Az első szavak

Az elsőnek mindig különleges súlya van. Áll ez az első szavakra is. Mekkora izgalommal, várakozással lesi például egy család, mi lesz az első szava a pár hónapos csecsemőnek: mama vagy papa? Érdekes ezért megfigyelni, hogyan, milyen körülmények között szólal meg Jézus először az egyes evangéliumokban, és mit mond akkor. Különösen érdekes ez Márknál: ez az evangélium amellett, hogy a legrövidebb, abban is eltér a többitől, hogy Jézus itt igen keveset tanít, inkább cselekszik, megy, csodákat tesz… Ezen a vasárnapon azt hallhatjuk, melyek Jézus első szavai Márk szerint. E szavak jelentőségét az is aláhúzza, hogy mire idáig jutunk az evangéliumban, már túl vagyunk Keresztelő János történetén, Jézus megkeresztelkedésén és pusztai megkísértésén is. Jézus egyik esetben sem szólalt meg.   

Melyek hát az első szavak? Csupa súlyos felszólítás: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa, tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” Továbbá: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek benneteket!” Nincs kedves bemutatkozás, a hallgatóság megnyerése, esetleg biztató szavak arról, hogy Isten mennyire szereti a megszólítottakat.

Mégis e két különböző mozzanat, melyeket egymás után említ a Szentírás, mintegy összegzi, hogyan szól Isten az emberhez, és mit kíván: Tartsatok bűnbánatot, (az eredeti görög alapján: térjetek meg), higgyetek, kövessetek. 

Hívásával Jézus nem csendben kúszik be a megszólítottak és felszólítottak életébe, hanem szinte berobban. Sürgető voltát érezzük: az idő beteljesedett, Isten országa közel van, és sürgős választ vár, nem tűr halasztást. 

Egy elkényelmesedett vallásosság hamis biztonságérzetével szemben Jézus azt állítja, hogy sürgős változásra van szükség, ami bűnbánattartásban, megtérésben és követésben áll. Vagyis valami gyökeresen újnak a befogadásában és a megszokott régi elhagyásában. 

Jézus tehát hív valamire: alapvető változásra. A vezetők, szervezetfejlesztők nagy kérdése mindig az, hogyan lehet változást elérni másokban, és tartóssá tenni azt. Jézus persze nem ilyen típusú receptet kíván adni.

Flannery O’Connor amerikai írónő egy mondata azonban segít eligazodni abban, hogyan értsük a változásra hívást:

Nem tudom, bárki is megtérhet-e anélkül, hogy saját magát kirobbanó, vakító fényben látná; olyan robbanás ez, amely élethosszig tart.”

Ez a sürgős változás – bűnbánat, megtérés, Jézus nyomába szegődés – azért következhet be, mert az idő beteljesedett, Isten országa, királysága közel van. Ez az isteni uralom nem új államforma vagy hely, hanem Jézus személye. Őáltala és voltaképpen benne valósul meg Isten közelsége és uralma. Megtérés és követés ennek a következménye: Jézusnak, Isten személyes közelségének kirobbanó, vakító fényében látni magunkat, ez az általa kívánt átalakulás kezdete és feltétele.  

Szerző: Deák Hedvig OP

Magyar Kurír