Pál József Csaba temesvári püspök is felszólalt a Sophia Egyetem szinódusról szóló webináriumán

Mindannyiuk felszólalásából egyöntetűen kiderült, hogy a legnagyobb élmény éppen annak a szinodális folyamatnak a megélése volt, ami módszere és egyben tárgya is volt a két éve megkezdett folyamatnak.

„A Szentatya mindig is azt mondta, hogy a szinódus nem egy parlament, ahol különböző nézetek harcolnak egymással, és megpróbálják kitalálni, hogy melyik vélemény vagy ideológia fog érvényesülni. Ez egy sajátos egyházi esemény, vagy inkább egy folyamat, amelyet az evangéliumi lelkületnek kell vezetnie.

A Szentatya is többször hangsúlyozta, hogy itt a Szentlélek a főszereplő. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt lépésről lépésre, a szinódust megélve tapasztalhattuk meg”

– foglalja össze Pál József Csaba temesvári püspök a tapasztalatot, amiről sok résztvevő hasonlóan nyilatkozott.

Brendan Leahy pedig így fogalmaz: „Természetesen az egész, a hazámban a meghallgatási folyamat különböző szakaszaiban végigjárt szinódusi utat magammal hoztam. (…) Ennek során megismertem az írországi emberek reményeit és vágyait a plébániákon, az egyházmegyében, országos szinten. Egy zoom-konferencián, néhány nappal az elutazásom előtt az egyik küldött azt mondta nekem: »Ne felejts el a szinóduson kiállni a nőkért!« (…)

Az Írországban megvitatott témák ismét előkerültek ezen az egyetemes szinódusi ülésen, de a tapasztalatok és tanúságtételek széles skálája miatt gazdagodtak és más szemszögből nyertek megvilágítást. Például a nőkkel és az Egyházzal kapcsolatos kérdések a világ minden tájáról érkező beszámolókban előkerültek, de különböző árnyalatokkal”.

Noemi Sanches, aki a szinódus háttérmunkálataiban vett részt a titkárságon, felidézte egy idős európai bíboros szavait, aki kiemelte a nők jelenlétének pozitív hatását: „Az elmúlt negyven évben nyolc különböző szinóduson vettem részt, és mondhatom, hogy ez itt kétségtelenül a legszebb. És biztos vagyok benne, hogy az önök jelenlétének köszönhető, hogy mindig életet és újdonságot hoz az Egyházba. Köszönöm!” – mondta az illető. „Engem – reagált erre Noémi –

megérintett ez az őszinte és tiszta vallomás egy olyan püspök részéről, aki kora és múltbeli tapasztalata ellenére nem ragaszkodott a szinódusok megtartásának régi stílusához, amely nosztalgiát néhány más püspöknél megtapasztaltam”.

Margaret Karram mint laikus és nő, maga is átélte ennek a folyamatnak az újdonságát:

A laikusok teljes és integrált jelenléte – közülük hetvenen rendelkeztek szavazati joggal – talán az egyik legnagyobb újdonsága ennek a szinódusnak, ahol az egyháztörténelemben először ötvennégy nőnek volt szavazati joga.

Az összefoglaló dokumentum egyik központi gondolata éppen az Egyház missziós profiljára vonatkozik: »Az Egyház maga a misszió – áll a dokumentumban –, a laikus hívek létfontosságú módon járulnak hozzá ennek megvalósításához minden környezetben és a leghétköznapibb, mindennapos helyzetekben. Főként ők azok, akik az Egyházat jelenvalóvá teszik és hirdetik az evangéliumot a kultúra és a társadalom különböző részeiben«”. Margaret négy szóban foglalta össze tapasztalatát: meghallgatás, csend, megosztás és megtérés. (…)

„Nagyon jó volt, hogy szinte versenyeztünk abban, hogy egymás előadásából megtaláljuk a legszebb, legemlékezetesebb részeket, és azokat emeljük ki – Ezek már Pál József Csaba temesvári püspök szavai. – Arra is volt lehetőség, hogy tisztelettel elmondjuk azt, amit esetleg kifogásolunk.

Nagyon jó dolog a másikban a jót keresni, megtalálni és kiemelni! Ez nem más, mint Isten munkájának felismerése és dicsőítése. »Isten az, aki növekedésre késztet« (vö. 1Kor 3,6).

Így téve megtisztul a látásunk, és együtt tudunk megkülönböztetést tenni…”

A teljes írást ITT olvashatják.

Fordította: Paksy Eszter

Forrás: Új Város Online

Fotó: Vatican News; Focolare.org; Lambert Attila (archiv)

Magyar Kurír