A tudomány a keresztény kultúrkörben született meg – Beszélgetés Jáki Szaniszló OSB munkásságáról

Győrben, a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban tartott konferenciát a Széchenyi István Egyetem Vallás és Tudomány Kutatócsoportja, valamint a Szent Mór Bencés Perjelség szervezte a világhírű katolikus tudós munkásságáról.

– Mit tudunk Jáki Szaniszló gyermekkoráról? Milyen volt a családi háttere?

– Mélyen vallásos, ötgyermekes családba született. Két fiútestvére, Zénó, Teodóz és ő maga is bencés szerzetes lett, mindhárman különleges pályát futottak be. Jáki Teodóz a csángó magyarok apostola volt; személyes kötődésem is van hozzá, a győri bencés gimnáziumban tőle tanulhattam az ének-zenét. Két lánytestvérük is volt, az egyikük sajnos nem érhette meg a felnőttkort, a másik viszont sokáig élt itt, Győrben. A gyerekei közül februárban többen is részt vettek a Jáki Szaniszlóról rendezett kétnapos konferencián.

– Jáki Szaniszló nagyon korán igent mondott az Úr hívására, már tizenkilenc évesen, 1942-ben belépett a bencés rendbe. 1947-ben Rómába került. Összefüggésben van ez azzal, hogy akkor már nyilvánvaló volt, nincs erő, amely megakadályozhatná a kommunisták egyeduralmát?

– Részben igen, részben nem. Az elöljárói hamar felismerték a kivételes tehetségét, és azért küldték Rómába tanulni, hogy a teológiai műveltsége még gazdagabb legyen. Az eredeti terv az volt, hogy római tanulmányainak befejezése után hazatér, és a tudását itthon kamatoztatja. Sajnos azonban a politikai helyzet másképpen alakult, ezért a rend eljárói arra kérték a Rómában tanuló bencéseket, hogy maradjanak Nyugaton, és csak akkor térjenek haza, ha megváltoznak a politikai viszonyok. Ezért Jáki Szaniszló pappá szentelése már Olaszországban, Szent Ferenc szülőhelyén, Assisiben történt. Közben Rómában természetesen elvégezte a teológiát, majd később ugyanitt doktorált belőle, a Szent Anzelm Egyetemen. Ez volt az első doktorátusa. 

– Rómából hogyan került az Amerikai Egyesült Államokba? 

– Ez hosszabb történet. Miután 1950-ben befejezte római tanulmányait, a rend elöljárói helyet kerestek neki. Jáki Szaniszló többször említette, hogy a bencés gimnáziumban nagyon jól megtanult franciául. A teológiai disszertációját is francia nyelven írta. A rend elöljárói mégis Amerikába küldték, azzal a megbízással, hogy Pennsylvaniában, a latrobe-i Saint Vincent-szemináriumban franciát tanítson a bencés növendékeknek.

– Három év tanítás után azonban közbejött egy súlyos betegség… 

– Egy rosszul sikerült mandulaműtét következtében tíz évre csaknem teljesen elvesztette a hangját, nem igazán tudott beszélni. Később többször elmesélte, hogy sokat gondolkodott ekkoriban, és arra jutott, jobb írni és publikálni, mint árkot ásni, ezért a bencések jelmondatát – Ora et labora (Imádkozz és dolgozz) – követve eldöntötte: fizikát és matematikát fog tanulni. Amerikában már mindkét tárgyból végzett előtanulmányokat, de ekkor továbbképezi magát. A Nobel-díjas Victor Franz Hessnél írja meg a doktori disszertációját fizikából, a radon légköri eloszlásáról. Hess elismerően nyilatkozik róla, egy tanulmányt is publikálnak közösen a témában.

– Jáki Szaniszló első jelentős könyvének címe: A fizika látóhatára. Ezt 1966-ban adták ki Chicagóban. A kötetben a középkori vallásosság és tudományosság jelentősége mellett érvelt. Beszélne erről?

– A könyvnek csak egy fejezete szól arról, hogy a középkori gondolkodás mennyire meghatározza a tudományt. A fordításban jelentős részt vállalt Jáki Szaniszló testvére, Zénó is. Ő maga is úgy nyilatkozik, hogy ez a könyv elsősorban a fizika relevanciájáról, illetékességéről szól. Jáki Szaniszló tudománytörténeti munkássága forradalmi, még ha nem is előzmény nélküli. A 19. század végén és a 20. század elején élt francia katolikus fizikatörténészről, Pierre Duhemről írt monográfiájában bemutatja: már ő is feltárta annak alapjait, hogy miként és milyen mértékben hatott a középkori vallásosság a kor tudományára. A modern tudomány legfontosabb alaptörvényei és alapvetései már a késő skolasztikában, a 13–l4. században megjelentek a párizsi Sorbonne-on. Jáki Szaniszló rávilágít arra is: nem csupán arról van szó, hogy egy középkori egyetemen Jean Buridan lényegében felfedezi Newton első törvényét vagy annak egy korlátozott változatát, hanem azt is bemutatja, hogy emögött egy vallásfilozófiai vita áll, egy keresztény dogma: Isten a világot a semmiből és véges idővel ezelőtt teremtette. Ez a dogma összeegyeztethetetlen az arisztotelészi fizikával. A korabeli csillagászokat rendkívüli módon érdekelte, hogy ha a Jóisten megteremtette a világot, majd magára hagyta, de a bolygók keringenek a pályájukon, akkor mi az, ami fenntartja ezt a mozgást. Arisztotelész szerint a mozdulatlan mozgató mozgatja őket. Ez azonban, annak ellenére, hogy Aquinói Szent Tamás istenérvként is használja, nem feltétlenül egyeztethető össze a keresztény dogmatikával. Ő egyébként úgy érvel: puszta ésszel, a filozófia által nem tudunk eljutni arra, hogy Isten véges idővel ezelőtt a semmiből teremtette a világot. Ezt csak a Szentírásból ismerhetjük meg. Mások másképpen is érvelnek, de a lényeg az: ezt a dogmát csak a IV. Lateráni Zsinat hirdette ki, 1215-ben. Több mint száz évvel később, azzal kapcsolatban, hogy a bolygók miért maradnak mozgásban, ha az Isten a teremtés után magára hagyta őket, Buridan kimondja a mozgástan legalapvetőbb törvényét, a tehetetlenség törvényét. Ezt ma Newton első törvényeként ismerünk, bár a tudománytörténészek tudták, és maga Newton is elismerte, hogy már jóval előtte mások is felfedezték.

Jáki Szaniszló megvilágítja: a kereszténységnek ez a két dogmája kellett ahhoz, hogy az arisztotelészi világképet felválthassa Newton első törvénye, és elindulhasson egy olyan tudományos forradalom, amely révén kialakulhatott a mai fizika.

– Jáki Szaniszló szerint sokáig három előítélet határozta meg és akadályozta a tudománynak a valláshoz való viszonyát: az empirizmus, az idealizmus és az antiklerikalizmus.

– Az antiklerikalizmust némileg már érintettük, bár a közvéleményben ez elsősorban Giordano Bruno és a Galilei-per kapcsán jelenik meg. Szaniszló atya a Galilei-perrel kapcsolatban írt egy monográfiát, magyarul is megjelent. Tudománytörténeti szempontból is nagyon szépen feltárja a lényeget: nem arról volt szó, hogy az Egyház lesöpörte volna az érveket. Sőt, amint Jáki Szaniszló kifejti: a közhiedelemmel ellentétben Galilei sokkal jobb Szentírás-értelmező egzegéta, mint az egyházi ellenfelei, akik viszont sokkal jobb tudósok, mint Galilei. Az adott korban nem álltak még rendelkezésre azok a perdöntő bizonyítékok, amiket mi már ismerünk. Ráadásul ahogyan Galilei hivatkozott az árapály-jelenségre a Föld mozgásának bizonyítékaként, az teljesen légből kapott, alaptalan volt abban a korban. Az empirizmus és az idealizmus ilyen szempontból mint két véglet jelenik meg. Jáki Szaniszló elutasítja azt a filozófiai idealizmust, amely szerint az emberi tudattól függetlenül nem tudjuk elképzelni a világot. Érdekes módon ezzel neki alapvetően nem filozófiai, nem is tudományos problémái vannak, hanem hívő bencés szerzetesként vallásiak.

Fölteszi a kérdést: mi a keresztény hitünk alapja? Az, hogy Jézus Krisztus feltámadt, az apostolok látták az üres sírt mint valóságos tapasztalatot. Ha az idealizmus meggyengíti a tapasztalatot, azt hirdetve, hogy az az emberi tudattól függetlenül nem létezhet, akkor a hitünk alapja is meggyengül. Ezért ő semmiféle idealista alapokon nyugvó filozófiát vagy világnézetet nem tudott elfogadni.

Mai szemmel olvasva sokan bírálják azért is, hogy miért üt meg kemény hangot Kanttal, Hegellel, a fenomenológiával szemben – ennek ez a háttere. A túlzott empirizmuson pedig azt érti, hogy el kell fogadnunk: a tapasztalatokból szerezhetünk ugyan fontos információkat, de nem szabad átesnünk a ló túlsó oldalára. A világ megismerésének van egy tárgyköre, amit mérhető mennyiségekkel, számokkal írhatunk le; erre szolgál a természettudomány, elsősorban a fizika. Ám vannak olyan mennyiségek is az életünkben, amiket nem tudunk számszerűen leírni, amikhez nem tudunk számokat társítani. Erre mondta nagyon frappánsan: próbáljon meg valaki bármilyen számot rendelni a gond, a szorongás, a félelem tapasztalatához – ez lehetetlen, mégis a létünk igazán fontos tényezői.

– Jáki Szaniszló gyakran írt arról, hogy a tudománytörténetet egyesek igazságtalanul és helytelenül keresztényellenes ideológiai fegyverként használták. 

– Giordano Bruno és Galilei esete nagyon jó példa erre. Jáki Szaniszló egyértelműen cáfolja azt a téveszmét, hogy Giordano Brunót azért égették meg, mert azt mondta, hogy a Föld kering a Nap körül. A konkrét vádirat nem erről szólt, csak megjelenik benne mint sokadik pont. Giordano Bruno eretnek gondolatokat hirdetett, tagadta Jézus Krisztus isten voltát és azt, hogy Mária szűzen szült volna. Természetesen nem lett volna szabad máglyára küldeni emiatt, de ez a per nem a tudomány és a vallás szembenállását példázza, hanem az eretneküldözés egy tragikus története volt. Galilei kapcsán pedig már említettem, hogy bármennyire furcsa is, a tudományos érvei nem voltak elég megalapozottak a maga korában. Van erre egy perdöntő bizonyíték. Ha a Föld kering a Nap körül, akkor éves szinten megfigyelhető az állócsillagoknak egy nagyon pici mozgása. Keplernek akkor még nem volt távcsöve. Rendszeresen levelezett Galileivel, akinek viszont volt. Kepler sürgette őt, végezzen méréseket, hogy igazolhassák ezt a jelenséget. Nem tudjuk biztosan, hogy Galilei végzett-e ilyen méréseket, véleményem szerint igen, és negatív eredményt kapott. Mindenesetre azt mondta: azért nem tudjuk mérni ezt a jelenséget, mert a csillagok nagyon messze vannak, és túl kicsi a távcső hatótávolsága. Ez igaz is. De amikor valaki előáll egy forradalmian új tudományos nézettel, és azt mondják neki, igazolja mérésekkel, ő pedig azt válaszolja: azért nem mérem meg, mert még nem tudok pontosan mérni, azt nem veszik komolyan, mi is megmosolyognánk. Utólag már nem, de az adott korban igen. Galileinél több ilyen eset is volt. Említettem az árapály-jelenséget, de ugyanez a helyzet a passzátszéllel is, aminek szintén köze van a Föld forgásához, ám amit Galilei mond, hogy a Föld forgása következtében „lemarad” a levegő, és ezt érezzük a tengeren, az teljes képtelenség. Később igazolódtak ezek a tévedések. A 19. században megjelenő ateizmusra és vallásellenességre épülő tudománytörténet-írás terjeszti el azt a képzetet, hogy a tudomány és a vallás szemben áll egymással. A Galilei-pernél voltak szerencsétlen megnyilvánulások az Egyház részéről, de figyelembe kell vennünk: ez volt a megszülető természettudomány, a fizika és a kereszténység első találkozása, ami valóban nem jól alakult. Később már nem fordultak elő ilyen esetek. Jáki Szaniszló sokat írt arról, hogy rengeteg fizikus, tudós ember mélyen hívő volt. Például James Clerk Maxwell, akinek a munkásságát, levelezését behatóan tanulmányozta. Ezekből kiderült: az az irány, ami felé elmozdult, nevezetesen, hogy az elektromágnesesség egy nagy összefoglaló elméletben tárgyalható, kapcsolatban volt a hitével. Azzal a meggyőződésével, hogy a Jóisten egy nagy elméletet teremthetett, egy egészet, amit képesek vagyunk leírni. Ez pedig nagymértékben inspirálta Maxwellt, hogy megalkossa az elméletét, s ezáltal hozzájáruljon a tudomány fejlődéséhez. Ezeknek az összefüggéseknek a feltárásában Jáki Szaniszlónak mint tudománytörténésznek elévülhetetlen érdemei vannak. 

– Gyakran elhangzik vele kapcsolatban, hogy nagy hatást tett a pápákra is, Szent II. János Pálra, XVI. Benedekre. 

– Jáki Szaniszlóra emlékezve öt évvel ezelőtt Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke szervezett volna egy konferenciát a hit és a tudomány tárgykörében. A pandémia miatt ez elmaradt, de megszületett egy tanulmánykötet. Ebben Székely László, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa levezeti, hogyan hatott II. János Pál Fides et ratio (Hit és ész) kezdetű enciklikájára Jáki Szaniszló munkássága. Emlékeztet rá: XII. Piusz pápa úgy hivatkozott az ősrobbanás elméletére, mint istenbizonyítékra. Jáki Szaniszló viszont A fizika látóhatára című könyvében leszögezi: a tudománynak megvannak a korlátai. Nem alkalmas arra, hogy cáfolja a vallást, de arra sem, hogy igazolja. Az ősrobbanás nem igazolható istenérvként. Ahogyan Szaniszló atya felfogja a fizika és a vallás kapcsolatát, az több ponton is megjelenik a Fides et ratióban. Szent II. János Pál többször is találkozott Szaniszló atyával, XVI. Benedek pedig nem egy alkalommal elismerően nyilatkozott róla. 

– Jáki Szaniszló a hit és az értelem közötti kapcsolat elkötelezett kutatója, hirdetője volt. Egyszer azt mondta: „A tudomány virágzása lényegében a kereszténységhez és a megtestesülésről alkotott keresztény felfogáshoz kapcsolódik.” 

– Így igaz. Külön kötetet szentelt annak, hogy bebizonyítsa: nem véletlen, hogy a tudomány a keresztény kultúrkörben született meg. Alaposan utánajárt annak, milyen feltételekre volt szükség a tudomány létrejöttéhez. Rámutatott, hogy a középkor első felében az arab kultúra, tudomány, csillagászat fejlettebb volt, mint az európai. Avicenna karnyújtásnyira volt a tehetetlenség törvényének kimondásától, de nem teszi meg ezt a lépést dogmatikai okok miatt, és mert rájön, hogy az iszlám istene nagyon transzcendens, az abszolutúmban helyezkedik el. A mi istenképünk árnyaltabb, racionálisabb. A keresztény Isten észszerűen rendezi el a világot.

Szaniszló atya egyik kedvenc idézete a Bölcsesség könyvéből való: „Mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el” (11,20).  Vallotta: a középkori keresztény Európa volt az a bölcső, ahol a tudomány élve tudott megszületni.

Kellett ehhez a dogmatika, az istenfogalom, a tapasztalat. Említettük már az imént: a mi hitünk alapja, hogy az apostolok látták az üres sírt, és találkoztak a feltámadt Jézus Krisztussal. Ezt nem vonhatjuk kétségbe. Szaniszló atya sokat beszélt a panteizmusról is, amit veszélyesnek tartott. Leszögezte: a kereszténység mentes a panteizmustól, hiszen ha a világ egyenlő Istennel, akkor a megtestesülésnek nincs értelme. Hitünk szerint Isten a világba jön. Ám ha Isten maga a világ, akkor nem kell megtestesülnie. Keresztény ember nem lehet panteista. Ha viszont ez így van, akkor a természet kutatható, mert a természet nem Isten. Említhetjük Deutero-Izajás könyvét, a Biblia egyik legkorábbi szövegét, amelyben arról ír, hogy Isten a természet törvényei fölött is uralkodik. A babiloni fogságban sínylődő népnek óriási vigaszt jelent, hogy hatalmas az Isten, kivezeti őket Babilonból, megmenti őket. Itt kimondatik, hogy vannak természeti törvények, s azok Isten uralma alatt állnak. A zsidó–keresztény kultúrában ez beleivódik a gondolatvilágunkba. Galilei és Newton is vallották: Isten két könyvet írt, és mi a másodikat, a természet törvényeiről szólót tárjuk fel. Ehhez mindenképpen kellett a keresztény világkép és kultúra.

Fotó: Lambert Attila; archív: Vatican News, Szent Mór Bencés Perjelség

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. március 10-i számában olvasható.