmondta: feltámad. Ő, a Mindenható mindennap harcol értünk. Kétségbeesésnek semmi helye: Erős vár a mi Istenünk.”

Forrás: Pannonhalmi Területi Főapátság

Fotó: Csapó Balázs; Pannonhalmi Területi Főapátság

Magyar Kurír