Gyalogos zarándokként érkeznek a szerzetesek a mátraverebély-szentkúti találkozóra

A szerzeteseknek is fontos, hogy legalább egy évben egyszer gyalogos zarándokútra induljanak, és megerősítsék egymást hivatásukban. Ahogy ugyanis Magó M. Teréz ferences szegénygondozó nővér tapasztalja, egyáltalán nem kapják készen a szerzetesi életet. Mint minden hivatásban, úgy itt is szükség van megerősítésre.

„A gyalogos zarándoklaton részt vevő szerzetesek számára fontos a töltekezés, a közös imádság ezen formája, amelyben a test és a lélek együtt van jelen” – mondta Magó M. Teréz ferences szegénygondozó nővér, aki az egyéni felajánlásán túl szerzetestársaival a hivatásáért és a békéért zarándokol.

Mint mondja, olyan világot élünk, ahol minden állandóság megrendült, az alapértékek is bizonytalanná váltak, ezért nagy szükségét érzi, hogy kapaszkodót nyújtsanak az embereknek, akik közül sokan lelki problémákkal küzdenek.

„Ma már sokkal kevésbé kapunk kész mintákat a társadalomtól. Egyre több döntést egyénileg kell meghoznia mindenkinek. Ez szabadságnak látszik, de sok esetben inkább elbizonytalanítás, ami akadályozza az egyén egészséges fejlődését” – vélekedett a szegénygondozó nővér, aki ezen okokból érzi fontosnak, hogy a zarándoklaton, majd a találkozón megerősítsék egymást, hogy aztán erőteljesebben tudják felmutatni az állandó értékeket a híveknek, és tudatosítsák bennük, hogy van, amin sem háború, sem járvány nem változtat.

„Mint egy zarándokúton, úgy az életben is vannak biztos pontok, és ezek nem az anyagiak. Másképp is lehetünk boldogok, csak tudni kell az örök célt. Az pedig Isten” – szögezte le a nővér.

Forrás és fotó: Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír