A Lélekre hagyatkozunk

Jézushoz hasonlóan a szent negyven nap kezdetén mi is a Lélekre hagyatkozunk.

Engednünk kell, hogy Isten Lelke bennünket is kivezessen pusztai magányunkba, ahol Istennel és önmagunkkal találkozhatunk.

A szent idő felhangosítja azt a belső vágyat, mely szerint bíznunk kell a Lélek inspiráló vezetésében. Ez minden folyamat kezdő gesztusa, így a nagyböjti utunk első lépése is. Ilyenkor elhatározások, lelkigyakorlatok segítségével törekszünk arra, hogy egyesüljünk a pusztába visszavonuló Názáreti Jézussal, és példájából merítve magunk is próbáljuk gyakorolni az önmegtagadás különböző formáit. Krisztus-hívőként arra is figyelünk, hogy megfogalmazzuk nagyböjti utunk célját, leírjuk vagy legalább tisztázzuk személyes szándékainkat, de örök intenció, hogy élőbbé és személyesebbé tegyük imaéletünket is.

Az evangéliumban Jézus szavai iránytűként állnak előttünk. Az évenként visszatérő nagyböjti hetek a megtérés, a visszafordulás időszakát jelentik, és ezt hangsúlyozzák a szentírási szakaszok is: Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! – olvassuk Jézus felhívását. A megtérés életünk állandó feladata, melyben a visszatalálás nagy kegyelmét kérjük. Amíg az embernek vannak bűnei, addig mindig is szüksége lesz Isten irgalmára. Azt kell felismernünk, hogy az emberi törékenységből újra és újra vissza kell térnünk a kegyelem és az irgalom állapotába. Ferenc pápa számtalanszor megfogalmazta: Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk. Ez az isteni magatartás bátorít bennünket arra, hogy az embernek sem szabad belefáradnia a bűnbánatba.

Isten megelőlegezett bizalmában és szeretetében járunk, mert fáradhatatlan és irgalmas felénk fordulása már megtörtént. Mindez nem csupán egy múltbeli esemény; Isten irgalma állandó, élő és a jelenre is érvényes.

Azért él bennünk a remény, hogy a bűnbánat útjára léphessünk, mert hisszük, hogy az ebben rejlő kegyelem segít visszatalálnunk Istenhez és önmagunkhoz. Az úton szükséges első mozzanat annak megtapasztalása, hogy Isten szeret és irgalmas, majd ezt követi a belátás, a lelkiismeret-vizsgálat, a bűnbánat és az új élet elfogadásának lépései. Az Istenhez való visszatalálás útját tehát nem a körülményeknek kell kikövezniük, a megoldások nem kívülről érkeznek, hanem értelmem, szívem és cselekedeteim együttes gyümölcseként érlelődnek. A legszebb ajándék, amikor a teljes ember talál vissza. Sem a szív, sem az értelem, sem a tettek szintjén nem lehet félmunkát végezni, hiszen amint Isten irgalma teljes és végtelen, úgy az emberi munkálkodásnak is a teljességre kell törekednie.

A megtérésnek van folytatása: az evangélium hirdetése. Keresztségünk és az abban kapott istengyermeki létünk az evangélium hirdetésében és megélésében tud igazán kiteljesedni. Ehhez szükségünk van arra, hogy mindig bízzunk a megelőlegezett irgalomban, és a megtérés útján elindulva a visszatalálás embereivé váljunk.

Szerző: Serfőző Levente 

Magyar Kurír