Boldog Zdenka Schelingová nővér tiszteletére szentmisét mutattak be Budapesten

A kórházat fenntartó Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció tagjai június 16-án, Jézus Szíve ünnepén rendjük alapítását ünnepelték, a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek pedig alapítójukra, Mária Terézia anyára emlékeztek. Ezen a napon vették át az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció nővérei Boldog Zdenka Schelingová ereklyét Pozsonypüspökiben, a keresztes nővérek kápolnájában a Budapesti Szent Ferenc Kórház számára.

Zdenka nővér, a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek Kongregációjának tagja 1916. december 24-én éjfél körül született az északkelet-szlovákiai Árva-hegyvidéki Krivában. Családneve Cecília Schelingová volt. Cecília 1922 és 1930 között 8 évig a helyi elemi iskolába járt a faluban.

1931. július 6-án jelöltként belépett a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek Kongregációjába Pozsonypüspökiben. Pozsonyban kezdett dolgozni a kormányzati kórházban, a radiológiai osztályon. 1941–1942-ben a humennéi területi kórházban dolgozott ápolónőként, 1942-től 1952. február 29-ig pedig a pozsonyi Miczkiewiczova utcai kormányzati kórházban laboratóriumi asszisztensként. 1943. január 28-án tette le örökfogadalmát.

Zdenka nővérre úgy emlékeztek a nővérek, mint olyan személyre, aki folyamatosan Isten jelenlétében élt, mind az imádságban, mind a munkában. Egyszer azt írta: „Isten akaratát akarom cselekedni anélkül, hogy magamra, a kényelmemre vagy a pihenésemre figyelnék.” Mindenki felé szeretetet és együttérzést tanúsított, és mindig kész volt szolgálni, különösen a kórházi betegek felé.

1948-ban, amikor Zdenka nővér Pozsonyban volt, kezdődött a totalitárius kommunista rendszer. Ennek következtében 1953-ig a Katolikus Egyházat minden jogától megfosztották, tagjait üldözték. Ebben az időszakban a foglyokat kórházba küldték ápolásra, köztük a papokat is. Egy nap Zdenka nővér megértette, hogy az egyik papot, akit vatikáni kémkedéssel és árulással vádoltak, Szibériába akarják szállítani, ahol halál vár rá, ezért saját élete kockáztatásával cselekedett: altatót csempészett az őr teájába, így a pap megszökhetett. Miután kiszabadult, Zdenka nővér bement a kápolnába, és imádkozott: „Jézus, felajánlom az életemet az övéért. Mentsd meg őt!” Néhány nappal később, 1952. február 29-én azonban, amikor megpróbált segíteni három papnak és három szeminaristának megszökni, terve visszafelé sült el, és letartóztatták. Kihallgatták, és számos megaláztatást szenvedett el, többek között a rendőrség brutálisan megkínozta. Végül 12 év börtönbüntetésre és 10 év polgári jogfosztásra ítélték. Az őt ért kínzások következtében teste megcsonkult, jobb melle pedig szétszakadt a rendőrök folyamatos rúgásaitól. Börtönben volt Rimaszombatban, Pardubicében, Brünnben és a Pankrác prágai börtönkórházban, ahol találkozott Helena Wilde Kordová asszonnyal. Ő volt az egyetlen személy, akinek Zdenka nővér bizalmasan beszélt, különösen a vizsgálati fogságban elszenvedett szenvedéseiről. Helena Wilde Kordová asszony vallomása 40 év után vált ismertté, miután 1994. szeptember 27-én Szlovákiába érkezett.

1955. április 16-án Zdenka nővért a köztársasági elnök kiengedte a börtönből, hogy ne ott haljon meg (rosszindulatú daganat volt a jobb mellében). Amikor visszatért kongregációja pozsonyi anyaházába, az akkoriban uralkodó általános félelem és az állandó rendőri felügyelet miatt nem fogadták be; sőt a pozsonyi kórházban sem fogadták be. Ezért egy nagyszombati barátjánál talált menedéket, majd az ottani kórházban.

Zdenka nővér 1955. július 31-én 7.45-kor halt meg a nagyszombati kórház onkológiai osztályán, miután megkapta a szentségeket. Csaknem 39 éves volt.

Földi maradványait 1955. augusztus 2-án temették el a nagyszombati régi temetőben. 1970. április 6-án Július Matečný, a Pozsonyi Kerületi Bíróság bírája kimondta, hogy Zdenka nővér – Cecília Schelingová – ártatlan. „Hamisan vádolták ... magas fokú árulásért kiszabott büntetéssel... olyan tények alapján, amelyeket maga az állami rendőrség manipulált.” 1970. november 18-án az SSR Legfelsőbb Bírósága az ítéletet teljes egészében megsemmisítette, és így Zdenka nővérnek ismét teljes polgári jogokat biztosított.

1979-ben felszámolták a régi nagyszombati temetőt, ahol Zdenka nővért eltemették. 1979. október 15-én exhumálták Zdenka nővér maradványait, tíz másik Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérrel együtt. Október 16-án áthelyezték őket a pozsonypüspöki temetőbe. Ján Sokol érsek 2000. szeptember 18-án nyitotta meg Zdenka nővér boldoggá avatásának egyházmegyei folyamatát Nagyszombatban. Földi maradványainak második exhumálására 2003. június 16-án került sor. 2003. július 7-én befejeződött a boldoggáavatási eljárás római szakasza, és II. János Pál pápa boldoggá avatta Zdenka Schelingová nővért. 2003. szeptember 14-én, Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén Szlovákia megkapta az első boldoggá avatott nővért a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek Kongregációjából – Zdenka nővért.

Rómában, 2014. március 11-én fogadták el a dokumentumokat Zdenka nővér szentté avatásának római szakaszához. Ő volt a csehszlovákiai kommunista rendszer idején a mártírok képviselője.

*

Wojtonis Marek CM kórházlelkész az ünnepi szentmise homíliájában kiemelte: Boldog Zdenka Istent akkor is megvallotta, mellette döntött, amikor emberileg nehéz körülményeket kellett elszenvednie. Mégis a kínzások és a halál ellenére is ő a győztes. Látszólag vereséget szenvedett, életét vesztette, a valóságban azonban igazi életet nyert. Számunkra is a földi élet valamikor véget ér, azért nem mindegy, hogy éljük ezt az életet. Boldog Zdenka példájára Isten iránti szeretetből szeressük felebarátunkat saját életünk árán is, hogy Isten szeretete nyilvánuljon meg köztünk, emberek között. Jézus a kereszthalálával mutatta meg irántunk való szeretetét, és mi is ebből a szeretetből meríthetünk erőt. Nap mint nap valós boldogságot, értéket élhetünk.

Nemcsak földi dolgoknak kell élni, hanem lelkünkben kell látni, hogy Isten létezik, és nagy boldogság ez, ami nem múlik el. Az a boldogság, amely az Istennel való életből fakad. A szentek, vértanúk mutatják számunkra az igazi nagy értékeket, ami nem múlik el sohasem. Bár fáradozást, igyekezetet is kíván ez tőlünk.

Az ereklyék látható jelei annak, hogy boldogok, szentek vannak közöttünk, akik hűségesek voltak Istenhez, saját életük árán. Mégsem múltak el ők, hanem példát mutatnak, és imádkoznak értünk az örökkévaló boldogságból, hogy mi is boldogok legyünk. A szentek mindig Isten szeretetének teljességében vannak, és akarják, hogy mindannyian élvezhessük ezt a boldogságot. Nem tudunk mindig azzal foglalkozni, hogy ügyeinket Isten elé vigyük, de kérhetjük az ő segítségüket ebben.

A most boldog Zdenka tiszteletére kezdődő szentmisében kérjük közbenjárását értünk és a kórházért – mondta a kórházlelkész. – Isten szeretetének és a felebaráti szeretetnek van értéke. Jó helyen vagyunk, jó dolgot teszünk. Az úton legyen számunkra valaki, aki lendületben tart minket, bár a jutalmat még nem értük el. Isten felé megyünk a felebaráti szereteten keresztül, életünknek, tetteiknek van értelme. Hűséges, értelmes munkával valóban Istenhez közeledjünk, és boldogok lehetünk nemcsak itt a földi életünkben, hanem az örökkévalóságban is, hogy Boldog Zdenkával együtt dicsőíthessük Istent az Ő országában!

Forrás és fotó: szerzetesek.hu; vatican.va; zdenka.sk / Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció

Magyar Kurír