Az Úr jelenléte a családi szeretetben

Szent Család ünnepén, amely idén összekapcsolódik az év végi hálaadással, Lukács evangéliuma egy ünnepi találkozást, az úgynevezett gyermekségevangélium egy értékes részletét írja le, ahol a helyszín, a szereplők sokasága, a szavak és a próféciák lényeges részletei bontakoznak ki. Ebben a leírásban a  Názáreti Jézust, a mózesi törvények szerint, szülei felviszik a jeruzsálemi templomba, ahol bemutatják az Úrnak.

Az evangéliumi szakasz gazdagon mutatja be nekünk ezt a vallási eseményt, és az olvasó számára már itt, a kezdetek kezdetén feltárul a gyermek messiási küldetése, Mária istenanyai szerepe, s nyilvánvalóvá lesz az is, hogy az ünnepi találkozások mögött a Szentlélek munkálkodása áll. Simeont a Lélek ösztönzi arra, hogy a templomba menjen, és ugyancsak a Lélek erejével kezd el imádkozni. A karjába vett gyermek az Istennel való találkozást jelenti számára. Imájában kimondja, hogy élete ezzel értelmet nyert, szívébe béke költözött. Hasonlót tapasztal meg mindenki, amikor szívébe fogadja a betlehemi gyermeket. Amikor rátekintünk Mária elsőszülött fiára, ott rejlik benne az egész evangélium, szemeiben felismerjük életünk értelmét és reménységét, ő lesz életünk egyetlen és igaz világossága. Aki Mária gyermekében felismeri az Isten arcát és hangját, az felismerheti vigasztalóját is. Ő Izraelnek, majd Isten új népének, az Egyháznak és minden krisztushívőnek a vigasza, Lelke pedig a Vigasztaló. Rá vártak a nemzetek és a nemzedékek, s íme, itt van, közénk jött, emberré lett. Izrael vigasza testet öltött. Isten egy apró gyermekben szól és hív meg az örömre, akit édesanyja a karjában visz az Úr elé, atyja pedig gondoskodó szeretetével öleli át mindkettőjüket. Az öröm forrása és értelme ott van a család szívében, a gyermek és a szülők szeretetkapcsolatában.

Isten az, aki a Lélek erejével családot formál belőlünk, mi pedig engedjük, hogy családunk életében maga az Úr tükröződjön vissza.

Ilyen családi közösségre vágyunk mindannyian, ezért imádkozunk ma is családjainkért, és követjük nagy bizalommal az első szent család példáját.

A találkozások közepette Isten Lelke vezeti oda a templomba Anna prófétanőt is, aki szíve mélyéből magasztalja Istent, és hirdeti a gyermek megváltói küldetését. Ebben is felsejlik, hogy a Szentlélek a kinyilatkoztatás főszereplője, életünk inspirálója, aki vezet és segít felismerni az Atya elrejtett titkait. Amit a gyermekben elrejtett, azt a Lélek által feltárja. Rejtettsége ellenére az Úr ma is jelen van, s ez a jelenlét megszentelő. Itt van velünk, megszenteli ünnepünket, találkozásainkat, hiszen a családunkban és személyes életünkben rejtette el magát. Isten jelen van a családi szeretetben, az asztal- és az imaközösségben, ezért olyan szemre és hitre van szükségünk, mint amilyennel Simeon nézte az újszülöttet, olyan megtartó, szerető karoknak kell lennünk, mint amilyennel Mária tartotta a kezében gyermekét, és végül olyan gondoskodó öleléssel szorítsuk magunkhoz családjainkat, mint amilyennel Szent József tette.

Szerző: Serfőző Levente

Magyar Kurír