Római pillanatképek az irgalmasság szentévének első hónapjáról

Rendházunk, a Residenza di San Canisio, egészen közel fekszik a Vatikánhoz, a Szent Péter térre vezető Via della Conciliazione sugárút baloldali párhuzamos utcájában, a Santo Spirito-templom és a hozzá kapcsolódó kórház mellett található. Reggelente a rádióba jövet, ahogy kiérek a sugárútra, máris a jubileum kellős közepén találom magam. Balra pillantva látom a Szent Péter teret a karácsonyfával, és a híveknek a bazilika szent kapuja felé kígyózó sorát. Jobbra fordulva indulok az Angyalvárral szemközt fekvő Vatikáni Rádió épülete felé a sugárúton, és jönnek velem szemben a zarándokcsoportok.

Óhatatlanul is mindig eszembe jut a 2000-es nagy jubileumi szentév és persze II. János Pál pápa. Akkor is a rádióban dolgoztam, ugyanazt az utat jártam jövet-menet…

Az első szemmel látható, lényeges különbség a két jubileum között, hogy a Via della Conciliazione pár hete gyalogos zóna lett. Felbecsülhetetlen érték ez. Korábban autóbuszok sokasága kerülgette egymást, ontotta magából a zarándokokat, kocsifolyam is hömpölygött a Szent Péter tér felé. Most kezdjük lassanként birtokba venni az új helyzetet, mi, gyalogosak, rómaiak és zarándokok… A gyerekek érzik meg a leggyorsabban, elengedik a szülők kezét és szaladgálni kezdenek. És ha egy kisgyerek futkos össze-vissza, akkor kacag és kurjant is hozzá. Kell ennél szebb jubileum? Gyermekzsivajjal!

A zarándokok tulajdonképpen jöhetnek minden irányból, bármely utcából, de ha igaz, hogy az utak Rómába vezetnek, akkor itt Rómában a Szent Péterhez találnak! Ezt az odatalálást próbálták megkönnyíteni a jubileum Róma városi és vatikánvárosi szervezői. Ennek gyümölcsei lettek azok a külön útvonalak, amelyek egyenesen a zarándokoknak teremtettek.

A Conciliazione út neve most különösen is beszédes, mert a „kiengesztelődés” nevében és jegyében terelgeti a bárányokat a megbékélés kapuja felé, aki a Krisztus. Péter itt annyiban fontos, hogy sajátos „kulcsos és megerősítő” küldetése jegyében Jézushoz vezessen.

A zarándokok a sugárút elején a jobboldalra húzott, most felszerelt kordonok között haladnak. Amikor megépítették, attól tartottam, hogy üresen marad, mert hát ki szeret kijelölt úton menni, pláne kordonok között. Szerencsére a zarándokok másként gondolkodnak, és a Szent Péter-bazilika szent kapuja felé haladva, a számukra kijelölt sávban, valami sajátos öntudat születik meg bennük. Ezt látom és tapasztalom, s osztom meg most veletek.

Az Angyalhídon jönnek át a zarándokok, miként a századok során történt ez szakadatlanul. Az ősi hidat Hadriánusz császár építtette 134-ben, hogy a város népe a Tiberisz túlpartján fekvő saját óriási mauzóleumához jusson. Miközben a mauzóleum lassan pusztulni kezdett, a zarándokok egyre többen jöttek, de nem a nagy császári emlékműhöz, hanem a galileai halász sírjához. Olyannyira, hogy a hidat a középkorban róla nevezték el Pons Sancti Petri, Szent Péter hídja néven. Angyalhídként először Nagy Szent Gergely pápa nevezte úgy 600 tájt, miután Mihály arkangyal közbenjárására egy szörnyű pestisjárvány alábbhagyott.

A Szent Péter-bazilikával szemben, a sugárút túlsó végén állították fel a zarándokok fogadóállomását, akik a jubileum logójával díszített zászlók között lépnek be a sátorba, itt kapnak a csoportok egy közel másfél méter magas feszületet, és indulnak imádsággal a szent kapu felé.

Szent Család vasárnapján, reggel kilenckor is találkoztam egy népes csoporttal, élükön papjukkal, kezükben rózsafüzérrel vonultak, imádkozva. „Vivano i pellegrini! – Éljenek a zarándokok!” – köszöntem rájuk, mire derűsen és integetve válaszoltak. Kérdésemre büszkén mondták, hogy „Siamo da Padua!”, Páduából jöttünk. Úgy vonultak, mint az El Camino vagy a Via Francigena ösvényein a zarándokok.

Vajon ezt álmodta meg Ferenc pápa? – kérdem magamtól, és egy kicsit sajnálom a pápát, hogy ezt személyesen soha nem tudhatja meg, engem pedig nem engednek hozzá, hogy elmeséljem neki... És még egy másik újdonság, ez is egészen közeli. Ismeretes a négy római főbazilika mint alapvető célpont: a vatikáni Szent Péter- és a falakon kívüli Szent Pál-, aztán a lateráni Szent János-bazilikák, melyek kapui már megnyíltak, és január elsején, Istenanya ünnepén Ferenc pápa megnyitja a Santa Maria Maggiore-bazilika szent kapuját is.

Kevesen tudják viszont, hogy a Szent Péter-bazilika közelében három jubileumi templom is várja a zarándokokat, hogy itt felkészülve, innét indulva haladjanak át a vatikáni szent kapun. Ezek a San Salvatore in Lauro-, a Chiesa Nuova- és a San Giovanni dei Fiorentini-templomok. A babéros Szent Üdvözítő templomának a nagy kupoláját a szerkesztőségi szobánk ablakából is látom, szemközt az Angyalvárral. A másik templom a Néri Szent Fülöp-féle új templom a Vatikánból a Piazza Veneziára vezető Corsón. A harmadik pedig a gianicolói alagúttal szemben, az Urbsnak a Tiberisz partján a firenzeiek Keresztelő Szent János-temploma.

Ezt a három templomot azért választották itt a Borgóban, vagyis a vatikáni városnegyedben, hogy az egyes zarándokcsoportok ezek egyikében gyülekezzenek, ha kell, itt végezzék el a szentgyónásukat, majd közös imádság után innét induljanak az Angyalhíd felé, ahonnét immár közös az út a Porta Santához, a szent kapuhoz.

Most elsőként hadd említsem csak a San Salvatore in Lauro-templomot, mely valójában a római Loretói Szűzanya temploma. 1587-ben emelte V. Sixtus pápa, aki a marchei Grottamare szülötte, Loreto közelében. A babéros templom napjainkban mély lelki életéről ismert, és nem annyira turisták keresik, hanem mélyhitű rómaiak és jámbor zarándokok. Nyolc éve Szent Pio atya imacsoportjainak római központi helye, ahol egész nap lehet gyónni és lelki beszélgetést kérni. Napi több alkalommal tartanak közös imádságot, ezek közül is kiemelkedik a minden hónap 23-án tartott egész napos lelki program abban a formában, ahogy azt Pio atya a lelki gyermekeire hagyta. A találkozó végén Pietro Bongiovanni atya, a templom plébánosa Pio atya szerzetesi köntösével ad áldást. Örömmel mesélte rádiónk mikrofonja előtt, hogy a pápa szándékának megfelelően Szent Pio atya testét San Giovanni Rotondóból Rómába hozzák, és 2016. február 8-a és 14-e között a Szent Péter-bazilikában közszemlére helyezik el. Lám, az irgalmasság rendkívüli szentéve során még Pio atya is Rómába zarándokol!

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír