Interjú Pizzaballa jeruzsálemi pátriárkával: Világos nyelvezetre és konkrét gesztusokra van szükség

Az alábbiakban szerkesztve közöljük a beszélgetést, amelynek során Járai Judit az MTVA, Lukovits Milán ferences szerzetes a Mária Rádió, Szerdahelyi Csongor a Katolikus Rádió, Thullner Zsuzsanna a Magyar Kurír megbízásából kérdezte a pátriárkát. Először is magyarországi látogatásának céljáról beszélt. Mint mondta, szeretné kifejezni nagyrabecsülését hazánk és népe iránt, megerősíteni a Szentföld kapcsolatát Magyarországgal, illetve annak Katolikus Egyházával. A Hungary Helps Ügynökségnél munkamegbeszélésen vett részt, hiszen Magyarország, a Hungary Helps program már korábban is erőteljesen jelen volt a Szentföldön, és különféle módokon nyújtott segítséget az ott élőknek.

A beszélgetés központi témája az Izrael és a Hamász közötti háború, illetve a párbeszéd, a béke útjainak keresése volt.

– A béke embereként talál ma a Szentföldön olyanokat, akik partnerek a párbeszédben?

– Nagyon nehéz időszak ez a Szentföld számára, nagyon nehéz most a békéről beszélni, olyan pontokat találni, amelyekből kiindulva egyáltalán el lehet kezdeni beszélgetni a béke perspektívájáról. Mindazonáltal nem lehetetlen a párbeszéd, de a jelen helyzetben jó, ha diszkrétebb módon, a nyilvánosságtól távol zajlik. Beszélnünk kell mindenkivel, akivel csak lehet, aki felelősséget visel, és meg tudja állítani a háborút. Ez a törekvés a párbeszédre nyilvánvalóan több szakaszból áll. Mindenekelőtt véget kell vetni a háborúnak, csak utána nyílhat lehetőség arra, hogy a jövőről gondolkodjunk. 

– Sokakra mély benyomást tett, amikor októberben felajánlotta magát az izraeli túszokért cserébe. Reagált erre a Hamász vagy bárki más?

– Folyamatos a párbeszéd, igyekszem kapcsolatba kerülni mindazokkal, akiknek számít a szavuk a helyzet enyhítése, javítása érdekében. Az engem is meglepett, hogy milyen pozitív válaszokat kaptam a világ minden tájáról, hogy milyen szép reakciókat szült ez a helyzet.

– Milyen módszereik, eszközeik vannak ahhoz, hogy újra megnyissák a párbeszédet?

– Ez a háború tönkretette a hosszú éveken át folytatott párbeszédet. Az izraeli és a palesztin nép között jelenleg a mély gyűlölet érzése uralkodik. Át kell tehát gondolni, hogy a kudarcot követően miként kezdhetjük újra a kapcsolatokat. Többféleképpen munkálkodunk. Mindenekelőtt tudatában kell lennünk, hogy senki nem egy sziget, amely önmagában áll. A Katolikus Egyház egyedül nem elég ehhez a folyamathoz, minél több szereplőt kell bevonni. Fontos aspektus, hogy milyen nyelvezetet használunk, mert a szavak nagyobb kárt tudnak okozni, mint a fegyverek. Az egyik dolog, amit nehéznek látok ebben a helyzetben a vallások közötti kapcsolatok terén, az az, hogy mindenki megsebezve érzi magát amiatt, amit valaki mondott vagy nem mondott. Világos nyelvezetet kell kidolgozni, amely nem kirekesztő, nem agresszív, és kifejezi a vágyat a másik megismerésére. A másik aspektus pedig a gesztusok. Jelenleg hiányzik a bizalom, és ennek megteremtéséhez nemcsak szavakra van szükség, hanem konkrét gesztusokra is.

– A Szentszék és a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus a kétállami megoldást támogatja? Mi a véleménye erről Önnek, illetve a Szentatyának?

– A Szentszék álláspontja nagyon világos, és természetesen a latin patriarkátus is ugyanezt támogatja. Úgy gondoljuk, hogy a kétállamiság az egyetlen valódi megoldás.

– Milyen kapcsolatban van a kicsiny palesztin katolikus közösséggel? Vannak hírei róluk?

– Igen, ma reggel is kaptam hírt, szinte mindennap hallok róluk a papokon, a szerzetesnővéreken, a híveken keresztül. Kicsit nyugodtabb a helyzet ezekben a napokban, mert a katonai műveletek dél felé tolódtak, megszűntek a bombázások. A helyzet továbbra is súlyos és sérülékeny, hiszen az emberek végtelen bizonytalanságban élnek, nem maradt semmijük, elvesztették a házukat, mindenüket. Az elsődleges aggodalmuk – csakúgy, mint a lakosság többi részének –, hogy mi lesz ezután.

– Nem tart attól, hogy a szentföldi keresztények száma csökken?

– A keresztények kivándorlásának jelensége a régóta fennálló helyzetből fakadóan sajnos létezik, nem újdonság. A háború intenzitása miatt növekedett a félelem, különösen azokban, akiknek gyermekeik vannak.

– A jelenlegi konfliktussal változott valami a katolikusok egymás közötti kapcsolataiban? Hiszen vannak közöttük zsidók, palesztinok és mások is.

– Igen, változott. A katolikusok nem egyetlen néphez tartoznak, és őszintén el kell mondanom, hogy a közösségen belül különféle álláspontok léteznek. Ezeknek a megvitatása szép és igaz módon zajlik, de összetett dolog.

– Ön a Szentföldi Ferences Kusztódia vezetője volt, most pedig a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus területén élő római katolikus közösségek vezetője. Földrajzilag fedi egymást a kettő?

– Nagyjából fedik egymást területileg, de a ferences kusztódia kiterjed Libanonra és Szíriára is, míg a patriarkátus nem. Jordániában viszont a patriarkátusnak van számos plébániája, a kusztódia ott kevésbé van jelen. A két különböző szervezet ugyanazon a területen dolgozik, de kicsit másképpen. A latin patriarkátus maga a területi egyházmegye, amelynek én vagyok a püspöke, a ferences kusztódia legfontosabb szerepe pedig a keresztény szent helyek őrzése és ellátása.

– Harmincnégy éve költözött Olaszországból a Szentföldre, amit az ötödik evangéliumként is emlegetnek. Mit jelent ott olvasni az evangéliumot?

– Minden esemény kötődik egy helyhez. A Szentföldön élve a Szentírás szavai kézzel tapinthatók, konkrétummá válnak, nem csak elbeszélt történetek. Ez egyúttal kihívás is, hogy a Szentírás igéit tettekre váltsuk, hiszen a Biblia a való élethez szól.

– Hordja néha a ferences habitust? Vagy világi pap?

– Nem egyházmegyés pap lettem, hanem püspök, és a püspöknek mindenki atyjának kell lennie. Nem kérdés, hogy továbbra is ferences szerzetes maradtam, de azt szeretném, hogy a papjaim és a híveim érezzék: mindenki atyja vagyok.

– A Szentatyának fontos volt, hogy a bíborosok közé emelje Önt.

– Úgy gondolom, hogy Jeruzsálem helyzete indokolta ezt, a személyemtől függetlenül. Ferenc pápa érzékenyen fordul a perifériák felé, és a kinevezésemmel hangsúlyozni akarta a Szentföld és a szentföldi keresztények fontosságát.

– Hogy érzi magát vallási vezetőként egy ilyen helyzetben, amikor a tehetetlenség érzése uralkodik?

– Nem könnyű, emberileg sem. A külső elvárások hatalmasak, a tehetetlenség érzése sem kevésbé nagy. Komoly belső vívódás ez, mindenki vár tőled valamit, de semmit nem tudsz tenni. Nagy lelki tanítás is: nem te vagy az, akinek meg kell váltania a világot, mert a világ már meg van váltva. Idővel azt is megérted, nem azért vagy ott, hogy megoldd a helyzeteket, hanem hogy benne legyél a helyzetben, hogy segíts a népnek nyugodtnak maradni, Isten elé helyezve mindazt, amit mi nem tudunk megoldani.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír