Elfogadás és szeretetre nyitott szív – Nevelőszülői hálózatot indít a Szombathelyi Egyházmegye

– Miért éri meg nevelőszülőnek lenni?

– Nagyon jó érzés nevelésbe vett gyermekekkel dolgozni. Engem a gyermekek szeretete tart meg és emel fel nehezebb napokon. Elsősorban nem arról beszélek, hogy én szeretem őket – ez természetes, különben nem lenne helyem ezen a pályán.

Az ő szeretetüknek van hihetetlen ereje. Tükröt tartanak, visszaigazolnak, fejlődésre sarkallnak, ami által lehetőségem van jobb emberré válni, és őket is formálni.

– Lapunkban interjút is közlünk egy szombathelyi nevelőszülővel, Meskóné Kovács Máriával, akivel az egyik fontos kérdésről, az idegen gyermek iránti szeretetről is beszélgetünk. (...) azt gondolom, hogy talán ez az egyik legnehezebb kérdés mindig, amikor nevelőszülőnek jelentkezik valaki, hogy egy gyermeket, aki nem az enyém, lehet, hogy sok időt nem is tölt velem, miért is fogadjam magamhoz, hogyan is neveljem. Akiket esetleg ez az érzelmi nehézség bizonytalanít el, őket mivel bátoríthatjuk?

– Három vér szerinti gyermekem van, és három gyermekotthoni csoportom. Mindhárom vér szerinti gyermekem teljesen különböző tulajdonságokkal, készségekkel és képességekkel rendelkezik. Szerintem ezt szülőként mind megtapasztaljuk: bár a vér szerinti gyermekeink a mi genetikai állományunkat hordozzák, mégsem feltétlenül olyanok, amilyennek elképzelnénk. Időnként visszabeszélnek, hisztiznek, saját véleményüket hangoztatják a miénk ellenében. Ilyenkor Janikovszky Éva után szabadon feltehetjük a kérdést: „Kire ütött ez a gyerek?” Tehát

időnként a sajátjaink is úgy viselkednek, mintha nem is a mieink lennének, de türelemmel és megértéssel próbáljuk elfogadni őket.

Valójában ez az elfogadás és megértés szükséges „idegen” gyermek esetében is. Ez az egyik kulcs. A másik a szeretetre nyitott szív.

– Megmenteni egy ember életét – ez az egyik nagyon mély gondolat, amit Meskóné Kovács Mária mondott a lapunknak adott interjúban. Milyen sorsú gyerekekről kell gondoskodni?

– Ezeknek a gyermekeknek ténylegesen esélyt adunk egy másfajta életre, amely pozitív irányba indíthatja el őket, de én azt gondolom, kölcsönösen hatunk egymásra. Nem csak mi formáljuk a gyermekeket, hanem a gyermekek is formálnak minket: elgondolkodtatnak értékrendről, a szemléletünkben hordozott fontossági és minőségi sorrendről, családról. Én nem tekintek megmentőként magamra, inkább az vagyok, aki esélyt ad, és cserébe töméntelen mennyiségű szeretet kap. Persze ezért a szeretetért meg kell dolgozni, mert mint mondtam, ezek a gyerekek tükröt tartanak elénk, és nem mindig tetszik a látvány, amit mutatnak. Ilyenkor lehet, hogy nem is a gyereknek van önmagával munkája, hanem nekem.

Senki nem önmagától lett olyan, amilyen, és sok esetben ezek a gyermekek már alig néhány éves korukra hatalmas „pakkot” cipelnek magukkal. Ezt nekünk mind figyelembe kell vennünk.

Érkezhetnek diszfunkcionális családból, ahol mind fizikailag, mind érzelmileg elhanyagolták, adott esetben bántalmazták őket. Ahhoz, hogy megérthessük, mit miért tesznek, meg kell próbálnunk belehelyezkedni az ő kis világukba, az ő szemükkel látni, és az ő fejükkel gondolkodni. Ugyanakkor nem ragadhatunk bele ebbe a negatív életérzésbe, mert akkor őket sem tudjuk „kihúzni” onnan. Nekünk kell utat mutatnunk, de az úton már közösen haladni, és a léptek hosszúságát és sebességét a gyermekhez igazítani. Nem könnyű ez, egyikünknek sem, és lehet, hogy előbb elfáradunk, mint a gyermek; viszont mindketten megláthatjuk a közös utunk csodáit.

– A rendszer a nulláról indul az egyházmegyében. Ez mit jelent: hogyan épül majd fel a hálózat? Mely gyermekvédelmi intézményekkel kerülhet kapcsolatba az egyházmegye, ahonnan a gyerekek várják, hogy szerető családba kerüljenek?

– A nevelőszülői hálózat elindulásához

legalább tíz olyan nevelőszülőre van szükség, aki megfelelő végzettséggel és gyámhivatali engedéllyel rendelkezik.

A nevelőszülő munkája során kapcsolatba kerül a területileg illetékes gyámhivatalokkal, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal, a Gyermekvédelmi Központtal, a családsegítő és gyermekjóléti központok szakembereivel és természetesen a nevelőszülői hálózat munkatársaival. Fontosnak tartjuk, hogy megfelelő szakmai segítséget tudjunk nyújtani a nevelőszülők számára, hiszen ez nem könnyű hivatás. Egy elfogadó, összetartó szakmai közösség megtartó erővel bír nehézségek idején is. Mindezt az evangélium szellemében, a hit és a szeretet légkörében tesszük. Mi ezt szeretnénk képviselni, és ennek megfelelő hátteret biztosítani.

– Mivel bátorítaná azokat, akiknek az érdeklődését felkelti ez a mostani interjú, ez az új lehetőség a nevelőszülőség iránt, miért jelentkezzenek?

– „Aki befogad egy ilyen gyermeket a nevemben, engem fogad be” (Mt 18,5). Hívő emberként talán ez a legfontosabb: megtapasztalni egymásban és egymás által Krisztus szeretetét. Ez a szeretet pedig esélyt teremt egy gyermek számára egy másfajta életre: arra, hogy kibontakoztassa a benne rejlő tehetséget. Ezzel a saját jövőnket is biztosítjuk, hiszen ha sikerül a gyermeket a számára legmegfelelőbb úton elindítani, felnőve megtalálja a hivatását, egyúttal a helyét a társadalomban. Így valóban elmondhatjuk, hogy megmentettünk egy életet, miközben mi is számtalan örömteli pillanattal és tapasztalattal gazdagodtunk.

– Akiket érdekel a lehetőség, hol jelentkezhetnek?

– Akinek felkeltettük az érdeklődését, bátran írjon a v.kazar.szilvi@gmail.com e-mail-címre, vagy hívjon a +36/30/266-3322 telefonszámon.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír