Boldog volt-e Jézus a kereszten? – Interjú Balázs Mihály görögkatolikus segédlelkésszel

– A hegyi beszéd egészét véve mi az a többlet, amivel Jézus meghaladja az ószövetségi gondolkodásmódot?

– Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy Jézus a korban ismert és használt ellentétpárokon alapuló úgynevezett tézis–antitézis formában értelmezi az ószövetségi törvény bizonyos részeit: „Megmondatott a régieknek (…), én pedig mondom nektek (…)”. Üzenetében és fogalmazásában a Megváltó nem más rabbik tanításait veti össze a sajátjával, hanem az Isten által adott törvénnyel ütközteti a mondanivalóját. Nekünk ez ma már természetes, ám hallgatóságát megdöbbenthette, ahogyan beszédében az istenfiúi tekintély teljhatalmával lép fel. Ő maga, személyének az emberi történelembe való belépése a „többlet”, amely segíti elvezetni az embert Isten világába.

– A boldogságmondások elején ott egy, a mai fülnek szokatlan megfogalmazás: „lelki szegények”. Mennyire alkalmas korunk magyar nyelve kifejezni azt az összetett tartalmat, ahogyan az eredetileg arámiul elhangzott és később görögül lejegyezték?

– A válaszhoz ismernünk kell a héber „ani” és a görög „ptokhosz” kifejezést. Az első arról tanúskodik, hogy valaki függő, mondhatnánk, kiszolgáltatott viszonyban van, a második szóval pedig egyszerűen a koldusszegényt írhatjuk le. A Szent Máté evangéliumában használt „lélekben szegény” kifejezés az emberi bensőre vonatkozik. Olyan személyre, aki lelkében átéli a nélkülöző létet, és tudja, hogy sorsa Isten kezében van, tőle kapta, és rábízza az életét. Nem gondolja magáról, hogy mindent tud Istenről, alapállása inkább úgy jellemezhető, mint aki rászorul arra, és kész is rá, hogy mindennap valami újat ismerjen meg a Mindenhatóról.

– Jézus azt is kijelenti: „boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent”. Mi az, amit szívünk tisztaságának megőrzése, illetve visszaszerzése érdekében tehetünk?

– A lelki szegénységhez hasonlóan mindenekelőtt hiányosságaink és sebeink elismerése, szívünk megkérgesedett állapotának megvallása lehet szükséges a gyógyulásunkhoz. Jól mutat rá a tennivalónkra, ha a mai ember függőségeit és a tőlük való szabadulás útját vesszük nagyító alá. Minden szenvedélybetegekkel történt tapasztalatom arra mutat, hogy

fordulat akkor áll be, amikor a probléma fel- és beismerésén túl megszületik az emberi bensőt átfogó és elmozdító elhatározás. Ennek alapja a minden kétségen és beletörődésen felülemelkedő hit, amely Istenre szabadítóként, kizárólagos megmentőként tekint.

Jól példázza ezt Jézus kérdése, amellyel a Bethesda fürdőben a harmincnyolc éve gyógyulásra váró bénához fordul: „Meg akarsz-e gyógyulni?”. Az első olvasásra szinte feleslegesnek tűnő, provokatív kérdés annak a mélyére tekint, hogyan fordulok a Messiáshoz, és mit hiszek a személyével kapcsolatban. A szívbéli megtérés olyan folyamat, amely az őszinte önvizsgálattal, cselekedeteink és motivációink tisztázásával indul, ugyanis

az apránként ránk rakódó vétkeink képesek elaltatni bennünket.

Ahogyan az is óriási veszélyként leselkedik ránk, ha belekényelmesedünk abba, hogy „jó keresztények” vagyunk. A nagyböjt bűnbánati gyakorlatai, mint a böjtölés, lemondás, szentírásolvasás, a liturgia énekei és apostoli szakaszai, valamint a gyónás kiemelt lehetőséget biztosítanak éberségünk és akaratunk megújítására. Végső soron szívünk átalakítása azon múlik, hogy Jézus fenti kérdésére tudunk-e őszintén igent mondani, és cselekedeteinket ennek a fényébe állítani. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy a folyamat Isten irányítása alatt áll, és a szent negyven nap gyakorlatai nem kényszerítenek ki Istenből cselekvést, hanem szívünk az Ő irgalma révén alakul át. A kegyelem befogadásának helyzetébe igyekszem hozni magam, és bízom Isten ajándékozó jóságában. Ilyen értelemben is fontos, hogy az imádságaink mire irányulnak.

– Nagycsütörtök este, Krisztus szenvedésének kezdetén a Görögkatolikus Egyház liturgiájában elhangzik a hegyi beszéd. Mi a kapcsolat a boldogságmondások és a szenvedés, a kereszthalál, valamint a feltámadás titka között?

– Amellett, hogy az egész liturgikus évben fontos szerepet töltenek be Jézus boldogságmondásai, nagyböjt ötödik csütörtökjén és a nagypéntek hajnali istentiszteletén is találkozunk velük.

A nyolc boldogság a szenvedéstörténet egyfajta analógiájaként abból az értelmezésből eredeztethető, amely szerint a boldogságmondások voltaképpen Jézusról szólnak. Minden mondás magában Isten Fiában teljesedett be: Krisztus életében, leginkább a szenvedéstörténetében.

Feltámadásában pedig a megpróbáltatások ellenére győzedelmeskedő végső öröm válik nyilvánvalóvá.

– A kereszt sötétségében viszont, az emberiség bűnét hordozva, átélhette Jézus az Isten és a tőle elszakadt ember távolságát?

– Az isteni természettel maradéktalanul bíró, ám az emberi lét teljes mélységeit átélő Bárányt mint kísértés megkörnyékezhette a bűn által Teremtőjétől elszakadt ember állapota. Ugyanakkor az Emberfia halála pillanatában Isten kezébe helyezi a lelkét, így láthatjuk, hogy amint a negyvennapos pusztai megkísértése alatt, úgy a sátán a kereszten sem talált „fogást” a Megváltón.

– Hogyan értelmezhetjük akkor Krisztus felkiáltását: „Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem”?

– Az évszázadok alatt sok értelmezése született Jézus kereszten mondott szavainak, melyekben a huszonkettedik zsoltárt idézi. Tegyük hozzá, hogy a teljes szöveg annak a megpróbáltatásban lévő embernek az imája, aki megvallja, hogy bízik Isten szabadításában, és szenvedése ellenére tele van reménnyel. A zsoltár egész üzenetét szemlélve kijelenthető, hogy

Krisztus nem a kétségbeesés, hanem a végső győzelem lelkületét teszi magáévá a kereszten.

– Amennyiben a nyolc boldogság elsősorban Jézusban teljesedik be, úgy a „boldogok, akik sírnak” és „akik üldözést szenvednek az igazságért” állítások nyomán kijelenthetjük, hogy Jézus boldog volt a kereszten?

– Napjaink boldogságfogalma nagyban eltér attól, ahogyan Krisztus tekint rá. Számunkra ez a kifejezés pozitív, kellemes érzést jelent, mint például egy szülinap megünneplése vagy időtöltés egy jó társaságban. Mindennek nemigen lehet része a szenvedés. Amikor a saját életemben kilátástalan helyzetbe kerülök, és tanácstalan vagyok, így szólok: legyen meg a Te akaratod! Te állj ott, Istenem, ennek a sodródásnak a végén! S amikor ezután sem jó irányba tartanak a dolgok, felesleges azonnal következtetéseket levonni, hiszen sokszor évek vagy évtizedek múlva válik egyértelművé, hogy az adott helyzet milyen gyümölcsöt termett az életemben.

Valójában a kereszténység boldogságképe az emberi szem perspektívájánál nagyobb összefüggésben rajzolódik ki, az örök élet fényében kerül mérlegre.

Jézus számára a boldogság bizonyosság, ami elsősorban nem egy külső történésre adott érzelmi reakció, hanem a bensőjében megszülető szándék következménye. Ez a kívánalom nem más, mint Atyja akaratának beteljesedése.

A „beteljesedett” felkiáltás pedig arról tanúskodik, hogy Krisztus minden szenvedése ellenére nyugvópontra jut élete értelmének, az Atya szeretetének kinyilatkoztatása ügyében. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy Jézus boldogan hal meg a kereszten.

Fotó: Szólj be a papnak Egyesület; Budapesti Görögkatolikus Parókia

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Magyar Kurír