Hogyan követhetjük Jézust házasként ebben a világban? – Házas esték az Országúti Ferences Plébánián

Az Országúti Ferences Plébánián évente négyszer rendezik meg a Házas estéket. A házasság hetében tartott alkalmon Lendvai Zalán plébános, majd Biczi Ferenc köszöntötte a résztvevőket a plébánia képviselő-testülete részéről.

Fejérdy Gergely és Blandine Lagasse 19 éve házasok, három nagy gyermekük van. Több mint 15 éve a Chemin Neuf közösség tagjai. Sokáig Párizsban is éltek, négy éve azonban Budapestre költöztek. Blandine bíró, meg tudta tartani párizsi állását, mert munkáját online végezheti. Gergely történész, már igen korán a francia és frankofón kultúra lett a kutatási területe.

Gergely röviden bemutatta az 1973-ban Franciaországban alapított, Szent Ignác-i lelkiségre épülő Chemin Neuf közösséget, amelynek fő küldetése, hogy a keresztények egységéért imádkozzon. 33 országban jelenleg háromezer tagot számlálnak, Magyarországon pedig huszonöten tartoznak a közösséghez, általában házaspárok és két szerzetesnővér. A misszió nagyon fontos számukra, így a házaspároknak szóló Kána hét, az ifjúsági misszió és a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokon keresztül megvalósuló hithirdetés.

Blandine a házassággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az hármas szövetség: egymással és Istennel köttetik meg. Mint mondta,

Krisztus követésére vagyunk hivatottak házasként is, amit sokszor nehéznek érezhetünk, hiszen kihívásokkal nézünk szembe.

Az egyik ilyen, hogy rendkívül zsúfolt az időbeosztásunk a munka és a gyermeknevelés terhei miatt. Sokszor a szívünk is tele van aggodalommal, feszítenek a munkahelyi problémák, a betegségek. A mindennapi élet menedzselése mellett szeretnénk követni Jézust, de ennek sokszor nem találjuk meg a konkrét formáját, nem igazodunk el abban, mi a legfontosabb.

A másik kihívás, hogy amit a társadalom kínál és elvár, az nem felel meg az evangélium üzenetének. A világ számára fontos a pénz, a megjelenés, a külsőségek, a másoknak való megfelelés, a hatalom; az evangélium pedig a gondviselést hangsúlyozza, a testvéri megosztás fontosságát, mások tiszteletét és a szolgálatot.

Ebben a világban élünk, ide lettünk teremtve, és hivatásunk, hogy megtaláljuk Istent ebben a világban

– hangsúlyozta.

Folyton megéljük a feszültséget az evangélium és a világ üzenete között, akkor is, amikor konkrét döntéseket kell hoznunk akár a gyermeknevelés, akár a munka terén – magyarázta Blandine. Gergely elmondta, hogy egy rendkívül kecsegtető munkaajánlatra végül hogyan mondott nemet, hiszen egyértelművé vált, hogy ha elfogadná, nem jó irányba haladna tovább az élete. A döntésben sokat segített neki felesége, annak meghozatala után pedig nagy békesség töltötte el. Blandine hozzátette,

a konkrét helyzetekre nincsenek receptek, egy biztos: csak Krisztus segíthet abban, hogy tudják azt az utat választani, mely valóban a szabadsághoz, az örömhöz vezet.

Gergely és Blandine a továbbiakban arról beszélt, a Chemin Neuf közösségben való elköteleződés hogyan segíti őket abban, hogy Krisztus útján járjanak.

Az első ilyen az ima, melyet személyesen naponta szentírásolvasással és imacsoportban hetente végeznek. Sokszor tapasztalták meg, hogy a szentírási szakaszok megvilágosodást adnak további életükre nézve. Ilyen volt, amikor 2015-ben azt olvasták: Jézus átment a túlsó partra. Életük további eseményei erre a hívásra alapozva elvezettek odáig, hogy Magyarországra költözzenek.

Ugyanakkor családban élve az imádság sokszor küzdelmet jelent, még néha a napi öt perc odaadott idő is tudatosságot igényel. Gergely elmondta, egykor arra lett figyelmes, hogy a felesége hajnalban felkel, és elvonul imádkozni. Nemsokára már párban végezték ezt a hajnali imát, amelyben leteszik a nap terheit, és Istenbe kapaszkodnak.

Blandine kiemelte:

az ima legfontosabb kegyelme, hogy abban érezni lehet Isten hűségét.

Ugyan tapasztaljuk, hogy néha megszólít az ige, máskor nem, de akármilyen szegényen imádkozunk, akármilyen szárazságot élünk át, az Úr jelen van és hűséges. Ezzel kapcsolatosan elmondta, egy örökfogadalomra készülő magyar szerzetesnővér megkérdezett egy idős nővért arról, mi a hűségének a titka. Az azt válaszolta neki: Az Úr hűséges!

Az imádságban, a szentírási részekben Isten sokszor konkrétan szól hozzánk – mutatott rá Blandine, majd megosztotta erről egy tapasztalatát. Amikor Magyarországra készültek, sokat aggodalmaskodott, hiszen alig beszélt még magyarul, és a gyerekek is kicsik voltak még. A pusztai vándorlás történetét olvasva megrökönyödött a zsidó nép hálátlanságán, és hogy mennyire kívánkoznak vissza Egyiptomba. Aztán egyszer csak önmagára ismert az olvasott részben, és a ráismerés felszabadította a hálára, a bizalomra.

Gergely elmondta, a Chemin Neuf közösségben van egy lelki vezetésnek, kísérésnek nevezett gyakorlat, ami nem egyenlő a lelkivezetéssel. – Hathetente, kéthavonta egy testvérrel visszatekintenek az eltelt időszakra. Ez a testvér

nem ad tanácsot, nem nyújt megoldást az éppen aktuális problémákra, csak kérdez, és ezzel segít megérteni, hol tartunk, hogyan tudunk tovább haladni

– tette hozzá Gergely.

A másik gyakorlat a testvéri megosztás: hetente

a kiscsoportban mindenki kifejti a gondolatait egy megadott témáról, de ezeket senki nem kommentálja, csak befogadja, meghallgatja.

A testvéreket nem ők választják maguknak, hanem a közösség, így sokszor megtapasztalják, hogy azoktól kapják a legtöbbet, akikről nem is gondolták volna. A házaspárok együtt vesznek részt a kiscsoportban, ami lehetőséget nyújt arra, hogy rácsodálkozzanak egymás belső világára, azokra a folyamatokra, amelyeket otthon a rengeteg teendő, napi mókuskerék mellett nem tudnak megosztani. Egy-egy ilyen közösségi alkalom így a másik megismerésében is gazdagítja őket.

Gergely rátért arra, hogy a közösségben anyagi téren is fontos a megosztás: tizedet fizetnek a közösség számára. Ez először nagyon nehezére esett, hiszen megdolgozott a pénzéért, később azonban megtapasztalta az adakozás gyakorlásának pozitív hatásait. A felesége révén volt egy kis Citroënjük, amit eladhattak volna, végül mégis úgy döntöttek, hogy odaajándékozzák egy fiatal házaspárnak. Óriási örömöt okoztak vele. Átélték:

amit Istentől kapok, azt megoszthatom mással. Odaadhatom az anyagiakat és az időmet is.

A szolgálat ezekből az előbbiekből származik, ezek gyümölcse, eredménye – tette hozzá Gergely. – Azzal, hogy a szolgálatot nem mi választjuk, hanem a közösség adja, megtapasztalhatjuk, hogy mi mindenre vagyunk képesek.

Felvesszük Jézus igáját, aki azt mondta: Az én igám boldogító, az én terhem könnyű – hangsúlyozta Blandine. Majd arra bátorított: adjuk át az életünk kormánykerekét Jézusnak, ne csak hátra vagy magunk mellé ültessük őt be „az autónkba”, mert ő elkötelezi önmagát mellettünk mindenben, számára semmi sem közömbös az életünkben, tudja melyik a legjobb út nekünk.

Amikor Párizsban éltek még, és tervezték, hogy Magyarországra költöznek, Blandine rádöbbent, hogy az Úr nem várja el tőle, hogy feláldozza magát, az áldozatnak nincs helye az ő tervében. Ha ide hívja őket, akkor boldog lesz. Valóban így lett, Magyarországon érezte, hogy jó helyen van.

Isten jobbat, szebbet, nagyobbat képzel el az életünkről, mintha mi vezetnénk azt.

Gergely tanúságtételük zárásaként elmondta, hogy annyira fontos volt neki már fiatalkorában a francia kultúra, hogy másfél évig imádkozott azért, a felesége tudjon franciául. A sok ima eredménye aztán az lett, hogy magyarul nem tudott – tette hozzá nevetve. Blandine egyébként már nagyon szépen beszél magyarul, végig magyarul szólalt meg.

Az országúti Házas esték következő alkalma március 7-én lesz fél 8-kor. Uzsalyné Pécsy Rita tart majd előadást Ki viszi át a szerelmet? címmel a szexualitásról, melyre mindenkit szeretettel várnak.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír