Szent María Antonia de Paz y Figueroa, aki mindenkihez el akarta vinni Istent

María Antonia de Paz y Figueroa 1730-ban született az argentin Tucumán tartományban, jómódú, patrícius családban. Kiskorától kezdve keresztény értékek, elvek szerint nevelték, és hamarosan kapcsolatba került az ignáci lelkiséggel. 1745-ben magánfogadalmat tett a jezsuita rendhez kapcsolódóan, és más megszentelt életű nőkkel együtt közösségi életet kezdett élni.

1767-ben, miután a Jézus Társaságát kiűzték a spanyol korona területeiről, María Antoniában megérett a szándék, hogy folytassa a lelkigyakorlatok apostoli munkáját. Úgy gondolta, a lelkigyakorlatok minden társadalmi réteg számára értékes jótéteményt jelentenek. Ehhez a tervéhez megkapta gyóntatója, Santiago del Estero város püspöke jóváhagyását, és egy házat nyitott a városban. Az általa követett módszer nagyon egyszerű volt. Amint megérkezett egy városba vagy faluba, amelyet a lelkigyakorlatok helyszínéül kijelöltek, azonnal jelentkezett a különböző hatóságoknál, hogy megszerezze a megfelelő engedélyeket. Amint az értesítéseket kifüggesztették, gondoskodott arról, hogy meghívjon néhány lelkes papot, akik képesek voltak a lelkigyakorlatokon prédikálni, és keresett egy megfelelő helyet, ahol körülbelül tíz napon keresztül száz ember elférhetett. Ezekhez az alkalmakhoz mindig sikerült beszereznie mindent, amire a résztvevők ingyenes ellátásához szükség volt, valamint megoldania a sok felmerülő logisztikai problémát. Ezek a kurzusok számtalan gyümölcsöt hoztak: a szokások, az élet mélyreható megváltozását, a szenvedélyektől való megszabadulást, sok bűnös megtérését, a világi hívságok elhagyását, a papok, női és férfi szerzetesek élethivatásának megerősödését.

María Antonia a lelkigyakorlatok számos résztvevője számára az alázatos és természetes egyszerűség példájává vált, aki segítőkészségével és bölcsességével sok mindent fel tudott építeni. 1779-ben, miután Jujuy, Salta, Tucumán, Catamarca, La Rioja és Córdoba városokban (háromezer kilométert gyalogolva) előkészítette a lelkigyakorlatokat, Buenos Airesben telepedett le (újabb másfél ezer kilométert gyalogolva), ahol hamarosan elnyerte a püspök megbecsülését és bizalmát, aki számos lehetőséget adott neki. Ő vezette be Szent Kajetán tiszteletét, ami jelenleg Argentínában széles körben elterjedt.

Rendíthetetlen hite, rendkívüli reménysége, Isten és a felebarátai iránti mérhetetlen szeretete tette María Antoniát hiteles eszközzé az Úr kezében, és ragyogó apostolkodásával mélyen hatott környezetének keresztény életére. Meggyőződéses és lelkes nőként bizalommal nézett szembe minden helyzettel az életében, különösen a legkedvezőtlenebbekkel. Szeretettel gyakorolta az imádságot, az áldozathozatalt és a bűnbánatot, olyannyira, hogy mezítláb járt és ciliciumot viselt. Kivételes körültekintése miatt is nagyra becsülték, ami különösen abban nyilvánult meg, hogy mielőtt bármilyen döntést hozott volna, tanácsot kért bölcs emberektől és vallási tekintélyektől.

Kedvességének köszönhetően képes volt testvérré tenni gazdagokat és szegényeket anélkül, hogy bárkiben is elégedetlenséget keltett volna. Mindezzel kivívta számos jótevő megbecsülését, akik támogatták munkáját. 1790 és 1792 között a mai Uruguay területére is eljutott, hogy apostolkodását népszerűsítse és terjessze. Buenos Airesbe visszatérve egy nagyobb épület építésébe fogott, felépítette azt a lelkigyakorlatos házat, amely ma is működik. Apostoli művét megszentelt életet élő nőkre bízták, akik később megalakították az Isteni Megváltó Leányainak Intézetét.

1799 márciusának első napjaiban Isten Szolgája súlyosan megbetegedett. 1799. március 7-én halt meg, az Úr kezébe helyezve életét. Testét teljes szegénységben temették el a Buenos Aires-i La Pietà templom melletti temetőben, majd később áthelyezték a templom belsejébe, ahol ma zarándoklatok célpontja.

Forrás: Causesanti.va

Fotó: Vatican Media; Mamaantula.com

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír