Miserere nostri, Deus ómnium – Nagyböjti egyházzenei áhítatot tartottak a győri bencéseknél

A február 16-án, pénteken este 7 órakor a Loyolai Szent Ignác bencés templomban adott koncertjüknek a Miserere nostri, Deus ómnium címet adták. A szöveg remekül kapcsolódik nagyböjt elejének lelkületéhez: idézet Sirák fiának könyvéből, jelentése: „Irgalmazz nekünk, mindenség Istene” – egyben zenei áhítatuk záródarabjának, Cipriano de Rore jeles frank-flamand zeneszerző motettájának kezdősora is.

A koncerten a reneszánsz aranykorának további óriásai is képviseltették magukat: felcsendült három tétel Pierre de la Rue Missa Sancto Job című miseordináriumából, és elhangzott Josquin des Prez, a legnagyobb frank-flamand mester ikonikus műve is, a nagyböjti traktus szövegére komponált motetta: Dómine, non secúndum peccáta nostra. A többszólamú műveket a spanyol La Academia de los Nocturnos együttes adta elő Isaac Alonso de Molina vezetésével, aki a hágai Koninklijk Conservatorium tanára. A koncertműsor további részét a hamvazószerdai szentmise gregorián tételei képezték, melyeket Marcel Pérès francia zenetudós, zeneszerző, kórusvezető és énekes, az Ensemble Organum régizenei együttes alapítója, a gregorián és a pregregorián énekek szakértője vezényelt.

A pénteki alkalmat külföldi vendégeink vezetésével négy nap készülés, műhelymunka előzte meg, melybe kórusunk tagjain túl bekapcsolódott a Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium öt ének szakos diákja és magánénektanáruk, Horváth Loretta is. Ezzel a nagyobb csapattal mintegy a pénteki koncert rövidített változatát adtuk elő csütörtökön a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium tanárainak és diákjainak. A pénteki esti koncerten már csak három legkiválóbb énekesünk, Dunca-Stadler Zoltán, Szabó Barnabás és Tamási Márton vettek részt. Szavakba önthetetlen élményeket éltünk át az előadóknak köszönhetően, különösen Marcel Pérès gregoriáninterpretációi folytán. A legendás karnagy megmutatta, micsoda gazdagság és mélység rejlik ezekben a dallamokban, a szent zene által valóban kiragadott minket az időből.

Ritkán adódik a szakmában, hogy ennyi nagyszerű zenész dolgozhat együtt. Február 11-én, vasárnap Győrbe érkezve Isaac Alonso de Molina jegyezte meg viccelődve, Darth Vader után szabadon, hogy „Ez a hét sokáig emlékezetes lesz.” Ez valóban így lett, így lesz. Minden képzeletünket felülmúlta ez a hét, és reméljük, nem utoljára dolgozhattunk együtt ebben a formában. Deo gratias!

*

A győri jezsuita-bencés kórus története

1626. augusztus 25-én a győri származású Dallos Miklós püspök fáradozására II. Ferdinánd király gimnáziumot alapított Győrött, melynek vezetését a jezsuita rendre bízta. A tanítás egy évvel később vette kezdetét, az énekegyüttes és a zenekar pedig 1628-ban indult virágzásnak, és egészen a jezsuiták 1773-ban történt feloszlatásáig működött. A templomi együttes az alapításától kezdve a liturgikus éneket tekintette legfőbb hivatásának. A szólamkönyveibe a Chorus Collegi Jaurini nevet jegyző muzsikusok évente 52 alkalommal teljesítettek szolgálatot, a nyári vakáció három hónapját pedig inkább a pihenésnek szentelték. Az első időket a kor ízlésének megfelelő korabarokk ’seconda pratica’ zeneisége határozta meg, a karnagyok a római Collegium Germanicum et Hungaricum egykori növendékeiként, Giacomo Carissimi tanítványaiként sajátíthatták el az egyházzene alapjait. A 157 önálló művet, szinte teljes egészében liturgikus tételeket felvonultató barokk kori kottatáruk tanúsága szerint nem csupán a miséken zenéltek, hanem rendszeresen énekeltek vesperást több szólamú Magnificattal és Mária-antifónával, és a nagyheti szertartásokon is szolgáltak. A kottatár jelentős része Valentin Rathgebertől való, aki személyesen adományozta a szólamkönyveket a jezsuita templomnak 1735-ös győri tartózkodása idején.

A jezsuiták távozása után 1773–75-ig Istvánffy Benedek vette át a karnagyi feladatokat, távozása után az együttes lassú sorvadásnak indult.

1802-ben I. Ferenc császár a gimnáziumot a bencés rendre bízta, akik újjászervezték ugyan az együttest, viszont évente csak néhány alkalommal énekeltek „zenés misét”.

A 20. század első felében újabb virágzás következett, Németh Döme OSB karnagysága idején a 80 fős kórus mellé 30 fős szimfónikus zenekar is társult. A II. világháború után Nádasi Alfonz OSB néhány évnyi karnagysága alatt az együttes reneszánsz polifóniát énekelt. 1956-tól ötven éven át Jáki Teodóz OSB vezette a kórust, amely a francia romantika évtizedei után a Magyar Kórus Mozgalom zenei anyagát szólaltatta meg.

2002-ben Kelemen Áron OSB szervezte újjá az addigra már néhány főre zsugorodott együttest, újra meghonosítva a gregorián vesperások éneklését, és a miséken is visszavezetve a latin gregorián éneket. Ünnepi alkalmakkor Carissimi művei hangzottak el ismét a liturgiában, 2003 és 2017 között öt önálló album és mintegy 150 koncert színesítette az immáron Collegium Musicum Jaurinense néven újjáalakult együttes zenei szolgálatát.

2020 szeptemberétől Bruckner Máté vezeti az együttest, a gregorián ének mellett pedig újra komoly szerephez jutott a reneszánsz polifónia.

A kóruspróbák alkalmával rendszeresen imádságokon, lelkiségi nevelésen vesznek részt a fiatalok, hogy a későbbiekben valóban tudatos hívő katolikus keresztényként a társadalom kovászai legyenek.

Forrás: Győri Szent Mór Bencés Perjelség

Fotó: Halász Gábpr

Magyar Kurír